Aktuális

Akkor bevezetik az iskolai jógát?

Csak semmi namaszté! Körbejártuk, miért kellene a jógát bevezetni a tornatermekbe, és hogy kik akadályozzák ezt.

Évekkel ezelőtt dr. Bagdy Emőke elérte ugyan, hogy bekerüljön a tantervbe az iskolai relaxáció, meditáció és jóga, de ezek gyakorlati megvalósulására alig akad példa az állami iskolákban. Egyes tanárok többnyire lopva, az osztályfőnöki órák elejére szorítva tartanak pár perces elcsendesülést, vagy délutáni szakkör keretében jógáznak, miközben bizonyos keresztény szervezetek az emberi jogok megsértésével vádolják azokat a szülőket, akik gyerekeik nagyfokú stresszét ezekkel az eszközökkel csökkentenék. Most mégis mozgolódás indult: már több mint ötezer ember követeli a stresszoldó technikák, a relaxáció, a meditáció és a jóga bevezetését az oktatásba.

Múlt év végén attól volt hangos a sajtó, hogy a győri Jedlik Ányos középiskolában egy 17 éves fiú megkéselt egy tanárnőt, miután az egyébként nagyon jó tanuló diák hármast kapott egy dolgozatára. Az eset hirtelen izzasztóan közel hozta hozzánk az eddig csak filmeken és videókon látott amerikai iskolai ámokfutások hátborzongató valóságát, arra figyelmeztetve minket, hogy valami nagyon nincs rendben a mai magyar fiatalok helyzetével. Persze eddig is tapasztaltuk, hogy a diákok túlterheltek, sőt egy nemzetközi kutatás szerint a magyar gyerekek egyharmada állandóan fáradtnak, ingerültnek és depressziósnak érzi magát (24 százalékuk már az öngyilkosság gondolatával is eljátszott), de a győri eset a maga hús-vér valóságában mutatott tükröt arról, mennyire fontos volna végre a közoktatásban is figyelmet fordítani az elvárásokból és túlterheltségből, az elképesztő mennyiségű ingertömegből adódó folyamatos stressz megfelelő kezelésére.

Megelégelve a helyzetet a Jedlik egyik tanára, Gergó Veronika (aki egyébként jógaoktató is, és a Győri Jóga Egyesület elnöke) petíciót intézett Palkovics László innovációs és technológiai miniszterhez, Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárhoz, valamint Horváth Péterhez, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökéhez, hogy foglalkozzanak végre a magyar köznevelésben az érzelmi intelligencia, az önismeret fejlesztését célzó stresszoldó technikák, a relaxáció és a meditáció oktatásának ügyével is. Veronika négy éve tanít angolt és németet a szóban forgó iskolában, ő is az épületben volt egy csoporttal, amikor a késelés történt. „Ez egy nagyon jó iskola, kiváló tanulmányi eredményekkel, a diák is kiemelkedő tanuló volt, egyedül testnevelésből volt rossz jegye. Az eset mindenkit – diákokat, tanárokat, vezetőket – mélyen megrendített, és bár jógaoktatóként már régóta láttam, hogy változtatni kellene, ez az ügy adta a konkrét lendületet ahhoz, hogy elindítsam a petíciót” – mondta el az nlc-nek a tanár.

Jógaóra általános iskolásoknak egy amerikai iskolában, a virginiai Burke-ben (Fotó: Salwan Georges/The Washington Post via Getty Images)

A gyerekek iskolai leterheltsége kapcsán sajnos a mai napig szembejönnek a „bezzeg az én időmben” típusú kinyilatkoztatások, pedig az egész nem állja meg a helyét: míg például 30 évvel ezelőtt többnyire rajzolgattunk és építőjátékoztunk az oviban, addig napjainkban jóval (egy jelentés szerint 25 százalékkal) több időt fordítunk szülőként arra, hogy gyerekeink már négy-öt évesen írni tudjanak, sőt: megszállottan teszteljük már a legkisebbeket is, amivel óriási nyomást gyakorolunk rájuk. A mai gyerekek aktivitási szintje sokkal nagyobb, mint korábban, naptárjuk olyan, akár egy menedzseré, zsúfolásig tele iskola utáni tevékenységekkel, edzésekkel, fejlesztő foglalkozásokkal. A gyerekek stressz-szintjének drasztikus emelkedéséhez hozzájárul a médiatelítettség, a felnőtt tartalmak megtekintése, melyek miatt sokkal nagyobb valószínűséggel találkoznak rémisztő, számukra még feldolgozhatatlan hírekkel. Az okoseszközök miatt jóval több szekálásnak, zaklatásnak, bullyingnak vannak kitéve, mint például anno a mai harmincasok. Emlékezzünk csak, hogy „internet előtt” ha nem hívtak meg egy szülinapi partira, legalább nem kellett végignézni az ott készült fotókat a közösségimédia-oldalakon, sőt a tegnap elhangzott csúnya pletykára holnap már alig emlékezett valaki, míg a neten akár pár kattintással bármikor visszakereshető, amit rólunk valaha nem épp jó szándékkal mondtak.

Gergó Veronika persze nem csak az eset kapcsán tapasztalja azt, hogy a diákok (és nem mellesleg a tanárok) élete is meglehetősen zaklatott. „Rengeteg a tananyag, szoros a tempó, folyamatos stresszben, teljesítménylázban élünk-égünk. Ráadásul mindez sokszor nagy zajban történik: ez az interneten szocializálódott generáció az ingerek folytonos áradatában nőtt fel, már nem fog hátratett kézzel ülni, és várni, hogy a tanár, mint a végtelen tudás birtokosa, megnyilatkozzon. Nagyon sok időt töltenek a világhálón, rendkívül tájékozottak, van véleményük, és bizony gyakran kialvatlanok, fáradtak, szétszórtak is. A szüneteket mi régen az udvaron töltöttük közös játékkal, szaladgálással, beszélgetéssel, ők viszont a telefonjukat bűvölik. Ez egy ilyen kor, valljuk be, sok esetben mi felnőttek is ezt tesszük” – mondja a tanár, aki szerint nemzetközi példák sora igazolja, hogy a relaxáció és az egyfajta „éber csend” bevezetése az iskolákban mérhető változást hozott fegyelmi és tanulmányi téren egyaránt.

„10 éve folyik a küzdelem az iskolai relaxációért”

Tornaóra van dögivel, de vajon mennyire vannak jelen az oktatási rendszerben az érzelmi szinten megjelenő impulzusok, késztetések tudatosítását és kezelését, a negatív stressz levezetését célzó technikák, mint amilyen a jóga vagy a relaxáció? Végeztünk egy nem reprezentatív közvélemény-kutatást a Facebookon, és egy válaszadó kivételével mindenki azt állította, bár fizetős vagy nem fizetős szakkörként, tanórán kívüli foglalkozásként lehetőségük van a gyerekeknek mindfulnessórára, jógára vagy akár meseterápiára is járni, csak egy helyen valósul meg a testnevelésóra keretében a konkrét jógaoktatás. Egy válaszadó pedig azt írta, hogy egy érdi iskolában alsósoknak osztályfőnöki óra keretében „boldogságórát” tartanak, amely a pozitív pszichológia eredményeire építve ad ötleteket és módszertani segítséget a boldogságra való képesség fejlesztéséhez, a megküzdési stratégiák kialakításához.

Képünk illusztráció (Fotó: Salwan Georges/The Washington Post via Getty Images)

Pedig voltak már próbálkozások arra, hogy bekerüljön a közoktatásba a relaxáció, a meditáció. Amikor Gergó Veronika a petíciót megfogalmazta, még nem tudott az úgynevezett Diákrelax programról, amit Bagdy Emőke és a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület (MRSZE) dolgozott ki korábban. Tájékozatlansága teljesen érthető, tekintve, hogy egy-két példát leszámítva nem alkalmazzák a programot a közoktatásban, sőt magam is sokat böngésztem a neten, míg iskolai jóga, relaxáció kulcsszóra kidobta a Google a találatot. „Amikor a petíciót megfogalmaztam, még nem tudtam erről a programról, de nagy öröm, hogy Bagdy Emőke mellénk állt, és megtisztel, hogy a kezdeményezésnek köszönhetően szeretné folytatni, amit évekkel ezelőtt elkezdett” – mondta el Gergó Veronika.

A klinikai szakpszichológus egyébként a petíció hírére a Facebook-oldalán azt írta, tudta, hogy egyszer eljön az az idő, amikor a sok éves küzdelem beérik, és bekerül a közoktatásba a relaxáció és a meditáció, sőt mint azt a Diáksport Szövetség az ötnapos testnevelés bevezetésekor elérte: a jóga is. „Tíz éve folyik a küzdelem. Hoffmann Rózsa államtitkársága idején magam tettem kísérletet arra, hogy a nemzeti alaptantervbe bejuttassam a relaxációt, meditációt, imaginációt. A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület kidolgozta a közoktatási rendszer évfolyamai számára a tantervbe iktatható módszertant. Akkor csaknem kiátkoztak, nagyon nagy támadás indult, az egyházak részéről is. A jóga szó sem volt kiejthető abban a veszélytudatban, hogy »keleti kultúrát« csempészünk be általa, buddhizmust tanítanánk. Az akkor létesült Diáksport Szövetség azonban mégis mellénk állt, és kiadta az általa írt Stresszkezelés és relaxáció a testnevelésben című könyvet, amit szétosztottak (állítólag hatezer) testnevelőnek. A gyakorlati alkalmazásra tanítás már nem volt lehetséges, de az egyesület akkreditáltatta a képzést, hogy pedagógus kollégáink megtanulják és szakavatottan alkalmazzák az autogén tréninget és társult módszereit. Ma is elérhető ez a képzés. Az iskolai bevezetés nem sikerült – fogalmazott Bagdy Emőke, hozzátéve, hogy szerencsére így nem kell mindent elölről kezdeniük a kezdeményezőknek, viszont sokkal nagyobb oktatásügyi odafigyelést kell elérni, mint annak idején. – Ha elegen kiabálunk, talán végre most megmozdul az oktatásügy. Előbb-utóbb valakinek csak sikerül az, ami létszükséglet az agresszivizálódott és magatartászavaros gyermekek számára. Nem sokáig halogatható.”

Többször elkaszálták már

Hogy mire utal Bagdy Emőke, amikor azt írja, hogy csaknem kiátkozták a programja miatt, azt talán nem annyira nehéz kitalálni. A 2012–2013-ban megújított Nemzeti Alaptanterv a kerettanterv részévé tette ugyan az iskolai meditációt és autogén tréninget, ám az főleg civil és egyházi ellenállásra 2014 tavaszán kikerült a kötelezően ajánlott kategóriából, miközben a Diákrelax program megálmodója, Bagdy Emőke, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület örökös elnöke akkor csaknem ezer testnevelő tanár nem ingyenes átképzését végezte el egy 60 órás tanfolyam keretében. (A Diákrelax a relaxációs módszerek iskolai bevezetésére készíti fel a pedagógusokat, ma is működő képzés.)

A program heves társadalmi ellenállás miatt bukott meg: a magyarországi és határon túli protestánsokat tömörítő szervezet, a Biblia Szövetség, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága, a pasaréti református egyházközség is tiltakozni kezdett, valamint egy „testnevelésóra részét képző autogén tréning és meditációs gyakorlatok okán szerveződött csoport” is, melynek célja „fellépni az ifjúság lelkiismereti szabadságát veszélyeztető oktatás ellen”. Az önszerveződő csoport Meditáció Ellenes Mozgalom az Oktatásért (MEMO) néven rövid idő alatt csaknem kétezer támogatót szerzett a közösségi oldalán. Ők azt írták, „a Diákrelax program azon túl, hogy a lelkiismereti szabadságot súlyosan sérti, szakmai szempontból is igencsak megkérdőjelezhető, hiszen a mai napig nem került nyilvánosságra a program pontos módszertana”. Hivatkozásaikban a lelkiismereti és vallásszabadság súlyos sérelméről, a szakmai szervezeteknek az előkészítésből való kifelejtéséről, a módosult tudatállapotban rejlő testi-lelki kockázatokról és a keleti vallások előretöréséről beszéltek. Megnéztük, az oldal egyébként mostanában elég inaktív, követőinek száma is megcsappant. Az utóbbi időben mémeket, legutóbb pedig Németh Sándor elhíresült monológját tették közre, bár nem lenne meglepő, ha a petíció hírére újra vérszemet kapnának, és megint felhívnák a köz figyelmét „a meditáció káros, félelmeket és hallucinációkat okozó mellékhatásaira”, na meg persze arra, hogy a jóga démontiszteletre rendelt mozgás.

És ha már szóba jött Németh Sándor Hit Gyülekezete-vezér jógaellenes kirohanása, nyilván ő sem hagyhatta szó nélkül anno a gyerekek relaxációval való megrontására irányuló kezdeményezést: „Ne akarják a szülők a relaxációt az iskolákba, mert ez elfogadhatatlan a bibliai világnézet alapján, amely mélységesen tiltja az ilyen jellegű beavatkozást az emberek lelkébe és szellemébe. Régi kifejezéssel élve ez az igézés kategóriájába tartozik. Ez nem helyes, nem jó. Ez nemcsak a lelkiismereti szabadságot, hanem emberi jogokat is sért” – figyelmeztetett akkor a Vidám Vasárnap felkent prófétája.

Aztán 2015-ben mégis visszakerült a program a nemzeti alaptantervbe. Ahogy azt mi is megírtuk akkor, az Emmi támogatta a jógaalapú mozgásformák oktatását a testnevelésórák keretében, így az akkori, nagyjából négyezer iskola mellett, ahol állítólag jógaoktatás folyt, további intézményekben is elterjedhetett volna a mozgás és a stresszoldás ezen formája. A már kidolgozott program értelmében első osztálytól kezdve a középiskola 12. évfolyamáig tanítható többek között az autogén tréning, a progresszív relaxáció, a mozgásmeditáció, a stresszkezelés, a testtudatosság, valamint a szimbolikus gondolkodás vagy a mesemunka. Azt persze azért hozzátették, hogy az iskolákban nem tisztán jógagyakorlatok valósulnak majd meg, hanem jógaalapú mozgásprogramok. Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője a bevezetés kapcsán elmondta, a két fogalom megkülönböztetése azért is fontos, mert míg a stressztűrést erősítő relaxációval a keresztény világnézet szempontjából nincs gond, a meditáció erősen kapcsolatható a keleti vallásokhoz, ezért ideologikus formájának beillesztése az oktatásba szerinte elfogadhatatlan – de erről egyébként nem is volt szó a Diákrelax programban.

Csak semmi namaszté!

Ma, a kötelező hit- és erkölcstan órák szigorú légkörében, amikor Németh Sándor elhíresült ördögidézős kijelentésével sok ezer ember azonosul, nem meglepő, hogy a jóga, a relaxáció vagy a meditáció iskolai bevezetése ennyire problematikus, noha a nyugaton gyakorolt jóga elsősorban mozgásforma, nem kötődik világnézethez, annak filozófiai (és nem vallási!) útját is csak kevesen járják, miközben aki rendszeresen jógázik, azt is tudja, hogy a nyugati jóga nemhogy nem vallásgyakorlat, de sportteljesítménynek is nehezen mondható, hiszen célja nem a teljesítmény maximalizálása, hanem az, hogy az életünket kellemesebbé tegye. „A jóga gyakorlása vallástól, világnézettől teljesen független – osztja ezt a nézetet Gergó Veronika is. – Saját személyes tanítóm, Timcsák Géza például keresztény, de ismerek ateista jógagyakorlókat is. Én magam annak idején Pannonhalmán bérmálkoztam, kisebbik lányom a győri bencés gimnáziumba jár, de ez egyáltalán nem kizáró ok. A közvélemény sok esetben tapasztalat vagy akár csak mélyebb tájékozódás nélkül alkot véleményt erről vagy arról, ráadásul vannak, akik ennek hangot is adnak, és ezzel tömegeket befolyásolnak.”

Pont egy katolikus iskola az úttörő

A Diákrelax program stresszkezelő technikáinak bevezetése a jászberényi Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskolában már megvalósult, itt a testnevelés- és a magyarórák egy részében külső óraadó tartja a relaxációt, ilyenkor a tanár is a diákokkal relaxál. Ezenkívül aki szeretne, a napköziben is elmehet még egy fél órás relaxációra az oktatóhoz. Dr. Novák István atya, az intézmény főigazgatója a program kapcsán egyszer azt nyilatkozta, „ha valaki nem vallásos, annak a relaxációs módszer segít a lelkének terhét letenni, a vallásos felnőttnek és a diákoknak pedig egy olyan módszer lehet, ami kiegészíti a hit megélése során az egészséges lélek és test megőrzését”. A relaxációt tartó óraadó tanár egy kommentben azt írta, a módszert sajnos csak alsó tagozatban sikerült egyelőre bevezetni, mert a felső tagozat teljesen leterhelt, de hatalmas magatartásbeli változásokat tapasztaltak már eddig is.

A jóga, relaxáció és meditáció iskolai megvalósulásának akadálya nemcsak az lehet, hogy ezek a technikák nem a keresztény hitrendszert tükrözik (egyébként Amerika egyes államaiban is nehézségekbe ütközik a bevezetésük, vagy ha mégis sikerül, szigorúan tiltják az olyan „kihágásokat”, mint a namasztéval való köszönés vagy a mandalaszínezők használata), hanem az is, hogy a tanároknak – hiába végzik el az akkreditált képzést – semmilyen erőforrásuk nem marad arra, hogy ezeket a módszereket a tananyagba préseljék.

Az időhiányt tartja a bevezetés akadályának egy háromgyermekes anyuka, Orsi is, aki rendszeresen meditál gyerekeivel, és azt tapasztalta, hogy sokkal jobban kezelik például a vizsgadrukkot, és hatékonyabban hagyatkoznak a saját tudásukra egy felelésnél, mióta meditálnak. „A relaxáció iskolai bevezetése javítani tudná a gyerekek koncentrációs képességét, és ezzel sokkal több idő felszabadulna, hiszen például kevesebbet kéne a tanároknak fegyelmezniük, és hamarabb, mondhatni játszi könnyedséggel épülne be a tananyag a gyerekek emlékezetébe. Mégis azt látom, hiába végeznek el stresszkezelésre vagy más kompetenciák fejlesztésére irányuló képzéseket a tanárok, a feszített tempó miatt nem tudják az órákon hasznosítani a tanultakat” – mondja Orsi, aki szerint egyébként is fontosabb lenne arra felkészíteni a gyerekeket, hogyan küzdjenek meg a kihívásokkal, és hogy miként legyenek érzelmileg intelligensebbek, mert szerinte nem az iskolában elért eredményeik fogják az életbeli sikereiket meghatározni.

Gergó Veronika több módon is elképzelhetőnek tartja a relaxáció és egyéb stresszkezelő technikák bevezetését a közoktatásba. Történhet úgy például, hogy heti egy testnevelést egy erre kiképzett oktató tart meg, vagy beilleszthető az osztályfőnöki vagy egyéb, „foglalkoztatás” jellegű órák tematikájába is. „Az Amerikai Egyesült Államokban vannak iskolák, ahol egyszerűen bevezettek napi egyszeri, máshol kétszeri 10-20 perces »quiet time«-ot, lecsendesedést, tehát létezik ilyen példa is” – mondja Veronika, aki jelenleg a nyelvórák első percét használja „jelentés” helyett arra, hogy a gyerekekkel közösen légzőgyakorlatot végezzenek. Ennél persze sokkal többre lenne szükség, úgy, hogy közben a tanórák száma, a tanárok és diákok terhelése semmiképp se növekedjen. Nem könnyű feladat. Belégzés. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése