Jobban szeretem a lányomat, mint a férjemet

Jeanne Sager egy hároméves kislány anyja, szerinte teljesen természetes, hogy sokkal jobban szereti a lányát, mint a férjét. Sőt azt gondolja, hogy igazából minden anya így érez, csak nem elég őszinték magukkal, hogy beismerjék.

„Amikor háromévesem az ölembe mászik, és megkérdezi, hogy ugye őt szeretem a legjobban, akkor egyértelmű, hogy nem azt fogom válaszolni, hogy »Nos, igen, de nem annyira szeretlek, mint az apukádat«. Mégis, amikor terhes lettem, idősebb nőktől kaptam olyan tanácsokat, mint hogy »Jobban fogod szeretni ezt a babát, mint az életedet, csak ne áruld el a férjednek«, vagy hogy »Nem szabad elhanyagolni a férjedet. Éreztesd vele, hogy a gyerek születése után is ő a legfontosabb ember az életedben«. Azóta már tudom, hogy ezek a tanácsok kifejezetten rosszak és károsak.

A férjemmel nem azért vállaltunk gyereket, hogy megmentsük a házasságunkat, mindketten ugyanannyira akartuk a kislányunkat, ezért teljesen természetes volt számunkra, hogy a gyerekünknek adjuk minden szeretetünket.

Persze szeretjük egymást is, de amint a kezünkbe adták az újszülött babánkat, reménytelenül elvesztünk.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Olyan módon szeretjük a gyerekünket, ahogy egymást, házaspárként nem lehet. Azért döntöttünk úgy, hogy szülők leszünk, mert mindent meg akarunk adni a gyerekünknek. Mindig a szülei leszünk, mindegy, hogy ott vagyunk vele, vagy eltávolodik tőlünk, ahogy felnő. Ahogy én teljes értékű személy vagyok a férjem nélkül is, a gyerekünk is mindig a gyerekünk lesz nélkülünk is.

A férjem pontosan tudja, hogy jobban szeretem a kislányunkat, mint őt. Együtt szerettünk bele ebbe a gyermekbe, egy olyan kötődést ismerhettünk meg, amit egy szerelmi kapcsolatban lehetetlen átélni. A teljes odaadást és a megszakíthatatlan szeretetet. És a férjem is jobban szereti a gyerekünket, mint engem, ez teljesen természetes. Attól a pillanattól így van, amikor kibújt a lányunk erre a világra.

Úgyhogy amikor a háromévesem megkérdezi, hogy ugye őt szeretem a világon a legjobban, akkor azt mondom neki, hogy igen, mindennél jobban szeretem. Mert így van. És az apja rendben van ezzel, mert ő is ugyanígy érez.”