Hat és fél évig utazgatott a világban a kétgyerekes család

Alyson Long világéletében szeretett utazni. Walesben született, ott nőtt fel, majd az ausztráliai férjét egy egyiptomi utazáson ismerte meg. Londonba költözött, ahol a férfi dolgozott, majd némi spórolás után 2001-ben nekivágtak egy világ körüli útnak. Imádták az életformát és az élményeket. 

Miután megszületett a két fiuk, Ausztráliába költöztek, és egy távoli városban, Port Douglasban éltek. Eleinte minden szép volt és jó, de Alyson azt akarta, hogy a gyerekei átéljék azokat az élményeket, amelyeket férjével Londonban valamint az utazásaik során megtapasztaltak.

Utazás a Covid kezdetéig

„Az idősebb fiunkat 6 éves korában kivettük az iskolából, és úgy döntöttünk, hogy magántanuló lesz – meséli a most 57 éves Alyson az Insidernek. – Megfigyeltük, hogy a tapasztalataiból és a körülötte lévő dolgokból tanul.” A pár úgy gondolta, az utazás jó lesz a gyerekeknek is, de ezt nem volt olyan könnyű megvalósítani. A férfi executive séfként dolgozott egy ötcsillagos hotelben, ami rengeteg munkát jelentett, a gyerekek hiányolták az apukájukat, az apa pedig a fiait.

Mindenki több időt szeretett volna tölteni a másikkal, ezért elhatározták, hogy összepakolnak, és nyakukba veszik a világot. Őrült spórolásba kezdtek, egy év alatt 30 ezer ausztrál dollárt (mostani árfolyamon 7 millió forint) tettek félre, majd 2013-ban útnak indultak.

A pénzt azonban alig egy év alatt felélték. Jobb híján Alyson és férje Londonban vállalt pár munkát, hogy feltöltsék az utazási keretüket. Az anya ekkor indította el a weboldalát, ami aztán sokkal jobban ment, mint amire számított, a kezdeti időszak után a reklámokból és a partneri értékesítésből származó bevételek fedezték az utazási költségek zömét.

A család körülbelül hat és fél évig folyamatosan járta a világot. Délkelet-Ázsiában kezdték, eljutottak Európába, majd átmentek Észak- és Közép-Amerikába. Aztán vissza Európába, és tettek néhány utat Észak-Afrikába. A legtöbb időt Délkelet-Ázsiában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában töltötték. Szinte napra pontosan akkor értek vissza Ausztráliába, amikor kitört a Covid-19 világjárvány. Most is sokat utaznak, de van egy otthoni bázisuk és farmjuk Port Douglasben.

Érdekel Görögország? Menjünk oda!

„Az utazásaink nem voltak megtervezve. Foglaltunk egy jegyet, és megnéztük, hogy tetszik-e nekünk a hely – idézi fel a részleteket Alyson. – Ha jól éreztük magunkat ott, akkor egy kicsit tovább maradtunk. Ha nem, akkor máshová mentünk.” A gyerekeket is bevonták annak eldöntésébe, hogy hová utazzanak. Érdekelte őket az ókori Egyiptom, így aztán oda mentek. Később egyiküket lenyűgözte Görögország, ezért amikor ott voltak, ő volt az idegenvezetőjük.

Arra nem volt kialakult rutinjuk, hogyan és mikor tanuljanak a gyerekek, így minden nap más volt. Többnyire aktív formában utaztak, túráztak, hegyet másztak, felfedezték a környéket, buszhoz vagy repülőhöz siettek. A csendesebb időszakokban, és amikor tovább maradtak egy-egy helyen, online oktatási platformokat, egyéb internetes forrásokat, munkafüzeket használtak, és helyi kurzusokon is részt vettek.

„Nem engedtem meg nekik, hogy tabletjük vagy telefonjuk legyen, amíg tizenéves korukba nem léptek. Eleinte csak a Kindle [e-könyvolvasó] volt náluk. Ha 10 órát ültünk a buszon, akkor is olvastak. Nem volt más lehetőségük, ezért sokat olvastak.”

Bölcsebbek és tájékozottabbak lettek

A gyerekek persze nem azt csinálták, mint amit egy iskolában tettek volna. Egyszer például írtak egy dolgozatot a thai történelemről. „Különböző dolgokat tanultak, és ez szélesítette a műveltségüket” – mondja Alyson, aki úgy érzi, az otthoni tanulás nagyon bevált a gyerekeinél. Az elismeri, hogy a magántanuló gyerekek szüleinek mindig lesznek álmatlan éjszakáik, amikor azon rágódnak, hogy ezzel tönkreteszik-e a gyereket, és vajon minden rendben lesz-e később.

Az anya szerint az utazással járó életformának és az otthoni tanulásnak az a legnagyobb előnye, hogy a fiatal korban szerzett tapasztalataik miatt a gyerekek valószínűleg bölcsebbek és tájékozottabbak, mintha az iskolarendszerben tanultak volna. Emellett Alyson úgy véli, az utazás önbizalmat adott nekik, hogy higgyenek a saját képességeikben, és hogy le tudják győzni az akadályokat. Az egyik fiú egyszer azt mondta az édesanyjának: „Voltam az Everest alaptáborában. Tudom, hogy bármire képes vagyok”.

A gyerekek sem mondtak soha semmi rosszat a különleges, utazó életmódjukról, soha nem mondták, hogy haza akarnak menni. „Azt hiszem, ez volt a legjobb döntés, amit a családunk érdekében hozhattunk – mondja Alyson –, és nem bántam meg semmit.”

(Kiemelt kép: Instagram/World Travel Family)