Adventi koszorúk a nosztalgia jegyében

Ha a hagyományos piros és zöld díszekre esküszöl, imádod a fenyő illatát, vagy éppen a természetes alapanyagokat, akkor összegyűjtöttünk számodra néhány kedvedre való adventi koszorút.

V.D.

2021. November 24.

Idén november 28-án gyújtjuk meg az első adventi gyertyát. A virágárusoknál már hetek óta válogathatunk a szebbnél-szebb adventi koszorúkból, ám ha szeretnél igazán egyedi darabot, akár magad is elkészítheted az igazán hozzád illő koszorút.

Előkészületek:

Az adventi időszakra a készülődés valójában már tavasszal kezdődik, mivel ilyenkor tudsz kisebb tobozokat gyűjteni. Ám, ha idén ez elmaradt, akkor sincs semmi veszve, hiszen virágpiacon vagy hobbiboltokban találsz a díszítéshez alapanyagokat.

A legfontosabb eszköz a ragasztópisztoly, ebből érdemes legalább középkategóriást választanod, mert ha nem megfelelő a minősége, bizony sok bosszúságot és égési sebeket okozhat. Itt jegyezném meg, hogy a ragasztópisztoly mellé vegyél körömvirág kenőcsöt is; ezt tartják a legjobbnak a forró ragasztó okozta sérülésekre, amelyek – tapasztalatom szerint -, mindig az utolsó díszek felragasztásánál keletkeznek.

Amire szükséged lesz (fotó: Profimedia)

A koszorú eredete

Az örökzöld ágakból készült koszorú a pogány időket idézi; ily módon fejezték ki vágyakozásukat a tavasz eljövetele, a természet kizöldülése iránt.

Az első gyertyákkal készített koszorú egy evangélikus lelkész készítette 1839-ben: akkor 20 piros és 4 fehér gyertya jelezte az ünnep közeledtét. Utóbbiakat gyújtották az adventi vasárnapokon.

Az adventi koszorú a harmincas években terjedt el széles körben, a katolikus hagyomány szerint három lila és egy rózsaszín gyertya ékesíti. Ha szeretnél a tradícióknak is megfelelni, de ezek a színek nem a kedvenceid, fehér gyertyákat is választhatsz, amelynek tövébe rózsaszín és lila szalagot ragaszthatsz.

Mi legyen az alap?

Koszorúalapot magad is készíthetsz – szalma-, vagy mohaalapra rögzítheted dróttal a fenyőágakat -, de ez már inkább gyakorlottabb kéznek való. Ha kész fenyőalapot veszel, a nobilis a legjobb választás: nem hullajtja a tűleveleket, hanem a meleg hatására megszárad; ha lefújod hóspray-vel, akár több évig is használhatod, csak a gyertyákat kell kicserélned. A 20 centiméteres változatot 3000 forint környékén tudod megvásárolni, a 40 centiméterest pedig nagyjából 5500 forintot kóstál.

A szalmából készült koszorú jó alap lehet a fenyőfás adventi koszorúnak (fotó: Profimedia)

Ha több évig használható darabot szeretnél, betekerhetsz szalaggal vagy akár textil anyaggal szalma-, esetleg hungarocell alapot és erre ragaszthatod a különböző terméseket, gömböket, így akkor is mutatós lesz a végeredmény, ha itt-ott kilátszik az alapod.

Lépésről-lépésre

A koszorú készítését a gyertyatalpak – vagy más néven gyertyatüskék -elhelyezésével kezdd. Mivel a fenyő nem mindenhol egyforma magasságú, egy kicsit ügyeskedni kell, de lényeges, hogy kellően mélyen beleszúrd a tüskét az alapba, nehogy leforduljon az égő gyertya és tüzet okozzon. Akár ragasztópisztollyal be is ragaszthatod, de nem árt felvenni egy konyhai kesztyűt, amíg az alap biztosan áll, ugyanis a fém nagyon hamar felforrósodik. A gyertyák kerülhetnek egymás mellé, vagy kettő-kettő egymással szemben, ahogyan neked tetszik.

A gyertyákat NE ragasszuk, mindig használjuk apró gyertya tüskét (fotó: Profimedia)

Ha szeretnél valamilyen fő motívumot, nagyobb díszt elhelyezni a koszorúdon, az legyen a következő. Egérkirály, diótörő, kisvasút, vagy akár leddel világító kandeláber, sőt, kisautó, fenyőfával a tetején; ma már akár interneten is megrendelheted a személyiségedet leginkább tükröző ünnepi dekorációt, amibe egy kis mesevilágot is belecsempészhetsz.

Ezek után a kisebb gömböket, bogyókat, terméseket, tobozokat ragaszthatod a koszorúra. Amennyiben fenyőalapot választasz, nem kell olyan szorosan, hogy az alap szépsége is érvényesüljön, ám, ha szalaggal tekert koszorúra dolgozol, érdemes sűrűn egymás mellé ragasztgatni őket, bár az sem baj, ha itt-ott kilátszik az anyag. Fontos, hogy gondold át, hová kerül majd a koszorúd, ugyanis a díszítés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az asztalra, vagy éppen a tálalóra, ahol az oldala éppen szemmagasságban van. Időnként akár oda is teheted a leendő helyére, forgasd meg, honnan a legmutatósabb.