nlc.hu
Aktuális
Esőkabátból lett a védőruha, kávéfilterből a maszk – egy Svédországban élő magyar jelenti

Esőkabátból lett a védőruha, kávéfilterből a maszk – egy Svédországban élő magyar jelenti

Milyen az élet most Svédországban? Hogyan látja, éli meg a skandináv ország különutas politikáját egy nyolc éve ott élő magyar, akinek a felesége főorvosként dolgozik az egyik helyi kórházban? Cse Mester Ákossal beszélgettünk.

A feleségednek és neked is elismert munkád volt itthon Magyarországon. Miért költöztetek ki mégis Svédországba?

Nem megélhetési oka volt, nem elmenekülni akartunk. A feleségem ebéd közben jelentette be, hogy állásajánlatot kapott Svédországból, és megkérdezte, hogy mitévők legyünk. Tíz másodpercnyi gondolkodás után azt mondtam, vágjunk bele! Én akkoriban híradós szerkesztő-riporterként dolgoztam és már nagyon telítődtem vele, mert az egy lélekölő szakma. Akkoriban már úgy éreztem, hogy jó lenne váltani, így kapóra jött ez az ajánlat. Szóval kalandvágyból mentünk ki Svédországba, illetve azért is, mert a svédek a feleségem akkori fizetésének a hétszeresét ajánlották, mindezt kevesebb és ezáltal színvonalasabb munkáért. Nekünk semmi bajunk nem volt Magyarországgal, csak ki akartuk magunkat próbálni egy másik országban is. 

Mi várt rátok, amikor kiértetek? Az, amire számítottatok? 

Azt tudtuk, hogy Svédország azon része, ahová megyünk, a legészakibb megyében van, az Északi-sarkkörtől 150 km-re, ami azt jelentette, hogy hideg lesz és sötét. Erre fel lehetett készülni. Arra viszont nem, hogy két hónapon keresztül húsz négyzetméteren éljünk úgy, hogy még konyhánk sem volt, csak egy ágy és egy fürdőszoba. Mondanom se kell, nem ezt ígérték. A helyzetünk a harmadik hónap után kezdett rendeződni, a telet viszont nem tudtuk megszokni. Decemberben délelőtt fél tíz körül kezdett csak világosodni,  délután negyed kettőkor pedig már újra sötét volt. A hőmérséklet nem ritkán elérte a mínusz harminc fokot, de a mínusz negyvenet is átéltük. Végül öt év fagyoskodás után 1600 kilométerrel délebbre, Ystadba költöztünk, hatvan kilométerre Malmőtől. Itt már sokkal kellemesebb a klíma, és közelebb van a kontinens is. Sokkal jobb most itt.

Ákosék első háza Svédországban 2005-ben (Fotó: magánarchívum)

Ákosék első háza Svédországban 2015-ben (Fotó: magánarchívum)

A feleséged a szakmájában maradt. Neked is sikerült?

A feleségem neurológus főorvos lett, nekem viszont a svéd nyelv ismerete híján fel kellett adnom az újságírást. Bár az elején kameratechnikusként dolgoztam néhány helyen, de egy idő után a nyelvi nehézségek miatt azt is abba kellett hagynom. Ezek után dolgoztam betegszállítóként, fényképészként, voltam takarító és még sok minden. Legutóbb autószerelőnek tanultam. Most ezzel foglalkozom és nagyon szeretem.

Mennyi ideig terveztek maradni? Vagy a hazaköltözés szóba sem kerül köztetek?

Igazából nem. Illetve egyelőre nem. Nem azért, mert itt olyan jó, hanem mert megszoktuk, és most itt lakunk. Svédországban sincs kolbászból a kerítés, munka nélkül itt sincs pénz, de ha az ember dolgozik, akkor jobban megfizetik mint otthon. Tervezni nem tervezzük, hogy hazamegyünk, de azért hiányzik Magyarország. Ez az ország más, hidegebb minden tekintetben. Éreztetik velünk, vagy talán úgy helyesebb, ha azt mondom, megpróbálják nem éreztetni velünk, hogy mi külföldiek vagyunk. Mi nem lettünk svédek, csak itt élő és dolgozó magyarok. 

A koronavírus-járvány Svédországot sem kerülte el. A skandináv állam azonban teljesen más, a legtöbb európai államtól eltérő stratégiát követ a védekezésben: nincsenek kijárási korlátozások, az iskolák, az éttermek és a sportlétesítmények nyitva tartanak. Emellett az 50 főnél kisebb rendezvényeket is meg lehet tartani. Te mit tapasztalsz, mennyire változtatta ez meg a hétköznapokat?

Semennyire. Minden nyitva van, mintha mi se történt volna. Itt nincsenek korlátozások: az állam, illetve a vezetők csak javasolják, hogy ne menjünk sehová, hogy maradjunk otthon, illetve csökkentsük a közvetlen kapcsolatot az ismerőseinkkel, rokonainkkal. A svéd emberek – most, hogy megjött a jó idő – ugyanúgy kint ülnek a kávézókban az éttermekben, a teraszokon, és ugyanúgy élik a mindennapjaikat mint azelőtt. Ráadásul nem is terveznek komolyabb intézkedéseket, itt ugyanis az úgynevezett nyájimmunitásban hisznek. Ennek az a lényege, hogy az a jó, ha minél több ember elkapja a vírust, mert akkor a következő járványnál, amit az őszre várnak, már kialakul az emberekben a vírus elleni immunitás. Ez persze csak elmélet, de a svédek ragaszkodnak ehhez az elmélethez.

Egy svéd család ebédel egy ostersundi étteremben, a járvány idején. Svédországban nem korlátozzák a kijárást (Fotó: David Lidstrom/Getty Images)

Egy svéd család ebédel egy ostersundi étteremben, a járvány idején. Svédországban nem korlátozzák a kijárást (Fotó: David Lidstrom/Getty Images)

Igazándiból ez nem lenne rossz, ha az egészségügy felkészült volna ekkora rohamra, ami most van, de nincs. Nagyon komoly problémát okozott a vírus megjelenése, leginkább Stockholmban. Védőfelszerelés hiányában volt olyan intézmény, ahol az egészségügyi dolgozók esőkabátban mentek be a fertőzöttekhez. A maszkokat, a gumikesztyűket saját maguk vásárolták barkácsáruházakból, de volt, aki otthon készített magának maszkot kávéfilterből. Horrorisztikus állapotok uralkodtak a stockholmi kórházakban.

A skandináv országok közül most is messze Svédország a legfertőzöttebb és itt van, volt a legtöbb haláleset is. Lehet, hogy ez a jó megoldás, de ezt legfeljebb fél év múlva tudjuk megmondani. A legnagyobb probléma talán az, hogy a koronavírus gócpontja Stockholmban van. Mivel nincsenek korlátozások, a svédek húsvét után elindultak dél felé, hogy ott töltsék a nyarat. Sok stockholmi nyugdíjasnak van itt Dél-Svédországban nyaralója vagy lakókocsival utaznak ide, hogy pár hónapot itt töltsenek a kempingekben. Mondhatni, a svédek ugyanúgy utazgatnak most is országhatáron belül mint a járvány előtt. Így viszont az egész országban szétspriccelik a vírust, olyan régióban is, ahol eddig nem okozott komolyabb problémát a betegség. Mivel a feleségem orvosként dolgozik, úgy látja, a neheze még csak most következik.

„Védőfelszerelés híján esőkabátban mentek be a fertőzöttekhez az orvosok” - egy Svédországban élő magyar jelenti

Stockholmi nyugdíjasok által benépesített kemping Ystadban (Fotó: magánarchívum)

Hogyan reagáltak a világjárvány megjelenésére a svédek?

Amikor megjelent a vírus Svédországban, akkor itt is bevásárlási láz indult. A vécépapír a legtöbb helyen elfogyott. Bizonyos élelmiszereket hetekig nem lehetett megvásárolni, de aztán rövid időn belül helyreállt az ellátás, és jelenleg is bármit meg lehet venni a boltokban. Azért hullámokban még most is van spájzolás, de ez mindig attól függ, hogy éppen milyen híreket mondanak a híradóban. Egyébként más változás nagyon nincs.

A svéd emberek teljes mértékben elfogadták a kormány járványügyi intézkedéseit? 

A kormány politikáját az emberek jelentős része elfogadta. Ez egy más ország, itt nem szokás megkérdőjelezni a vezetők döntéseit. A svédek úgy gondolják, a politikusok jót akarnak, és megvédik az állampolgáraikat. Az utca népe örül, hogy itt nincsenek korlátozások.

Itt a jó idő, a svéd jó idő, süt a nap, és minden svéd az utcán van és „napozik”. Nem igazán tartják a távolságokat, de ennek valószínűleg az is az oka, hogy az emberek kevésbé vannak tájékoztatva a vírus veszélyeiről, így édes tudatlanságban fertőződnek.

Ettől függetlenül természetesen a svédek sem hülyék. Itt is sok olyan ember van, aki szerint jobb félni mint megijedni, ezért sokan otthon maradtak például az óvodáskorú gyermekükkel, holott Svédországban az óvodák is nyitva vannak. De nem ők a többség. A home office itt is működik, de csak annak, aki megteheti.

A rendszeres kézmosásra hívja fel a figyelmet egy reklámtábla Stockholmban (Fotó: Mikael Sjoberg/Bloomberg via Getty Images)

A rendszeres kézmosásra hívja fel a figyelmet egy reklámtábla Stockholmban (Fotó: Mikael Sjoberg/Bloomberg via Getty Images)

És veled mi a helyzet? Te hogy gondolod?

Én nem vagyok virológus, nem értek hozzá, de látva a híradásokból a fővárosi kórházak helyzetét, nem tűnik jó megoldásnak ez a nyájimmunitás-elképzelés. Számunkra – figyelve az otthoni eseményeket is – a vírus lassítása lenne jó megoldás, akkor ugyanis a kórházaknak nem egyszerre kellene megbirkóznia több ezer fertőzött ellátásával. Ráadásul fegyver nélkül, hisz a védőfelszerelés kérdése még mindig nincs megoldva Svédországban. Az pedig, hogy a személyes védekezést a kormány az emberekre bízta, nekem furcsa. Ahogy az is, hogy a kormány azt kommunikálja, vigyázzunk az idősekre. Ezzel szemben Stockholmban minden második, az országban majd minden harmadik-negyedik idősotthonban fertőzöttek vannak. És mint elmondták, nem is nagyon tudnak mit kezdeni velük.

A svédek mennyire veszik komolyan a rájuk bízott védekezést? A kormány által kért önkorlátozás működik?

A gond az, hogy nem vigyáznak. Ugyanúgy leülnek egymás mellé az éttermekben, a tereken és a boltokban is jól beszélgetnek. Én még egyetlen embert sem láttam itt maszkban. A feleségem minden reggel részt vesz egy megbeszélésen a kórházban, ahol egy 25-30 négyzetméternyi teremben harmincan ülnek egymás mellett. Mindenféle osztályról jönnek dolgozók, olyanról is, ahol vírusos betegeket kezelnek. Meg sem fordul a fejükben, hogy ezt a megbeszélést megtarthatnák például videókonferencia formájában is. Ahogy korábban említettem, a svédek nagyon bíznak az államban, és azzal érvelnek, hogy amíg nem jön utasítás arra, hogy ne így csinálják a reggeli megbeszéléseket, addig nem változtatnak. Újítani pedig senki nem mer. Sajnos a kormány tevékenységén is ez látszik. Bár lehet, hogy nekik lesz igazuk.

Ti mennyire vettétek át a svédek hozzáállását?  

Mi a magyar javaslatokat tartjuk be itt Svédországban is, mert úgy gondoljuk, nem okoz problémát gyakrabban megmosni a kezünket, illetve naponta fertőtleníteni néhány dolgot (telefont, slusszkulcsot, kilincset), amit sűrűbben használunk. Időben sem vesz el sokat, főleg ha belegondolok, hogy milyen komoly betegséget tudunk így elkerülni. De például nem visszük a gyereket sem óvodába. Nem megyünk boltba, közösségi helyekre, sőt még az ismerősöket, barátokat sem látogatjuk, csak telefonon beszélünk velük. A feleségem megy el bevásárolni és egyéb ügyeket intézni, ha nagyon muszáj, mivel ő úgyis az egészségügyben, mondhatni a frontvonalon dolgozik. Gyakran nézünk magyar televíziót és megfogadjuk Győrfi Pál tanácsait. Bár mi nem vagyunk a veszélyeztetett korosztályban, de továbbadhatjuk, és nem lenne tiszta a lelkiismeretünk ha a szomszéd 90 éves néni és bácsi miattunk kerülne kórházba. 

„Védőfelszerelés híján esőkabátban mentek be a fertőzöttekhez az orvosok” - egy Svédországban élő magyar jelenti

Ákos a kisfiával (Fotó: magánarchívum)

Van bennetek félelem?

Nem pánikolunk, de lehet, hogy most szívesebben élnénk Magyarországon. Azok az emberek, akik az egészségügyben dolgoznak, mint a feleségem is, mindig egy kicsit jobban félnek. Igaz, ezáltal felkészültebbek is egy ilyen járvány esetén. Olyan ez, mint amikor az én szakmámban – az autószerelésben – látjuk, hogy mely autókkal van a legtöbb probléma. Igaz, hogy ugyanabból a márkából több 1000 hiba nélkül fut az utakon, de mi a szélsőségekkel találkozunk. A feleségem is a szélsőségekkel találkozik. Látja, mennyire tud kapaszkodni egy beteg ember az utolsó szalmaszálba, reménybe is, amikor már a kórházi ágyon fekszik. Talán ezért félünk, tartunk ettől a járványtól jobban, mint az átlag. Nem akarunk mi magunk is ilyen helyzetbe kerülni vagy másokat ilyen helyzetbe hozni. Szerintem jobb vigyázni. Abból nem lehet baj, ha az ember többször mos kezet.

Magyarországot hogyan látod most Svédországból?

Innen Svédországból úgy tűnik, hogy otthon nagyon komoly munka, szervezés és védelem zajlik az ittenihez képest. Itt nem tudnak úrrá lenni a tehetetlenség és az eszközhiány miatt kialakult krízisen, ezért e mögé filozófiát gyártanak. Ezt hívják svéd-modellnek. Mivel a svéd kormány gyakorlatilag az állampolgárokra hárította a felelősséget, és nem tett semmilyen korlátozó intézkedést, ez is oka lehet annak, hogy a skandináv országok közül itt a legmagasabb a fertőzöttek és a halottak száma.

Véleményem szerint háborúban nem működik a liberalizmus. Főleg akkor, ha az ellenség az országon már belül van. Szerintem felelőtlenség magára hagyni az embereket. Magyarországról nézve talán úgy tűnik, és mi is úgy látjuk, mintha egy emberkísérlet zajlana itt Svédországban. 

Szerintem most az lenne az egyik legfontosabb, hogy ne egyszerre legyen nagyon sok ember beteg, illetve az, hogy az egészségügyi dolgozók egészségesek maradjanak. Ugyanis ha az egészségügyi dolgozók elkapják a vírust, ahogy Svédországban sokan, akkor ki fog dolgozni? Svédországban mindig is orvoshiány volt, és az egészségügyi szakdolgozók sem voltak elegen. Jelenleg önkénteseket képeznek, hogy legalább a könnyebb eseteket el tudják ők látni. Olyan átcsoportosítási vezénylési terv, mint Magyarországon, itt nincs.

Szerinted végig ki fognak tartani a svédek az álláspontjuk mellett?

Igen! Ráadásul akármi is lesz ennek a járványnak a vége, a svédek úgyis azt fogják mondani, hogy ők csinálták jól. Durva lesz, amit mondok, de tételezzük fel: ha ebben az országban másfél millió regisztrált fertőzött lenne, és százezer halott – mondom ezt úgy, hogy 9,5 millió lakosa van az országnak –, akkor sem vonnának senkit felelősségre. Sőt! Azt mondanák, hogy ugyan 100.000 ember meghalt, őket nagyon sajnáljuk, a  családjukért imádkozunk, de megmentettünk 9,4 millió embert, és nagy valószínűséggel őket immunissá tettük a koronavírus ellen. Más a gondolkodásmód: ők nem a veszteséget nézik, hanem a nyereséget. Ez a nagy különbség Magyarország és Svédország között.

Ismerd meg még jobban a svédeket!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top