Lélek

„Néha szexuálterapeutának érzem magam a gyóntatószékben”

A katolikus vallás (a többi egyházhoz hasonlóan) igyekszik szabályozni hívei mindennapi életét. Többek között az emberi lét olyan alapvető területein is, mint a nemi élet. De vajon mit mond, hogyan vélekedik a szexről egy pap, amikor tabuk (és név) nélkül beszél?

Valószínűleg nem szokványos, ha az ember egy katolikus papot annak apropóján ismer meg, hogy éppen riportalanyokra vadászik egy szexpartnerkereső oldalon. Velem ez történt. Első reakcióként lehet ezen meghökkenni, szörnyülködni vagy éppen gúnyosan nevetni, de másodikként azért érdemes józanul végiggondolni a dolgokat. A pap is ember, aki – hogy stílusosak legyünk – hatalmas keresztet vesz a vállára azzal, hogy a hivatásért cserébe lemond az egyik alapvető testi késztetésről. A rendszerint nagyon fiatal, teológiai tanulmányaikat éppen csak megkezdő kispapok egy részében nem is feltétlenül tudatosul, még nem érzik át teljesen, mekkora lemondással jár számukra ez a pálya. Nem csoda, ha egy részük „elbukik”. A pap a szexpartnerkereső oldalon sztori végtére is nagyon emberi történet. Ráadásul különleges alkalom arra, hogy nyíltan beszélgethessek egy fiatal pappal a saját szexualitásáról, illetve mindenről, ami a katolicizmus és a nemiség viszonyával kapcsolatos.

Az írásnak természetesen nem célja általában negatív színben feltüntetni a katolicizmust. Fennállásának évszázadai alatt az egyház rengeteg szolgálatot tett a világnak szociális és kulturális téren. Ettől függetlenül tagadhatatlanul léteznek anomáliák, kérdéses pontok a működésében, ebből következően pedig kényes kérdések is.

Mikor döntötted el, hogy pap leszel?

Gyerekkorom óta az akartam lenni. Éreztem, hogy nekem ez az utam, ez a hivatásom. A cölibátus nem rettentett meg, akkor még azt hittem, hogy be tudom tartani. A teológia megkezdése és a pappá szentelésem között tíz év telt el. Az első három évet jól bírtam, ott még nem volt semmi gond. Akkor azonban történt valami, ami megváltoztatta azt, amit a cölibátusról gondoltam. Az egyik plébánián egy rendezvény után pakoltunk. A konyhában kettesben maradtam egy anyukával, aki a gyülekezethez tartozott. Mindenki más elment, ezzel mindketten tisztában voltunk. Régebb óta ismertük egymást, tudtam, hogy tetszem neki. Hirtelen kipakolta a melleit, magához rántott, majd elkezdett orálisan izgatni.

Engem a fiatal lányok soha nem vonzottak, csak a negyven körüli nők, akik már tudják, mit akarnak. Ennek a nőnek férje, családja volt, leszögeztük, hogy ez csak szexuális kapcsolat lesz köztünk. Az élmény hatására erősen felébredt bennem a szexuális vágy, és elkezdtem az interneten lehetőségeket kutatni, direkt kerestem a hasonló élményeket. Sok nővel összejöttem ilyen módon. Az igazság az, hogy sokan ráharaptak, amikor feltártam, hogy pap vagyok. Az is izgatja őket, hogy párhuzamban több kapcsolatom is van. Sokak esetében a viszonyunk átalakult valamiféle lelki vezetésbe. Ha találkozunk, akkor kávézunk, beszélgetünk, tanácsokat adok. Leülünk, megkérdezem, milyen napjuk volt. Sajnos sokaknak nehéz a helyzete, sokszor nem túl jó a kapcsolatuk a férjükkel. Nem egyszer gyerekük is van, ilyenkor ő el van hanyagolva, mert ha a szülők között rossz a viszony, akkor vele sem tudnak igazán jó kapcsolatban lenni.

Képünk illusztráció – fotó: istock

A nőkben romantikus képzetek vannak azzal kapcsolatban, hogy szeretői viszonyba kerüljenek egy pappal?

Igen, ez így van. Ki is mondják: sokak fantáziáját izgatja a „tiltott gyümölcs”. Sokszor kérnek tőlem olyan dolgokat, amik egyeseknek meglepőek lehetnek, például nem egyszer előhoznak szado-mazo dolgokat. Beszélgetünk, kérdezem, mit szeretnének, ők meg megvallják ezeket. A szexuális fantázia kimeríthetetlen. A BDSM-vágyakon például először meglepődtem, de ma már semmin sem csodálkozom. És volt olyan is, hogy „többest” kértek. Számomra szabály, hogy nem ismerkedem az otthoni környezetben, csak olyan helyen, ahol nem ismernek, ahol nem tudnak rólam. Lebukás soha nem fordult elő, pedig több mint ötven nővel voltam már együtt…

Annak a nőnek a férjét, akivel az első „affér” történt, ismerted?

Igen, utána találkoztunk is. Nem féltem, hogy ki fog tudódni, és nem is volt semmi gond. Az illető rengeteget dolgozott. Reggel hétkor elment, este nyolckor jött haza. Annyira elfáradt, hogy amikor hazaért, csak annyit akart, hogy egy sörrel leüljön a tévé elé. Ez volt az esti programja. Ha a felesége valami gondjával jött, akkor tologatta, hogy majd máskor beszélnek róla. Aztán egyszer csak betelt a pohár a nőnél.

Akkor érthető volt a megcsalás?

Szerintem igen. Én támogattam őt, hogy próbáljon beszélni a férjével. Mondja el a vágyait, például azt, hogy szeretne orális szexet, mert az sem volt. Sok férfi ezt nem tudja elképzelni a feleségével, ezzel a gyóntatószékben is szembesülök. Inkább prostituálthoz mennek, mert nem akarják, hogy a feleségük orálisan kielégítse őket. Rengetegen maszturbálnak is házasságban. Mindig mondom nekik, hogy de hát házastársak vagytok, csinálják nyugodtan. Kiadom penitenciának, hogy hazamegy, és este szépen elmondja a vágyait a feleségének. Osszák meg egymással a fantáziáikat, fedezzék fel egymást, tegyenek bele többet a kapcsolatukba. De sajnos sok férj elhanyagolja a párját. Ilyenkor ki az, aki meghallgatná a nőt? Vallásos körökben a pap. Hozzám jönnek, elmondják, hogy rossz a házasságuk, részben a szexre is panaszkodnak. Sokan konkrét vágyaikat mondják el, hogy ezt vagy azt szabad-e házasságban. Például az anális szexre kérdeznek rá. Azt szoktam mondani, hogy házasságban bármit, mert ti egymásnak vagytok szánva, nektek egymásra kell hangolódnotok. Sokszor azonban ez nem történik meg, és akkor jön az, hogy mással próbálnak kielégülni. De akikkel a gyóntatószékben találkoztam, azokkal soha nem volt semmi kapcsolatom. A gyónás szent, és az is marad.

Úgy tűnik, szexuálterapeutaként is működsz a gyóntatószékben.

Akik gyónni jönnek, azoknak a harminc százalékának nem pap kellene, hanem szexuálterápia, szintén harminc százaléknak pszichológus vagy pszichiáter. Csak a maradék negyven százalék az, akinek valóban a gyónásra van szüksége.

Te magad meggyónod a szexuális élményeidet?

Igen, de csak annyit mondok, hogy szemérmetlenkedtem. Nem szoktak rákérdezni a részletekre.

És legbelül, ténylegesen is megbánod, amikor megszeged a szüzességi fogadalmadat?

Megbánom, amennyire meg lehet bánni, el is határozom, hogy nem fogom többet megtenni.

Azért mert egy lelkiismereteden kívül álló, külső fórum azt mondja, hogy bűn, amit tettél?

Igen, ez egy külső fórum.

Szerinted Isten haragszik rád?

Nem, nem hiszem, hogy haragudna. A bűn a szeretet hiánya. Én nem kihasználom ezeket a nőket, hanem ki akarom elégíteni őket.

Nincs benned vágy a szerelemre, a tartós kapcsolatra?

Ez számomra lehetetlen lenne. De igény sincs bennem erre.

Összességében mit mondasz: pozitív a papi cölibátus?

Igen, az is lehet. A teológián is ezt gondoltam, most is ezt gondolom. Biztos vagyok benne, hogy vannak papok, akik ezt be tudják tartani. De vannak olyanok is sokan, akik vívódnak önmagukkal.

Képünk illusztráció – fotó: istock

Ti, papok egymás között beszélgettek erről?

Nyíltan soha. Tabu, hogy ki hogyan éli meg. Soha nem vetődik fel, hogy te miként bírod a szex hiányát. Vannak, akiknek titkolnivalójuk van, kellemetlen pontokat érintene, ha előkerülne a téma. Többeket ismerek, akiknek titkos életük van, néhányuknak még gyereke is született. A gyerek Isten ajándéka, ez öröm, de az szomorú, hogy titokban kell tenniük ezt. Én sem hoznám nyíltan szóba a témát. Pedig van egy csoportunk is nekünk, fiatal papoknak. Rendszeresen találkozunk, beszélgetünk. De ez soha nem kerül elő. Inkább másról van szó, például a fociról.

Nem vezethetne megtisztuláshoz, ha beszélnétek róla, ha vitatémává tennétek?

Belső fórumon talán lehet beszélni erről, de közben ott a félelem, hogy mit fognak szólni. Esetleg az is megtörténhet, hogy megfegyelmeznek, elhelyeznek olyan egyházközösségbe, ahova nem szívesen mennék.

Nem gyávaság ez? Van egy alapvető probléma az egyházon belül, amit te tisztán látsz, de te sem mondod ki nyíltan, csak titokban megszeged a szabályokat.

Elítélendő a magatartásom, ezt nem szeretném szépíteni. Már elhatároztam azt, hogy amikor felhagyok ezzel, akkor megpróbálom az emberekben is tudatosítani a helyzetet. Most még fiatal vagyok ahhoz, hogy azt mondjam: vége. De vágyom arra az időre, amikor azt mondom, hogy elég volt a tapasztalatgyűjtésből. Most még az út elején vagyok a szexualitás felfedezésében.

A testi vágy alapvető késztetés. Van, aki teljesen ki tudja kapcsolni?

Van, aki másként oldja meg, például kielégíti magát vagy sportol, ezeket akár túlzásba is viszik. És mindenkinek jönnek a rossz gondolatok. Mi úgy mondjuk, hogy ezek a rossz gondolatok olyanok, mint a madarak, amik a fejünk felett repdesnek. Amíg repdesnek, nincs gond, amikor fészket raknak, az már nem jó. Már amikor repdesnek, ki kell űzni őket. Jó gondolatokkal, azzal hogy lefoglalja magát az ember mással.

A cölibátus, vagyis a papi nőtlenség a katolikus hitben nem számít dogmának, hiszen nem Istentől eredő kinyilatkoztatás. Már a kereszténység korai szakaszában bőven találunk utalásokat, tanításokat arról, hogy a „tiszta” élet magasabb rendű, mint a házasság, de a papok nőtlenségének megkövetelése később kezdett kialakulni. A legrégebbi „hivatalos tiltás” a IV. század elejére datálódik, a mai Spanyolország területén található Elvirában tartott zsinat megtiltotta a magasabb rangot viselő papok házasságát. Ettől fogva a különböző pápák és zsinatok egyre többször és egyre nagyobb nyomatékkal ajánlották a cölibátust a papság részére. Az 1059-es I. lateráni zsinat eltiltotta a nős papokat az egyházi tevékenység gyakorlatától, a hívek számára pedig megtiltotta, hogy ilyen pap miséjén részt vegyenek. A II. lateráni zsinat (1139) aztán nemcsak tilosnak, hanem érvénytelennek is minősítette a papok házasságát. A szigorú tiltások az 1054-es Nagy Egyházszakadás után történtek, vagyis az ortodox papokra nem vonatkoznak ezen zsinati határozatok.

Mivel indokolja az egyház a papi nőtlenséget?

Nem dogma, nem Jézus rendelte el, ezt Ferenc pápa is hangsúlyozza. Egyháztörténeti okai vannak. Valamikor a 6. században vetődött fel, a 11. században szögezték le, hogy aki pap akar lenni, annak nőtlennek kell maradnia. Ezer éve próbálják a papok ehhez tartani magukat. Van, akinek sikerül, van, akinek nem.

Ők gyengék?

Nem, nem hiszem. Egész egyszerűen néha betelik a pohár, és kicsordul.

A cölibátusnak milyen jövőjét látod az egyházon belül?

Nagy jövője lesz. Az emberek vágynak erre, más vallásokban, az iszlámban, a buddhizmusban szintén létezik. Ez által szabadabbá válik az ember valami fontosabb dolog miatt. Az emberek elvárják a papoktól, hogy a lelki vezető csak az övék legyen. A hívek többségének nem tetszene, nehezen tudnák elképzelni, hogy a pap megossza magát a család és az egyházközösség között. Sokaknak sikerül, de nehéz lenne általánossá tenni.

Az egyházon belül semmilyen törekvés nincs arra, hogy újragondolják ezt?

Ferenc pápa tisztában van azzal, mi a helyzet. Szerintem ha személy szerint csak rajta múlna, akkor feloldaná a cölibátust, de ő nem egyedül dönt. A pápa sokaknak már most is túl liberális, az egyház nagyobbik, konzervatív felének ez nem felel meg. Nehéz lenne váltani. Talán a következő pápánál lesz egy zsinat, ahol ez is pont lesz. Remélem, úgy fog alakulni a dolog, mint a görög katolikusoknál. Aki önként vállalja a cölibátust, az haláláig úgy él, de aki másként dönt, az élhet családos életet. Szerintem ez a szabályozás lenne a legjobb.

Sokat írnak a különböző zaklatási botrányokról egyházon belül. Te ezekről mit gondolsz?

Sajnos ilyenek valóban történnek. Probléma, hogy a papok nem tisztázzák magukban, nem élik ki a vágyaikat. Amikor meg kibukik, akkor torz módon jön elő, ami minden normális embernek a szemében borzasztó.

Mennyire tendencia az eltusolás?

Most már nem az. Ferenc pápa több direktóriumot is kiadott ezért. Ha valakinek a tudomására jut ilyesmi, akkor azonnal jelentenie kell. Már a gyónási titok sem vonatkozik rá. Ez nagyon jó döntés volt részéről, hiszen ebben emberek sérülnek nagyon komolyan. Olyan, mint egy buszbaleset, ritkán történik, de ha igen, akkor mindenki erről beszél. Ez jó, helyes, fel kell deríteni, rá kell mutatni arra az emberre, aki ilyet tett. Viszont a mai emberek legnagyobb bűne az általánosítás. Ha egy kis egyházközségben megtörténik, azért nem az egész egyház a felelős. Konkrét embereknek vannak konkrét bűneik.

Képünk illusztráció (Fotó: Lea Fabienne / Unsplash)

Az egyház közvetve sem bűnös azzal, hogy elfojtani rendel természetes vágyakat?

Ebben az értelemben felelős lenne. De egyházon belül is vannak különböző vélemények. Egyesek szerint a szexről nem lehet beszélni sem, mások szerint ki kell élni a vágyakat. Teológiai tanulmányaim első évében volt szexualitás modulunk, beszélgettünk ilyenekről. Hiszen a kispapokat is fel kell világosítani gyónásokhoz, meg arra, hogy a magánéletben mivel találkozhatnak majd. Ott a szexről azt mondták, hogy házasságban bármit lehet, akár a szado-mazót is. De közben figyelemmel kell lenni a másikra. Mindent lehet, amit mindketten akarnak.

Meglepő, amit mondasz. Sokan kapcsolják az egyházhoz a prüdéria fogalmát.

Sajnos ebben sok minden van. Századokon keresztül az egyház démonizálta a szexualitást, és valamennyire ma is ezt teszi. De vannak a morális teológiában olyanok is, akik próbálják a nemiséget úgy az emberek elé tárni, mint egy pozitív dolgot. Kicsiny léptek történnek, de sajnos ez kevés, ezek a hangok nem kapnak elég nyilvánosságot, a konzervatívok hamar elhallgattatják őket.

Nekik nincsenek szexuális vágyaik?

Dehogynem, vannak. Nekik van a legtöbb lelki problémájuk emiatt.

Mit gondolsz arról, amikor az egyházat álszentnek nevezik?

Van benne igazság. Nem beszélünk nyíltan a szexről, pedig az egy jó dolog. Istentől akart dolog, a Jóisten teremtette az embert, ebben benne van a szex is. De az egyház korai szakaszában a különböző kultúrákban, például a Római Birodalomban tapasztalt kicsapongások miatt sátáni dolognak tartják. Ezek a kultúrák el is vesztek, a vallások ezért próbálják féken tartani a vágyakat. Ha eleresztjük a gyeplőt, akkor megyünk a szakadék felé. Én például egészen biztosan elengedtem a gyeplőt. De majd lesz egyszer olyan, hogy meghúzom.

Gondolom, az általad említett ötven nő közül többeknek volt egyházi esküvője. A házasság nem szentség?

De, az.

Nem gyalázod meg?

Ők gyalázták meg abban a pillanatban, amikor nem beszéltek őszintén a férjükkel.

Te pedig mosod kezeidet.

Igen, mosom kezeimet, mint Pilátus.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése