„Amikor a gyerekem közölte, hogy ő genderfluid, egy pillanatig nem értettem semmit”

Genderfluidnak nevezik azt a nemi identitások között mozgó embert, akinek a megélt neme az idő folyamán változik a nő és a férfi (vagy más nemek) között. Ha a saját gyereked áll eléd ezzel, akkor lehet, hogy pislogsz pár percig értetlenül.

Natasa

2021. Október 07.

Brad Pitt és Angelina Jolie gyermeke, Shiloh kapcsán mostanában reflektorfénybe került a genderfluid kifejezés, ami a mai kamaszok szüleinek talán nem is olyan ismeretlen, hiszen egyre több tizenéves gyerek fedezi fel, hogy a saját nemi identitása nem egyszerűsíthető le lányra vagy fiúra. Te hogyan reagálnál, ha a gyereked azt mondaná, hogy nonbináris, genderfluid vagy bármelyik másik nemi identitásban találta meg önmagát?

Nonbináris (Unsplash)

Nem csoda, ha nem értesz semmit

Shiloh esetében nagyjából kétéves kora óta az a hír járta, hogy fiúnak érzi magát egy lány testében, azaz transzgender gyerek, majd inkább nonbinárisként definiálták, aztán nemrég lányosan öltözve kapták lencsevégre, amivel kicsit összezavarta a rajongókat. Nem mintha bárkinek bármi köze lenne amúgy hozzá, hogy milyen nemi identitása van Shiloh Jolie-Pittnek, de nyilván ezen csámcsog a fél világ, amióta megnövesztette a haját és fülbevalót tett a fülébe, hogy akkor most milyen neműnek érzi vajon magát. Jelenleg a genderfluid mellett tette le a többség a voksát az ügyben. Hasonlóképpen kérdőjeleződött meg Anikó lányában is a saját nemi identitása, az anya őszintén mesélt arról, milyen érzések kavarogtak benne a lánya coming outja után.

Anikó elfogadó, liberális szülő, aki feltétel nélkül szereti a gyerekét. A lánya 15 évesen elé állt és közölte, hogy genderfluidnak érzi magát, amitől az anya hirtelen lefagyott, de aztán az elfogadásáról biztosította a gyerekét. „Amikor a gyerekem közölte, hogy ő genderfluid, egy pillanatig nem értettem semmit, azt sem tudtam, hogy most ez az információ mit jelent.

Elég bénán reagáltam, mert először visszakérdeztem, hogy ez rám nézve most mit jelent, válasszunk neki fiúnevet, vagy hogy kell értelmezni ezt a helyzetet?

Lehet, hogy egy ilyen kérdéssel a fél világot megsértettem volna, de szerencsére a lányom jól ismer, tudja, hogy semmi rossz szándék vagy gúny nem volt a kérdésemben, hanem tényleg csak próbáltam megérteni, hogy mit jelent a genderfluid. Készségesen elmagyarázta, hogy néha fiúnak érzi magát, és ilyenkor szeret fiúruhákat hordani, és szeretne vásárolni egy chest bindert is, ami ezeken a napokon leszorítja a mellét. Ez utóbbin nagyon meglepődtem, és persze féltettem is, nehogy kárt okozzon magában a leszorítással. Ahhoz, hogy teljesen képbe kerüljek, azért el kellett olvasnom pár cikket a genderfluid és egyéb nemi identitások témájában, mert az abszolút, megkérdőjelezhetetlenül női identitású agyam nehezen fogadta be az információt, hogy a lányom néha fiú. Az elfogadás azonban nem is volt kérdés, megköszöntem a gyereknek, hogy megosztotta velem ezt a személyes infót magáról és biztosítottam róla, hogy segítek neki bármiben, ha szüksége van rám.”

A nemi indentitás és a szexuális orientáció nem ugyanaz

A nemi indentitást nem szabad összekeverni a szexuális orientációval. A nemi identitás azt mutatja, hogy milyen neműnek érzi magát az ember, a szexuális orientáció pedig azt, hogy milyen nemű embereket részesít előnyben a szexualitás, szerelem szempontjából.

Nem az ítélkezés a feladatunk

Anikó hozzáteszi, hogy egyértelmű volt számára, hogy szereti a gyerekét, hiszen mindegy, hogy mi a nemi identitása vagy szexuális irányultsága, az a gyerek magánügye, neki anyaként csak az a feladata, hogy feltétel nélkül szeresse. Ám közben belül nem volt olyan egyszerű elfogadni a helyzetet. „Nehéz megmagyarázni, milyen gondolatokkal küzdöttem. Mindez nem a gyerekről vagy a nemi identitásáról szólt, hanem a saját tudatalatti elvárásaimról a lányom felé. Például erre a hírre elbizonytalanodtam, hogy lesz-e unokám, aztán aggódtam, hogy nem talál párt magának és magányos lesz emiatt, úgy általában azt éreztem, hogy össze vagyok zavarodva és nem tudtam, hogyan közelítsek ebben a témában a lányomhoz.

Az is okozott egy kis zavart, hogy nem tudtam, hogyan kellene szólítanom – folytatja Anikó –, hiszen nem olyan egyértelmű a genderfluid helyzet, mint mondjuk egy transznemű gyerek esetében, amikor a lányodból fiad lesz, és fiúnéven hívod onnantól kezdve. A lányom esetében azonban nem tudhatom, hogy aznap legbelül fiúnak vagy lánynak érzi magát – hogyan találhatnám ki, mi neki a jó épp az adott napon. Bár mondta, hogy mi a választott neve fiúként, fogalmam sem volt, hogy nekem mikor kellene őt ezen a néven szólítani. Alaposan belekeveredtem a saját kérdéseimbe, miközben nem mertem neki feltenni egyiket sem, mert mi van, ha olyat kérdezek, amivel megbántom vagy elüldözöm magamtól. A férjem sem segített a helyzeten, mert csak legyintett az egészre, és azt mondta, hogy neki mindegy, az a fontos, hogy a lányunk jól érezze magát a bőrében, és szemmel láthatóan ezzel le is tudta az egészet.

De ez a zavarodottság, káosz a fejemben nem azért volt, mert nem fogadtam el a gyerekemet vagy a nemi identitását, hanem egyszerűen engem úgy neveltek születésemtől kezdve, hogy két nem van: férfi és nő, ha pedig ennyire mélyen beléd nevelnek valamit, akkor nehezen fogod fel ésszel a saját korlátaidon túli világot.

Egészen addig tartott a zavartság érzése, amíg úgy nem döntöttem, hogy nem akarom minden részletében megérteni, mi az a genderfluid, hiszen nekem csak az a fontos, hogy a lányom boldog legyen. Egyáltalán nem számít, hogy a nemi identitása merre változik, a szívem elfogadja és szereti őt minden formában és indentitással, a többi nem érdekes. Amikor erre az álláspontra jutottam, akkor már képes voltam feltenni neki normálisan a kérdéseimet is, úgyhogy azóta például azt is tudom, hogy nem várja el, hogy más néven hívjam a fiúnapokon, nem az a lényeg neki, hogy mások milyen néven szólítják, vagy milyen neműnek címkézik, hanem az, amit ő saját magáról érez belül.”

„Coming out” helyett „letting in”

Anikó véleményével cseng egybe dr. Kevin Leo Yabut Nadal pszichológus professzor tanácsa is, miszerint a szülő legfontosabb dolga az, hogy szeresse a gyerekét, nem pedig az, hogy ítélkezzen felette. Törekedni kell arra persze, hogy megértsük, mi zajlik a világban körülöttünk és mit jelent az, ha genderfluid, nembináris vagy épp transzgender a gyerek, de valójában nem kell az egész LMBTQ szótárban elmélyedni, csupán tudomásul kell venni azt, amit a gyerek elmond nekünk és az elfogadásunkról kell biztosítani.

A szakember szerint a „coming out”, azaz az előbújás nem is igazán jó kifejezés arra, amikor a gyerek elmondja, hogy milyen nemi indentitás vagy szexuális orientáció jellemző rá, mert sokkal inkább kellene „letting in”-nek, azaz beengedésnek hívni, ugyanis ilyenkor a legbelsőbb magánügyét osztja meg velünk. Beenged a belső körébe, amire szülőként joggal lehetünk büszkék, mert ez azt is jelenti, hogy olyan biztonságos légkört sikerült otthon teremteni, amiben megnyílhat nekünk a gyerek. És persze azért sem túl jó kifejezés az előbújás, mert az lenne az ideális, ha nem kellene rejtőzködniük, ahonnan előbújnak, hanem mindenki élhetne önazonosságban mások ítélkezése nélkül.

Ha csak ennyit tennének a szülők, hogy elfogadással állnak a gyerek bejelentéséhez a nemi identitásáról vagy szexuális orientációjáról, akkor megváltozhatna az eddigi, nem annyira pozitív tapasztalat az előbújásokkal kapcsolatban. Nem kapcsolódna össze a szégyenérzettel az, hogy olyanok a gyerekeink, amilyenek. Mégis miért olyan nehéz ez, hogy levegyük a nemi identitásról és szexuális irányultságról a stigmát? Dr. Nadal szerint többek között azért, mert a szülők első reakciója a társadalmi elvárásoknak és nemi sztereotípiáknak megfelelően általában az, hogy úgy érzik, „elrontottak valamit”, és azért lett „más” a gyerekük, ettől frusztráltak lesznek és nem tudnak nyitottan, a szülői szeretetet szem előtt tartva viszonyulni a gyerek identitásához. A pszichológus azt javasolja, hogy szülőként a gyerek testi-lelki jóllétére koncentráljunk, amikor elmondja a legbelsőbb érzéseit, ne pedig arra, mit fognak szólni a szomszédok – ha ennyit sikerül megtenni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ilyen kiindulópontról csak jól tudunk reagálni az előbújásra, vagyis a beengedésre.