A klímaváltozás hatása az egészségünkre

Amikor a klímaváltozásról van szó, akkor kevesen gondolnak bele abba, hogy ennek milyen hatása lehet az egészségünkre, hogy milyen egészségügyi kockázatokkal jár ez a krízis. Pedig sajnos ezzel igenis számolni kell, még akkor is, ha sokan talán még arra is legyintenek, hogy

2030 és 2050 között az éghajlatváltozás miatt várhatóan évente mintegy negyedmillióval többen halnak majd meg.

A közömbösség pedig nehezen indokolható, főleg annak tudatában, hogy egy folyamatosan növekvő számról beszélünk, a számítások alapján 2000-re még „csak” 150 000 többlethalált becsültek.

Óriási kihívás elé nézünk

Ez utóbbi adat mindenesetre azt bizonyítja, hogyha mi a hétköznapokban nem is feltétlenül foglalkozunk ezzel a fontos témával, a szakemberek igenis odafigyelnek ezekre az összefüggésekre. Az ENSZ-hez tartozó Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) második jelentése 1996-ban már egy teljes fejezetet szentelt az egészségkárosító hatásoknak, és azóta még inkább előtérbe került ez a kérdés.

„A klímaváltozás egészségre gyakorolt hatásának súlyossága egyre egyértelműbb. Az éghajlatváltozás a 21. század legnagyobb kihívása, amely fenyegeti a társadalom minden részét, amelyben élünk. Az erre a kihívásra adott válasz további halogatása növekvő kockázattal jár az emberi életre és egészségre”

– ez pedig a WHO 2018-as Egészség és éghajlatváltozás című különjelentésében olvasható, és a szervezet ennek megfelelően egészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította az éghajlatváltozást.

Szerintük az éghajlatváltozás kezelése az évszázad közepéig több millió életet és több százmilliárd dollárt menthet meg. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) hasonló következtetésre jutott. „Az EU-ban évente több százezer korai halálesetet lehetne elkerülni a nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdasággal, a légszennyezés csökkentésével” – mondta dr. Robin Fears, az EASAC biotudományi programigazgatója.

Persze nem csak nemzetközi viszonylatban zajlik nagyon aktív munka, az ezredfordulón már a magyar kutatók is foglalkozni kezdtek a témával. Itthon a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akció Program keretében kezdték el vizsgálni a klímaváltozás egészségkárosító hatásait, és nemzetközi ajánlásoknak és a hazai kutatási eredményekkel összhangban rövid, közép- és hosszú távú cselekvési tervek készülnek, hogy sikeresen tudjunk alkalmazkodni, így lett a második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS2 2018–2030) egyik eleme a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia, amely többek között az éghajlatváltozásnak az emberi egészségre gyakorolt hatásait vizsgálja.

Az időjárási viszonyok hatásait egyébként az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• vannak a közvetlen hatások, amelyet a rendkívüli időjárási események, például a hőhullámok, a levegő minőségének romlása idéznek elő;
• közvetett hatások, amelyek, az ökológiai környezetben bekövetkező változások miatt lépnek fel, ilyen például bizonyos fertőző betegségek, élelmiszer és/vagy vízminőséggel kapcsolatos megbetegedések, az invazív (tájidegen) és/vagy allergén növények elterjedése stb.;
• illetve vannak a klímaváltozás következtében kialakult extrém helyzetek (árvizek, hurrikánok stb.) okozta egészségi állapotbeli változások pl. sérülések, fertőzések, táplálkozási, pszichológiai és egyéb károsodások).

Dr. Páldy Anna, A klímaváltozás hatása egészségünkre és az egészségügyre Magyarországon című tanulmány egyik szerzője, a Nemzeti Népegészségügyi Központ szaktanácsadója szerint globálisan elsősorban az élelmiszer-termelésben fellépő hatások és az éhség jelent nagy problémát, illetve az ivóvízzel, az élelmiszerrel, valamint a vektorok, azaz a fertőzést közvetítő/átvivő szervezet/élőlény által terjedő fertőzéses betegségek számának növekedése. Utóbbiakkal az a baj, hogy különböző okoknál fogva már nemcsak egy szűk területen vannak jelen, hanem egyre jobban terjednek.

A dengue-lázat, Chikungunya-vírust és Zika-vírust terjesztő tigrisszúnyog (Fotó: Universal History Archive/UIG via Getty images)

Jó példa erre a Zika-vírus, ezt Ugandában fedezték fel 1947-ben egy Zika nevű területen, majd valószínűleg a 2014-es futball-világbajnokságra érkezők hurcolták be repülőgépeken megbúvó egyiptomi szúnyogokkal Dél-Amerikába. Ez a szúnyogfaj terjeszti a sárgalázat és a dengue-láz különböző változatait is, és ez két betegség évente több millió ember halálát okozza világszerte.

De vegyünk egy másik betegséget, a Chikungunya-lázat. Ennek vektora, az ázsiai tigrisszúnyog Európa tizenkét országában van jelen, hazánkban 2015-ben azonosították a Dunántúl délnyugati felében, és a klímaváltozás jelenlegi trendjei szerint a század közepére, de legkésőbb végére jelzett felmelegedés hatására ez a szúnyogfaj is elterjedhet az egész országban. „Azt egyelőre nem tudjuk, hogy képesek-e áttelelni, de ha már nem lesznek hideg telek, akkor sajnos itt is meg tudnak majd telepedni, egyre nagyobb lesz a veszély” – figyelmeztet Páldy Anna.

De ha már Magyarországnál tartunk, az IPCC jelentéseivel összhangban megállapították, hogy

a Kárpát-medencében jelenleg a hőmérséklet hatása, az extrém hőmérsékleti események jelentik a legfontosabb egészségi kockázatot.

„Erre jó bizonyíték az idei nyár, Magyarországon négyszer, összesen 21 napon keresztül volt harmadfokú hőségriasztás, ez azt jelenti, hogy az előrejelzett napi középhőmérséklet 27 Celsius fok felett volt. Közismert, hogy a nagyon meleg napokon nő a halálozások száma, az idei év sem volt kivétel, sajnos a pontos adatokat nem tudjuk még 2022-re vonatkozóan, de az elmúlt tíz évben a hőhullámos napok alatt a napi halálozás országos átlagban kb. 15%-kal emelkedett meg” – tudtuk meg a szakértőtől.

Sajnos vannak, akik sokkal sérülékenyebbek a hőhullámokkal szemben, közéjük tartoznak a gyerekek, a kismamák, az idősek és akik olyan krónikus betegségekben szenvednek, mint például a cukorbetegség és egyéb anyagcsere-betegségek, szív-érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, ritmuszavarok, idült légzőszervi betegségek, illetve vesebetegségek, veseelégtelenség.

A probléma súlyosságának megfelelően Magyarországon is történtek már intézkedések, amiben például elöl járunk, az a hőség elleni védekezés, pontosabban a hőségriasztási rendszer. Az Országos Közegészségügyi Központ (OKK) 2005-ben dolgozta ki a hőségriasztást. Ez persze önmagában még nem elég, ha középtávú célokról van szó, akkor például fontos az épített környezet tudatos átalakítása, vagyis többek között a városok hősziget-hatásának csökkentése például a zöld- és kék felületek arányának növelésével.

És ugyan az emberiség bebizonyította, hogy remekül tud alkalmazkodni, azért nem érdemes elbízni magunkat. Szervezetünk rövid távon, általában 3–12 nap alatt képes alkalmazkodni a nagy meleghez, a szokatlan hőviszonyokhoz történő hosszú távú alkalmazkodás azonban akár évekig is eltarthat.

„Van egy optimális hőmérsékleti tartománya, ez a 25 Celsius fok, az optimumtól eltérő hőmérséklet esetén a szervezetünknek több energiát kell fordítani arra, hogy a hőmérséklet-egyensúlyát megtartsa. A jövőben, ahogyan egyre több hőhullám lesz, ezért jelent majd komoly kihívást minden olyan munka, amit a szabadban kell végezni, a mezőgazdasági munkáktól kezdve az építkezésekig. Hosszú távon persze lehet, hogy lesz bizonyos fokú alkalmazkodás, de erre nem leszünk teljesen képesek”

– nyilatkozta dr. Páldy Anna.

A nyári napokon sajnos nemcsak a kánikula miatt kell aggódni, a hőségriasztás idején gyakran igen magas az UV-sugárzás is, az Országos Meteorológiai Szolgálat nem véletlenül tájékoztatja a lakosságot az UV-sugárzás aktuális mértékéről sem. Meg kell említeni az intenzív UV-sugárzással kapcsolatban, hogy a számítások szerint az európai lakosság körében 2050-ig 5 százalékkal növekszik a bőrdaganat gyakorisága.

A baj csőstül jön 

De hogy egy másik problémakört is mondjuk, középtávon hazánkban is fontos feladat az újonnan megjelenő fertőző-betegségek elleni küzdelem, ami nem merül ki abban, hogy azonosítjuk, megismerjük az új kórokozókat, fontos az azokat terjesztő szervezetek meghatározása, és a megfelelő védőoltások kifejlesztése. „Hogy mondjak egy példát, van egy leishmaniózis nevű betegség, amit egysejtűek okoznak, és amit lepkeszúnyogok hordoznak. Ez többek között a kutyák között terjed, számukra ki is fejlesztettek már egy vakcinát, de ez emberek számára még nem, pedig a jövőre nézve ez is fontos lenne.”

És sajnos a sort tovább lehetne folytatni. A vízhiány miatt kialakult rossz higiénés körülmények miatt jelentősen megnőhet az enterális (gyomor- és bél) fertőzések (pl. hastífusz, Calici-vírus) száma, de a klímaváltozás növelni fogja a mikrobiális eredetű élelmiszer-fertőzéseket, és olyan betegségeket, amelyekért az élelmiszereket megfertőző penészgombák mikotoxin-tartalma felelős. A penészesedés főként a gabona-, olajosmag-, szárazgyümölcs-termékek esetében jelent kiemelt veszélyt. Az emberi egészség szempontjából ezen gombatoxinok daganatkeltő hatása a legfontosabb. A szakirodalom szerint ráadásul az átlaghőmérséklet egy fokos emelkedése 4,5 százalékkal növeli a szalmonellafertőzések számát.

Számolni kell emellett azzal is, hogy a klímaváltozás hatással van az allergén és inváziós növények térbeli és időbeli elterjedésére. A kora tavasszal virágzó bokrok, fák már december végén szórhatják a pollent, például a mogyoró, az extrém meleg tavaszi időszakokban korábban kezdődik, és elhúzódik a fűfélék, valamint az üröm virágzása, az augusztusban kezdődő parlagfűpollen-szezon is megnyúlhat az enyhe őszi időjárás következtében, ami sok embert érintő komoly népegészségügyi probléma hazánkban. Az összpollenszám emelkedése és a terjedési ütem növekedése miatt 2050-ig várhatóan 1,277 millió, 2071–2100 között 1,326 millió embert érint majd. 

A Semmelweis Egyetem pedig nemrég arra figyelmeztetett, hogy a klímaváltozás miatt a jövőben egyre inkább számolni kell a porral behurcolt kórokozókkal, allergénekkel is. Mint írják, a gombaspórák, baktériumok és vírusok megtapadnak a poron, és a tüdőbe jutva gyulladást, allergiás reakciót vagy fertőzést okozhatnak, és felbukkanásuk az időjárási szélsőségek, például porviharok számával párhuzamosan nő. Hozzátették, a megnövekedett porkoncentráció önmagában is okozhat légzőszervi irritációt.

Szaharai por a hajnali eső után egy autón Nagykanizsán (Fotó: MTI / Varga György)

„A tüdő sokat kibír, a légzőrendszer a 2,5 mikronnál nagyobb méretű részecskék zömét kiszűri. Azonban huzamosabb kitettség és a 2,5 mikron alatti (PM2,5) koncentráció növekedése esetén, melyet a Magyarországon is már több alkalommal megjelenő, szaharai porvihar hatására tapasztalhattunk, hosszú távon krónikus tüdőbetegség kialakulásához vezethet” – nyilatkozta dr. Müller Veronika, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatója. És még egy rossz hír, a porkoncentráció emelkedése mellett a hőhullámok is hatással vannak a légzőrendszerre, az ismert tüdőbetegek körében a külső hőmérséklet jelentős emelkedése ronthatja a betegség tüneteit, kórházba is kerülhetnek.

A szervezetünk dolgát pedig az sem könnyíti meg, hogy a klímaváltozás rossz hatással van az alvásunkra, az alvászavarok pedig megnehezíthetik az immunrendszerünk számára a fertőzések elleni védekezést. Ezzel kapcsolatban nemrég a Temperature folyóiratban jelent meg egy komolyabb összefoglaló tanulmány, és ennek egyik szerzője,  Dr. Michael Irwin szerint tekintettel a rossz alvás és a csökkent immunválasz közötti lehetséges kapcsolatra, Irwin szerint időszerű felvetni a kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy az éghajlatváltozás következtében megnövekedett-e a fertőző betegségek kockázata a folyamatban lévő koronavírus., illetve majomhimlő-járvánnyal és a gyermekbénulást okozó poliovírus újbóli megjelenésével kapcsolatban. 

„Nem akarok erre a világra gyereket szülni” – egyre többeket érint a klímaszorongás

Egyre több szó esik róla, de fontos még többet beszélni arról is, hogy az éghajlatváltozás mentális egészségre és jóllétre gyakorolt hatásairól, ezek is többfélék lehetnek, vannak, amikor a különböző extrém események okoznak mentális problémákat, például poszttraumás stressz szindrómát az előbbieket megtapasztalóknál, a túlélőkben, de növelheti az ilyen jellegű problémák számát a klímaváltozással járó megélhetési válság is, és lelkileg megviselhet az éghajlatváltozás veszélyének puszta tudatosítása, még olyan személyek esetében is, akiket egyébként (egyelőre) nem érint olyan súlyosan a klímaváltozás.

Mindez ijesztően hangzik, főleg, ha azt vesszük, hogy egyesek szerint már így is óriási késésben vagyunk. „Többféle szcenáriót dolgoztak ki azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk majd a jövőben. Ha minden marad a régiben, akkor az évszázad végére Európában 5 fokkal fog emelkedni az átlaghőmérséklet, ha pedig minden megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük a legrosszabbat, akkor tudjuk tartani a 1,5-2 fokos növekedést. Hogy meddig tart az energiaválság és milyen mértéket ölt majd, azt egyelőre nehéz megjósolni, de valószínűleg a két előbb említett érték közötti növekedésre lehet majd számítani ennek következtében.”

A WHO szerint egyébként a globális felmelegedés még 1,5°C-os szintje sem tekinthető azonban biztonságosnak; minden további tizedfokos felmelegedés súlyos áldozatokkal jár az emberek életére és egészségére nézve.

Felmerül az is, hogy mi egyénként mit tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük az esetleges kockázatokat. A szakértő szerint az energiatakarékosság – ami most egyébként is napirenden van – egy jó és fontos lépés, ennek egyik része az, hogy a lakóépületek megfelelően legyenek kialakítva, és ne csak abban bízzunk, hogy a légkondicionáló majd hőségriadó esetén úgyis lehűt minket, fontos, hogy egy otthon miből épült, mennyire szigetel jól, milyen a tájolása, mekkora és milyen zöldfelület veszi körül és a sort tovább lehetne folytatni. Mert ugyan a légkondicionálás csökkenti a hőség okozta panaszokat, de csökkenti a normális alkalmazkodási késztetést, ráadásul elősegíti más tünetek kialakulását, például a „beteg épület” tünetegyüttest (sick building syndrome, SBS).

„Ugyan nagyon sok információ elérhető erről, a lakókörnyezetünket illetően sajnos nagyon kevesen gondolnak arra, hogy aktívan tegyenek az ellen, hogy az inváziós rovarok, melyek különböző betegségeket terjeszthetnek, ne tudjanak szaporodni. Szúnyogoknak elég egy kis vízfelület is ehhez, akár a virágalátétben megmaradó esővíz is, ezért fontos, hogy ezeket rendszeresen tisztítsuk” – jegyezte meg a szakértő.

Hozzátette, fontos, hogy ne csak egyénekben gondolkozzunk, ugyanis nagy eltérés van abban is, hogy hol mennyire képesek alkalmazkodni. „Értelemszerűen a fejlődő országok számára ez nagyobb problémát jelenthet, de a fejlett országokon vagy egy régión belül is nagyok lehetnek a különbségek a gazdasági és a társadalmi helyzettől függően, a rossz körülmények között élők, marginalizált és/vagy forráshiányos közösségek körében sajnos ez sokkal nagyobb kihívást jelent. Nagyon sok adattal szolgál erről egy kutatócsoport, amely Visszaszámlálás címmel évente tesz jelentést a Lancet című folyóiratban. A különbségekből egyébként lehet faragni többek között az oktatást és bizonyos gazdasági ösztönzők alkalmazásának a segítségével” – tette hozzá.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a mostani – főleg az európai országokat sújtó – energiaválság milyen hatással lesz a jó irányban megtett lépésekre. „Az ENSZ 2020-ban hirdette meg a Race To Zero programot, aminek az lett volna a célja, hogy 2050-re karbonsemlegesek legyenek azok az országok, amelyek hajlandók csatlakozni. Ehhez többek között arra lett volna szükség, hogy a fosszilis energiahordozókat megújuló, tiszta energiaforrásokra cseréljék. Sajnos az energiaválság ezt a folyamatot vélhetően le fogja lassítani.”

Ahogyan az a kérdés is fontos, hogyan lehetne felkészíteni az egészségügyet, aminek egyik fontos aspektusa az, hogy sokkal fenntarthatóbbá kell tenni a működését.

A WHO a 2021 ENSZ klímakonferenciához kapcsolódóan dolgozott ki ajánlásokat arra, hogyan lehetne zöldebbé tenni az egészségügyet, hogy lehet csökkenteni ennek a nagyon fontos szegmensnek a karbonlábnyomát. Ez pedig nem feltétlenül egyszerű feladat, több problémát kell megoldani, ahogyan Páldy Anna írja egyik cikkében, az egyik szempont a kibocsátások csökkentése, amibe beletartozik a légszennyező anyagok és a szén-dioxid kibocsátásának csökkentése, például energiatakarékossági és energiahatékonysági intézkedésekkel, a hulladékok, vegyszerek, fel nem használt gyógyszerek mennyiségének és környezeti-egészségi terhelésének csökkentésével, a vízfelhasználás és szennyvízkibocsátás mérséklésével. A másik szempont a belsőtéri környezet megfelelő minőségének biztosítása, a betegellátó és egyéb személyzet és a betegek egészségkockázatainak minimalizálása érdekében.

Egyes források szerint a növekvő egészségügyi kockázatokkal nem járnak együtt a kutatásba és az egészségügyi rendszerek megerősítésébe történő beruházásokkal, a WHO éghajlatváltozásról és egészségügyről szóló felmérését kitöltő 91 ország közül csak 47 számolt be nemzeti alkalmazkodási tervről, és az előrehaladás fő akadálya a források hiánya volt. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra szánt globális 5,1 milliárd USD-nek csupán 0,3%-át irányították az egészségügyi rendszerekre 2018 és 2020 között, így a veszélyeztetett népességcsoportok és régiók az életmentéshez szükséges kritikus emberi és pénzügyi erőforrások nélkül maradnak.