2020. November 06.

„Ha nem tette volna szét a lábát, nem kellene abortusz!”

A lengyel abortuszellenes törvény miatt izzik a levegő, a tüntetéseken háborúznak a nők és katonák. Otthon pedig összecsapnak az interneten a kommentelők, és próbálnak érvelni az abortusz mellett vagy épp ellene. Kinek van igaza?

Kun Gabi

Előre elárulom a megoldást: azoknak van igaza, akik azt mondják, hogy az abortusz a nő döntése, és ne akarjanak kopaszodó (vagy épp tömött bajuszú) férfi politikusok dönteni róla. Tényleg abszurd, hogy idősödő férfiak, akik már rég elvesztették odafenn a valósággal a kapcsolatot, arról döntsenek, hogy egy 20-30 éves nőnek hogyan alakuljon az élete.

Nők vs. politikusok

Sajnos nem ránthatjuk meg a vállunkat azzal, hogy ez nem nálunk történik, mi közünk nekünk a lengyel abortusztörvényhez, hiszen jól látható, hogyan haladnak ugyanezen az úton a magyar politikusok is. Ma még csak arra hívnak fel, hogy szüljük tele a világot, és kinyilvánítják, hogy támogatják a lengyelek abortusztörvényét, holnap meg már be is vezetik fű alatt nálunk is. Ezért is elkeserítő látni a rengeteg kommentet, ami amellett áll ki, hogy a nő a hibás – természetesen –, amiért nem tudja a helyét, és nem szül mindennap négy gyereket.

A lengyel abortusztörvényről

Lengyelországban eddig is a legszigorúbb volt az abortusz szabályozása Európában, most azonban szinte teljesen betiltották, és csak akkor lesz rá a nőnek lehetősége, ha: 1. az anya életét veszélyezteti a terhesség, 2. nemi erőszakkal fogant a baba, 3. vérfertőzéssel fogant a magzat.

Az abortusz nem erkölcsi kérdés

Ez az abortusztörvény tehát azt jelenti, hogy mostantól minden gyereknek meg kell születnie akkor is, ha előre tudható, hogy súlyos rendellenességgel vagy életképtelenül jön a világra, ami egyszerűen kínzás sok anya számára.

Senki se gondolja azt, hogy a politikusokat azért zavarja annyira az abortusz (és a szabad akarat), mert olyan nagyon aggódnak az emberi életért, ami szent és sérthetetlen. Ne nevettessük ki magunkat, hogy ilyen naivak vagyunk. Kövér László – ebből a szempontból üdítően őszinte – kinyilatkoztatása hordozza az igazságot, miszerint „A világ azoké, akik teleszülik”, azaz a sok abortuszellenesség nem holmi magasztos okból történik, hanem mert kell a sok baba a statisztikába, hogy mindenki lássa, hogy nem fogy a nemzet. Meg mert minél többen vagyunk, annál több adót termelünk, és majd leigázzuk a világot.

Ennek fényében mi, földi halandók teljesen feleslegesen vitázunk a Facebookon az abortuszon, meg erkölcsi és elvi kérdéseken, ugyanis ezekben a döntésekben sehol sincs benne az erkölcs és az elvek. Csak számtan és számítás az egész. De azért nézzük meg, milyen érveket hoznak fel az abortuszellenesek a vitákban – és ha már megnézzük, egyből cáfoljuk is mindet.

Az abortusztörvény miatt tüntetnek Lengyelországban (Kép: Getty Images)

„Ha nem tette volna szét a lábát, nem kellene abortusz!”

Az egyik kedvenc kommentem lett az, amelyik fejtegetni kezdte, hogy a nők hibájából van az abortusz, mert mindenkinek szétteszik a lábukat. Nem tudom, tudtad-e, de ha nő vagy, akkor folyton egyéjszakás kalandokba keveredsz, hobbiból több férfivel is lefekszel egyszerre védekezés nélkül egy átlagos szombat estén a szokásos orgiában, ahova hetente eljársz.

Legalábbis a kommentelő fejében így élnek azok a nők, akiknek valaha abortusza volt. Azt nem tudjuk, hogy mi köze a szabad szexuális élethez annak, hogy beteg babákat világra kell hozni és nézni, ahogy meghalnak. Valószínűleg semmi, csak a kommentelő ki akarta magából írni a szexuális frusztráltságát. Esetleg annak az iskolának a híve, hogy házasságkötés után, csakis gyermeknemzés céljából éljünk szexuális életet, szigorúan misszionárius pózban, csukott szemmel, csendben, a hálóinget szemérmesen felhajtva épp csak annyira, hogy a nemi szervünkhöz hozzáférjen a férjünk. Ez lenne a tisztességes női viselkedés, bezzeg akkor nem lenne annyi abortusz! Sajnos azonban ez nem így van, mert a magzat betegsége nem válogat, nem azt nézi, milyen pózban szexelt az anya, hanem van és kész, erkölcsösségtől függetlenül.

A nők csak védekezés helyett használták az abortuszt

A másik okos komment szerint az abortuszt eddig sem megalapozott indokból használták a nők, hanem a védekezés helyett csak elmentek elvetetni a magzatot, ha véletlenül összejött (valamelyik orgia során, lásd előző pont). Jól látszik, hogy ezt az érvet olyan írta, akinek még soha életében köze sem volt az abortuszhoz, és halvány fogalma sincs – meg empátiája sem sok –, hogy mégis milyen hatással van ez a döntés és procedúra az anya lelkére, és egyáltalán, milyen beavatkozás az abortusz. Nem fájdalommentes, maradjunk annyiban. Nem annyi, hogy reggel nyolckor besétálunk a klinikára, kikapartatjuk a gyereket, aztán kilencre beérünk a munkahelyre és tesszük a dolgunkat, mintha mi sem történt volna.

Nem nagyon találsz olyan nőt, aki önszántából, boldogan szökellve menne abortuszra havonta, csak mert nem akar fogamzásgátlót szedni.

Másrészt pedig már megint miért a nők dolga a védekezés? A férfi miért nem bír felhúzni egy gumit? Teljesen érthetetlen, hogy mindig a nő a hibás és felelőtlen, ha becsúszik a gyerek, pedig elvileg egy férfi is kellett az attrakcióhoz, aki a magját szanaszét szórta a nő hüvelyében. Ezt már a nyolcadikos biológia órán elmondják, ha esetleg a felvilágosítás elmaradt volna otthon, akkor is minden férfi elvileg tudja, mire szexuális tevékenységbe kezdene, hogyan készül a kisbaba. A gyereket általában két ember hozza össze, ha véletlenül sikerül a baba, abban két ember nem védekezett, a felelősség és felelőtlenség is közös.

Nem a nőgyógyász ágy a nők álmainak netovábbja (Kép: Getty Images)

A beteg gyerek is gyerek

Tény, hogy a statisztikában plusz főnek számít a beteg, életképtelen baba is, de mennyire számíthat életnek az, ha szülés közben, vagy utána meghal. Erre a politikusok érve az, hogy „Az életképtelen magzatokat így talán lesz idő megkeresztelni, mielőtt eltemetik őket.” Ami álca, és megint csak nyakon öntik a vallással a saját érdekeiket, bebújnak a kereszténység mögé, aminek amúgy semmi köze a döntésükhöz. Varázslatos látni, hogyan zsonglőrködnek a Bibliával a világ politikusai, mindig csak egy-egy olyan részt kiemelve belőle, ami épp az ő zsebüknek és hatalmuknak kedvez. Az igazi keresztények helyében én már nagyon haragudnék minden ilyen húzásért a politikusokra, és tüntetéseken masíroznék, lengetve a kis táblámat a felirattal, hogy

EL A KEZEKKEL A VALLÁSOMTÓL!

A legnagyobb baj ezzel az érvvel, hogy a szülés után életképtelen, majd elhunyt gyerek is egy élet, hogy senkinek sem jó. Nem jó a babának, mert feleslegesen szenved, nem tudjuk, milyen fájdalmai vannak rövid élete során. Az anyának és apának meg egyenesen kínszenvedés. Gondolj csak bele, milyen érzés lehet úgy végigvinni egy terhességet, abban a tudatban élni kilenc hónapon keresztül, hogy tudod, hogy a gyereked beteg lesz és meg fog halni. És a szülés után nem sokkal a temetésére készülni. Őrjítő, elviselhetetlen, ennél szörnyűbbet elképzelni sem lehet. Ez színtiszta kínzás, ha erre köteleznek egy anyát és apát, egy életre megnyomoríthatja a lelküket, akkora traumát kell átélniük.

A legjobb megoldást egy férfi találta az abortusztörvényre, ha a tüntetés nem vezetne célra. Javaslom észben tartani, mert azt gyanítom, nálunk is hasonló sors vár az abortuszra:

„Egyszerű: apukám, holnaptól nincs enytyem-pentyem Lengyelországban. Sem az örömlányok, sem barátnők sem feleségek addig, amíg vissza nem kapják a testük feletti önrendelkezés jogàt. Én a nőkkel vagyok ebben a kérdésben.”