Pár napos gyöngytyúkok nyújtogatják hosszú nyakukat és vijjognak repedtfazék-hangjukon az irodámban a hátam mögött, amikor ezt a cikket írom. Ha kinézek az ablakon, akkor pedig látom az újra pirosló folytontermő epret, a kötözésre váró málnát és a japán málnát, amik éppen újra érnek és a már liluló szőlőt az autóbeálló felett, ami miatt komolyan aggódom, hogy összeroskad, annyi a gyümölcs rajta metszés és hajtásválogatás után is. Pirosan világít a koktélparadicsom, kornyadozik a melegben a fiatal füge és a gyümölccsel teli kakiszilva, a fehérmályva (más nevén: orvosi ziliz és a gyökeréből főzött szirup a pillecukor alapanyaga eredetileg) olyan magasra nőtt, hogy már el is feküdt, vissza kell vágni. Igazítani kell a gojibogyó-bokron is. Szedni és szárítani kell a kamillát, mentát, nyári zöldfűszereket is, mert télen nagy érték lesz mind.
És ez csak az, ami a törökbálinti házunk mini kiskertje, a „normális” kert, amiben fű van, ahol focizni lehet. A budaörsi távháztájinkban megítélésem szerint 3-4 család ellátására alkalmas élelmiszer áll lábon vagy gyökéren, mert már megint mennyiségre fordult le a lelkesedésem és kíváncsiságom, hiába próbáltam szigorú, konzervatív tervezővé válni. Most meg ihatom a levét: sakkozhatok a mélyhűtőhellyel meg a munkaidővel, amit még a családi nyaralások is rövidítenek.
Az állattartás idén elég sikeres volt eddig, mindössze 4 madarat vitt el a róka a villanypásztoros legeltetés beüzemelése közben, amit nagyon jó eredménynek látok, lévén, hogy több év is volt, amikor őszintén szólva többet evett a baromfiudvarunkból, mint mi. Eddig 10 csirkét, 9 kacsát vágtam le, még 15-20 csirke várja a vágást. 18 tyúk tojja a tojásokat a legelőn a kakas felügyelete alatt, 2 pedig mostohaanyaként gardíroz összesen 25 csibét. Alakulnak a tenyészpárjaim is: két pekingi kacsa, két néma kacsa, tojóból (és kakasból) Leghorn és Australorp állomány lesz hosszabb távon, plusz a kopasznyakú vegyesek, mert azoknak nagyon bírjuk a külsejét. A két sziszegős libám már egészen megszelídült, bár továbbra sem kedvelnek, de hát ebben teljesen igazuk is van, hisz előbb-utóbb az életükre török.
A magyar óriásnyulaink is úgy járnak el, ahogy a nyulak nyáron szoktak: pihegnek a melegben, de azért nem hanyagolják az utódok generálását és a tavaszi alom már elérte a vágósúlyt. Az idősebb anyanyúl mellett egy fiatal bakot és egy anyát meg szeretnék tartani tenyészállományként.
Bal kezemre az inkubátor surrog 36 tojással, mert azért jön még ránk október is, arról sem szabad megfeledkezni, és télen nem nő a csirke, tehát a fagyok beköszönte előtt érdemes az egész télre való sereget levágni. Jön még 12 előnevelt kacsa és 6 pulyka a takarmányboltból, de ezek nagy részét már januárban vágom majd csak le – a karácsonyi pulykán túl pulykakolbász és pulykamellsonka készül majd, mert a felvágottak tekintetében is szeretnék jövőre függetlenedni a bolttól.
Kikeltek a csibék az inkubátorban (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
Idén ebbe már belekezdtem: beüzemeltünk egy sós levegőt keringtető érlelőhűtőt egy öreg hűtő és egy ventilátor segítségével. Újdonság volt az idén az is, hogy gyűjtöm a baromfiudvarban a trágyát, az is szépen komposztálódik. A vágás technológiája is sokat fejlődött: már nagyon gyorsan és a lehető leghumánusabban zajlik, kábítópisztollyal. Egyszóval ez az „ágazat” (idén először) tulajdonképpen remekül működik és szépen haladunk az infrastruktúra okosításával: az automata, wifiről vezérelhető itató mellett megbízhatóan működik a legelőn lévő mobil ólat védő éjszaka védő csirkeajtó is. Pár lépés, hogy a villanypásztort is telefonról tudjuk vezérelni. Csak hát a tavalyi arányokból kiindulva túl sok madarat vállaltam be, most meg etethetem a felesleget fejenként heti 500 forintért, mert nincs kapacitás a mélyhűtőben, sem időm levágni őket.
Megbízható wifis csirkeajtónk (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
Jelenleg a kert okozza a több fejtörést: az ágyásokból olyan tempóban tódul a termény, hogy úgy érzem, esélyem sincs felvenni a versenyt. A fóliában a paradicsomok, uborkák, sárgadinnyék már rég elérték a vezérdrótot, most a fej felett kihúzott vízszintes tartószerkezeteken futnak már, árnyékot adva a szüreteléshez. Óriási, tömött fürtökben lógnak a fejemre a virágok, s mivel pont jön egy hűvösebb időszak, elég jó esélyük lesz gyümölcsöt kötni: ezekből szeptemberre még simán beérik majd egy rahedli bogyó – de ez már az ősz öröme és feladata lesz.
Nem úgy, mint a nyári tökök. Hiába fogadom meg minden évben, hogy maximum két cukkinit ültetek, már megint átvágtak a palánták, eljátszották, hogy meg akarnak halni, nem lesz belőlük semmi, de mostanra már konkrétan kétméteres átmérőjű, lopva elágazó, kúszó szörnyek lettek és naponta 10 tököt szedek le róluk mindenféle formációban: zöld kerek, sárga kerek, hosszúkás sötétzöld, kétszínű, sárga hosszúkás, patisszon. Igyekszem utolérni magam, hogy „csak” bolti méretben, kvázi éretlenül szedhessem le őket, ne akkor, amikor már félméteresek, de magam is tudom, hogy reménytelen.
Ma cukkinitócsni volt ebédre, holnap cukkini carbonara lesz, holnapután báránygerinc Robuchon receptje szerint paradicsommal töltött kerek cukkinivel, rákövetkező nap meg tejszínes cukkinifőzelék rántott csirkével… és a maradékkal mi is legyen? Viszek anyukámnak ötöt, erőltesse meg ő is a fantáziáját kicsit. Szent fogadalmam, hogy az idén a cukkinilekvárig nem jutunk el, de az újabb adag, ami holnap-holnapután lejön a tövekről, az már tuti a mélyhűtőbe fér csak be.
Cukkinigyerekek a szörny pocakjában (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
Csak hát oda nem fér be. Raktam el télire négy kiló áfonyát bele, mert az lesz a télen a kedvenc desszertünk. Ráadásul csurig van idei sóskával (pedig egy ideje már csak a tyúkoknak adom), a tavalyi spenóttal. Még mindig van vörös hús is a télről, plusz az idei madarak is benne pihennek. Szóval a mélyhűtő fullon van: nem tudjuk olyan tempóban üríteni, ahogy pakolom.
Rémüldözve nézem azt a körülbelül 15 kiló karfiolt a levelek közt a kertben, ami valójában készen van, le kéne szedni és ez egy határidős dolog, mert különben elöregszik. Egy teljes mélyhűtőfiókot megtöltenének. Muszáj lesz fermentálni, de azzal érzékeny orrú férjem életet keserítem meg. A szomszéd ágyásban hasonló mennyiségben van brokkoli. A káposztákat még nem mertem tüzetesebben átnézni, mert annyi savanyú káposztát két év alatt se tudunk elfogyasztani, amennyi gyanúm szerint ott lapul az ágyásban. A leveles kelekről ne is beszéljünk, szuperfood meg minden, de az nagyjából eláll télig lábon, akkor meg szükség lesz rá, úgyhogy azon legalább rajtahagyhatom a leveleket, de akkor mondjuk télre akkorák lesznek, hogy egy hadsereget meg lehet etetni velük. Már látom a kale-chipset, tudom, hogy jön. De a karalábét mégse rágcsálhatjuk popcorn helyett a tévé előtt? Pedig abból is (túl) sok lett, mert nem gondoltam, hogy darabja fél kiló lesz, gyönyörű, roppanós, édes, ízes.
Ez is van vagy fél kiló, egy fej is elég egy levesre (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
És nem csak a káposztafélék tornyosulnak fölöttem. Ősszel ellógtam a spenót vetését, tavasszal elkéstem, ezért úgy gondoltam (Te jó ég, de visszautaznék az időben és beszélnék a fejemmel!), hogy jó sok mángoldra lesz szükség, hogy meglegyen a zöld anyag, mert a párolt levelesek remek tápanyagot jelentenek. Tényleg nem tudom, hogyan sikerült kimatekoznom, hogy 20 tő mángoldra lesz szükségem, mert ez várhatóan az év hátra levő részében havi 4-5 kiló gyönyörű, csodálatos, mindenféle színben pompázó erezetű levelet ad alsó hangon. Hogy a fenébe főzzek el ennyit, amikor csurig vagyunk minden elképzelhető egyéb kajával, káposztafélékkel, krumplival, babbal, paradicsommal és hetekre elutazunk nyáron? Amikor az elmúlt két napban is összesen 22 kiló terményt szedtem le azért, mert kertészeti értelemben már nagyon muszáj volt???
Mángold – ezt kell hússzal felszorozni (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
Az uborka meg… hagyjuk is, uborkaszezon van, napi pár kilóval kellene valamit kezdenem, de csak én szeretem a kovászos uborkát a családban, csemegéből meg még van 15 üveg a garázsban tavalyról, ami bőven elég lenne az idei év egészére is. Így utólag már nem is értem, minek vetettem egyáltalán az idén befőzőuborkaféléket. De valamit kezdenem kell vele, mert elvi kérdés, hogy terményt, amivel már dolgoztam, meg nem rohasztok! Ideje naponta szedni, 3-5 centisen és naponta befőzni egy-egy üveggel.
A hagymafélék is cunamiszerűen beértek: fantasztikus termés lett, kedvenc fajtám, az Alicia Craig az idén is kilós fejeket növesztett (tényleg, nem túlzok), és a Rossa lunga nevű firenzei sonkahagyma és a Walla walla salátahagyma se sokkal marad el (a normál bolti hagyma körülbelül 80-100 gramm). Szegény makói nem annyira produkál nálam, talán dughagymázni kellene, hogy mérete legyen, de mindig attól tartok, hogy rosszul tárolom és a végén tavasszal felmagzik. Az összes hagymámat magról vetettem az idén és körülbelül 400 fej hagymámból mindössze 5 darab magzott fel, ami szerintem nagyon jó arány, ezeket gyorsan megesszük, a többi pedig némi érlelés és fonás után jól tárolható lesz. A tavaszi céklavetésem is felemás lett.
Az idei év nagyon jó a paradicsomféléknek: a parik, a paprikák és a padlizsánok már mind óriásiak és teli vannak virágokkal, a fűszerpaprikáról pedig már szüreteltem is egy komolyabb adagot, ami meglepetésszerűen beért. A krumpli is nagyon jól sikerült, a kukorica, édesburgonya, zöldbab, a fejteni való bab, a sütőtökök és a dinnyék még alakulnak, de nem tűnik rossznak a helyzet. A zellerek és a pórék is nagyon szépek.
A padlizsán elképesztően szép virága (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
De beszéljünk kicsit a kudarcokról. A fokhagymából viszont az idei ágyásban csak a korai fajták sikerültek jól, azokat viszont későn szedtem fel, ezért kicsit szétnyíltak a fejek, ami a tárolás szempontjából nem optimális. Tavaly a fokhagymák is hatalmasak lettek és egy komplett füzért el sem tudtuk fogyasztani – egy év hopp, egy év kopp.
Felemásan sikerült a tavaszi cékla: az egyik fajta szép lett, a másik még sehol sincs. A sárgarépa a kert princesze: minden évben más problémáktól ájuldozik, az idén a csigák és a répalegyek nyomják agyon a termést, de azért lehet szüretelni, csak nagyon sok a hibás. A borsó se volt az idén nálunk egy nagy szám, de ebben én voltam a hibás: hagytam elgyomosodni és későn szereltem fel a tartószerkezetet.
Totál katasztrófa volt a mák, amit az idén mérhetetlenül későn vetettem és árnyékos helyre, olyan picik lettek a gubók, hogy nem volt kedvem szenvedni velük (de még van a tavalyelőttiből is, mert az meg annyira jó év volt). A fehérrépa vetését is elhalogattam az ősszel, tavasszal a mag volt rossz, szóval alig csírázott ki, az újravetéssel még mindig próbálkozom, bár valószínűleg hiába. Az édesköményem már megint felmagzott, ahelyett, hogy gumót növesztett volna, amin mélyen fel vagyok háborodva, mert igazán mindent megkapott.
A gyümölcsfákat olyannyira megtépázta az idén a monília, hogy eddig pár kiló őszibarackot ehettünk csak róluk mindössze, mondjuk azok elképesztően finomak voltak. Cseresznye, meggy, szilva, kajszi: nuku. Ahogy elnézem, az idén az almából is a szokásos 70-100 kiló helyett jó, ha egy kosárnyi lesz, ahogy a körtéből is. Még szerencse, hogy a bogyósgyümölcsök annyira finomak és egészségesek és hogy a dinnyék szépen alakulnak – mert más gyümölcsöt az idén nem sikerült befőzhető mennyiségben termeszteni. De a kesergés közben egy kicsit titokban fel is lélegzek: a kamrául szolgáló garázspolcok is dugig vannak még a tavalyi-tavalyelőtti lekvárokkal, befőttekkel, szóval egyrészt nem akkora baj, ha egy év kimarad, másrészt meg legalább ezeket nem kell válogatni, letárolni, tartósítani az idén.
Beborítja a pultot a napi szüret (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
Ahogy minden évben, most is felteszem magamnak a kérdést: megéri ezt a sok munkát belepaszírozni a napjaimba, amikor tulajdonképpen a sarkon lévő Sparban csak le kell emelni a polcról a konyhakész élelmiszereket?
A tegnapi vacsoránk jut eszembe. Házassági évfordulónkra a férjem elvitt az egyik legmenőbb Michelin-csillagos étterembe, ahol csodálatosan magabiztos és ötletes, mágikus ízvilágú ételeket tettek le egymás után elénk. Érződött az öröm és a büszkeség, a szenvedély, ahogy rettentő lelkesen mutogatták a saját kertjükből származó szuperprémium paradicsomot és retket, a saját konyhájukon előállított különleges fermentátumokat, a kacsazsírral tálalt sous vide kacsaszíveket, -májakat, a házi kenyereket. A férjemmel egymásra néztünk és csak mosolyogtunk: lehet, hogy nem tudok ilyen jól főzni, és egészen biztosan nem is szánok az ételeinkre ennyi időt, de a Michelin-csillagos alapanyagminőség nálunk a hétköznapok alapvetése, mindennap az életöröm és az elégedettség forrása. És – személyes véleményem szerint – a lehető legjobb beruházás a család egészségébe, anyagi biztonságába, jövőjébe és a klímánk védelmébe. Szóval ja, szerintem rendben van, hogy ennyi időt, energiát és pénzt fordítunk az étkezésünkre, a vetőmagtól a villáig.
De jövőre azért tényleg max. két tő cukkini lesz a kertben!
Elmélyülten kóstolok (Fotó: Dóra Melinda Tünde)
E heti feladatok
Szüret és tartósítás: (eh, hagyjuk is, hány óra, amennyi sikerül)
- Kamilla
- Vöröshagyma (az összeset)
- Lila hagyma (az összeset)
- Gyöngyhagyma (az összeset, pár üvegnyi ecetes hagymának)
- Karfiol (az összeset, amit muszáj)
- Káposzta (csak a menühöz)
- Krumpli (heti maximum 1 kilót)
- Karalábé (csak a menühöz)
- Mángold (csak a menühöz)
- Brokkoli (csak amit muszáj)
- Zöldbab (csak amit muszáj)
- Sárgarépa (csak a menühöz)
- Fűszerpaprika (csak amit muszáj)
- Oregánó (ha már úgyis megy a kamilla és a fűszerpaprika miatt az aszaló)
- Málna (mirelitbe)
- Eper (mirelitbe)
- Paradicsom (csak amit muszáj)
- Paprika (csak amit muszáj)
- Padlizsán (csak amit muszáj)
- Uborka (csak amit muszáj)
- Cukkini (csak amit muszáj)
- Fűszerek (csak amit muszáj)
Vetés: (2 óra)
- Tarlórépa
- Téli újhagymának való hagyma
- Tavaszi szüretelésre szánt póréhagyma
- Cukorborsó télire a fóliába
- Őszi szüretelésű borsó (mert a tavaszi nem sikerült jól)
Kiültetés: (1 óra)
- Saláta
- Cikória
- Cékla
- Pakcsoj
- Kínai kel
Egyéb: (2 óra)
- Paradicsomok tekergetése, kötözése
- Uborkák és tökfélék régi, lisztharmatos leveleinek a lecsipkedése
- Káposztaféléket tartalmazó ágyások rendberakása
- Málnák metszése
Gyomlálás: (3 óra)
- kukoricák
- káposztafélék
- állandó ágyások
Állatok: (11 munkaóra)
- Legelő átköltöztetése
- Gyöngyik kiköltöztetése a kertbe
- 6 kacsa vágása és konyhakészre darabolása
Farmhub: (1 munkaóra)
- csíráztató Ugly Duckling beüzemelése a fehérrépáknál
- az új adminfelület tesztelése
Összesen: legalább 20 munkaóra
E heti menünk
꧁ Hétfő ꧂
Karalábéleves
Gombás csirkemell cukkinitócsnival
꧁ Kedd ꧂
Tárkonyos csirkeraguleves (az előző nap maradékából)
Cukkinispagetti Carbonara
꧁ Szerda ꧂
Kacsacomb hüvelyessalátával
꧁ Csütörtök ꧂
Gazpacho-leves
Porcsinsaláta töltött cukkinivel
꧁ Péntek ꧂
Csirkepaprikás uborkasalátával
꧁ Szombat ꧂
Húsleves
꧁ Vasárnap ꧂
Sült csirke nizzai salátával
(A menühöz tartozó receptekből felteszek párat a Kertkaland oldalára #alaplébisztró hashtag alatt.)
Vetőmagtól a villáig – A sorozat korábbi részei:
-
-
-
- Vetőmagtól a villáig: háztáji gazdálkodás kapálás nélküli kerttel és RFID-chipes tyúkokkal
- Vetőmagtól a villáig: íme a három dolog, amitől minden kiskert sikeres lehet
- Vetőmagtól a villáig: így lehet instant ebéded a varázsszekrény segítségével
- Vetőmagtól a villáig: itt a tavasz, dr. Kert újra rendel!
- Vetőmagtól a villáig: százezreket spórolhat meg, aki gyümölcsfákat telepít
- Vetőmagtól a villáig: végre kiderül, miért a nyuszi hozza a tojást!
- Vetőmagtól a villáig: ha még nem ettél csalánt, most van itt az ideje
- Vetőmagtól a villáig: a csirketartási problémák, amikről sosem akartál tudni (megoldásokkal)
- Vetőmagtól a villáig: a top 30 kedvenc paradicsomfajtám, indoklással
- Vetőmagtól a villáig: fogadjunk, hogy rosszul tudod, mikor van az eper szezonja
- Vetőmagtól a villáig: segítség, itt a spanyol invázió!
- Vetőmagtól a villáig: valami édeset adj, csirkét ölni megyek!
- Vetőmagtól a villáig: ideje elvetni a zöldséget, amivel betegre eheted magad
- Vetőmagtól a villáig: íme a négy növényvédelmi trükk, amivel minden biokertben jó lehet a termés
-
-
Harry herceg elsírta magát III. Károly döntése miatt, igazi arculcsapásként élte meg
Házasság első látásra: Kornélia elköltözött Jánostól, a férfi pedig csupán egy bugyit kért tőle távozáskor
A Vígszínház több népszerű darabját nem láthatják már többé a nézők
Elvette 18 évvel fiatalabb párját Nacsa Olivér
Rajongói szerint Zoltán Erika túlzásba viszi a fogyást
Egyre jobban aggódik a világ, Vilmos herceg is elkezdte lemondani a találkozóit
Menyasszonyi ruhában ment másvalaki esküvőjére
