A fehér liszt morális üzenete

Ha valaha rápillantottál az egészséges életmód alapelveire, akkor tuti, hogy az első pontok között ott volt az, hogy szakítani kell a fehér liszttel. Ez egyáltalán nem új keletű felfedezés: már 1830-ban is előrukkolt a fehér liszt elleni kampánnyal Sylvester Graham református lelkész.

A fehér liszt parázna dolog

Sylvester Grahamet az első egészségguruk között tartják számon, aki már akkor, az 1800-as években, korát meghaladva felismerte, hogy a fehér liszt nem tesz jót az ember szervezetének. Bár nem annyira az egészségért, mint inkább a buja gondolatokért aggódott, mert szerinte a fehér lisztes kenyerek csak a paráznaságot hozták elő az emberekből. Nem volt egyedül a lelkész az egészséges életmód melletti kampányolással, ebben az időben egyre gyakrabban emelték fel a hangjukat egyházi emberek az alkohol és dohányzás ellen is, leginkább morális oldalról megközelítve ezek káros hatásait, próbálták róluk lebeszélni a híveket.

Ehhez a trendhez csatlakozott Sylvester Graham, amikor kijelentette, hogy az is morális kérdés, mi kerül a tányérunkra, mert csak az egészséges étkezés vezetheti el az embereket a vágyott erkölcsi (isteni) magasságokba. Graham értelmezésében az egészséges életmódban nincs alkohol, nincs hús és nincs feldolgozott élelmiszer sem. Vegetáriánus étrendet javasolt, elátkozta a fehér lisztet és végül létrehozta a saját nevével ellátott Graham-lisztet. Mindezt tette azért, hogy ne legyen annyi parázna gondolatuk az embereknek és közelebb kerüljenek ezáltal is Istenhez.

Sylvester Graham, New York: Harper & Brothers, 1880 (Kép: Wikipedia/Library of Congress Prints and Photographs Division)

Szex és glutén

Graham nézeteit gyerekkorából hozta: lelkészcsaládból érkezett, az apja is lelkész volt, aki még Graham babakorában meghalt, így a szélesebb családi kör is nagy hatással volt rá gyerekként. Már fiatal felnőttként is arról győzködte a környezetét, hogy ne igyon senki alkoholt, mert az az ördög itala. Amikor aztán 1826-ban Graham is lelkészként kezdett prédikálni, kijelentette, hogy a két legfőbb gonosz, ami le akarja rombolni Amerika erkölcseit: a szex és a glutén. És szerinte ahhoz, hogy a szexuális késztetéseket elfojtsák a hívek, az kellett, hogy szigorú diétát tartsanak, mert ez vezethetett ahhoz, hogy helyreálljanak az erkölcseik. A fehér kenyér különösen Graham célkeresztjében volt, mint minden gonosz megtestesítője és a morális hanyatlás felelőse, rendszeresen beszélt a prédikációk során arról, hogy a régi, erkölcsös népek hogyan sütötték otthon a teljes kiőrlésű lisztből a kenyeret, és hogy ezt a csodát hogyan váltotta fel a tömegtermeléssel gyártott fehér kenyér. Ahogy egyszerűen, de nagyszerűen fogalmazott: „Gonoszság ilyen aljas ételeket enni.”

Bár elég egyértelműnek tűnik, hogy a morális problémákhoz nem sok köze van a gluténnak, abban azért igaza volt Grahamnek, hogy a tömegesen sütött fehér kenyerek nem voltak túl egészségesek, nemcsak a fehér liszt miatt, hanem mert sokszor a költséghatékonyság kedvéért kevertek a liszthez krétaport vagy agyagot is. Graham pedig a prédikálás mellett tett is azért, hogy egészségesebb (és erkölcsösebb) hívei legyenek: megalkotta a saját teljes kiőrlésű lisztjét, amit ma is Graham-lisztként találhatunk meg a boltok polcain. A lisztet az egyházban terjesztette először, bátorítva a híveket arra, hogy otthon süssenek ebből kenyeret. De ez csak egy kis szelete volt Graham diétájának, ami szerinte a buja gondolatoktól megment mindenkit.

A National Biscuit Company reklámja 1912-ben a Graham-kekszekről (Kép: Transcendental Graphics/Getty Images)

A Graham-diéta

Mivel a morális válság eredőjét az ételekben látta a lelkész, ezért úgy gondolta, hogy szigorú diétával megoldható és visszaállítható a szent rend. Ennek érdekében a diétában arra bátorította követőit, hogy egyenek teljes kiőrlésű gabonákat, zöldségeket, gyümölcsöket és kerüljék a húst, illetve a fűszereket is hanyagolni kellett. Szerinte ugyanis a hús, alkohol és csípős ételek szentségtelen módon stimulálták a szervezetet. Az adagokat is kontrollálni kellett Graham diétájában, és napjában csak két étkezés volt engedélyezett. Bár a szexuális késztetések és erkölcsi problémák nem jöttek helyre a diétától, mégis rendkívül népszerűvé vált Graham étrendje, ugyanis általános egészségügyi javulást és jobb közérzetet tapasztaltak a követői. A 19. század közepére pedig már természetessé vált a boltokban a Graham-liszt jelenléte és a háztartásokban a használata.

Persze nem létezhet diéta ellenzők nélkül, Graham is megkapta a maga ellenségeit: a hentesek és pékek még tüntetést is szerveztek ellene, amikor előadást tartott az étkezési irányelveiről 1837-ben. A tüntetés aztán el is fajult, erőszakossá vált, amikor Graham hívei citrommal töltött zsákokkal kezdték dobálni a tüntetőket. Az ellenzők hangjaitól függetlenül Graham végül maradandót alkotott, és a mai napig az életünk része a Graham-liszttel és az ebből készült, világhírűvé vált Graham Crackerrel, amit a halála után dobtak piacra. Ironikus, hogy ezt a kekszet Graham maga valószínűleg utálta volna, mert sok cukrot tartalmaz a Graham-liszt mellett, márpedig a cukor egyáltalán nem fért bele a Graham-diétába. Sylvester Graham a feldolgozott élelmiszerek kiküszöbölésére, mellette pedig a több gyümölcs és zöldség fogyasztására helyezte a hangsúlyt, ami jól illeszkedne a mai egészséges táplálkozási ajánlásokhoz. A szex és az ételek közötti furcsa kapcsolata ellenére egyesek még mindig a vegetarianizmus egyik atyjaként ünneplik Grahamet.

Források: 1, 2, 3, 4