Jön a nagy parahét! Ezt nézd a tévében!

Szükségállapot

RTL Klub, január 24., 21:30

A valóság gyakran sokkal vadabb, mint a képzelet. 1998-ban még nem volt több puszta fikciónál, hogy New York városát terrortámadások egész sorozata rázhatja meg, de még a hollywoodi forgatókönyvírók fantáziája sem terjedt odáig, hogy épületekbe becsapódó Boeingekről álmodjanak. A filmben felvázolt nagyvárosi szükségállapot képét és a fajgyűlölet bemutatását a bemutatása idején túl vadnak találták, és hiába a két illusztris főszereplő, Bruce Willis és Denzel Washington, a film alaposan megbukott a mozipénztáraknál. A Szükségállapot forgatókönyvírója, Lawrence Wright aztán egy interjúban elmondta, hogy 2001. szeptember 11-e után ez lett a leggyakrabban kölcsönzött film az amerikai tékákban (igen, akkor még voltak ilyenek…), és sajnos kiderült, hogy a film azon jövőképe, miszerint egy terrortámadás után az összes amerikai arab lakost potenciális terroristaként kezelik, sajnos nagyon is igaznak bizonyult.

A köd – Kovács Patrícia ajánlásával

TV2, január 25., 23:40

„Gyerekkoromban az első thrilleres/horroros élményem a Tű a szénakazalban volt filmen, és már akkor rájöttem, hogy ez a műfaj nagyon is tud tetszeni nekem. Aztán rájöttem, hogy a legtöbb horror túl primitív nekem, de a Stephen King könyveiből készült filmek többnyire sokkal többet nyújtanak az átlagos rémisztgetésnél. A ködöt például lelkileg kifejezetten megterhelő nézni. Aki szeret borzongani, vagy nézni azt, ahogy mások rettegnek, az nem is találhatna ennél jobb filmet mostanában. Nem egy klasszikus horror, mert hiányzik belőle azok butasága és ostobasága. A szereplők és a reakcióik itt nagyon is igaziak. Egy hasonlóan extrém helyzetben az emberek valószínűleg nagyon is hasonlóan viselkednének. A váratlan és kegyetlen befejezés pedig felteszi a pontot az i-re. Azt, hogy King jóval több egy átlagos horrorszerzőnél, az is mutatja, hogy olyan szép és humánus történeteket is köszönhetünk neki, mint például A remény rabjai.”

Az istenek a fejükre estek 2. – Barabás Évi ajánlásával

RTL Klub, január 26., 19:30

„Az istenek a fejükre estek első része azon ritka alkalmak egyike volt, amikor a szüleimmel együtt mentünk el mozizni még gyerekkoromban Bonyhádon. Amikor aztán a tévében láttuk az első és második részt, mindig felemlegettük ezt a közös élményt. Be kell valljam, a két részt fejben már kicsit keverem. Imádtam, amikor lerészegednek a majmok és a gyerekek fürdenek abban a víztartályban. Fantasztikus az afrikai táj, ahol ez játszódik, és az a tisztaság, valamint a természettel való együttélés, ami ezeket az embereket jellemzi. Ha egymásra néztek, máris tudták, hogy ki miért szorong vagy éppen miért boldog. Annyira jó lenne, ha ez működne ebben a civilizációban is, amiben mi élünk. A Fókusz Plusz riporterével anno voltunk Afrikában, Namíbiában, és akkor a vezetőink mesélték nekünk, hogy az általunk meglátogatott nemzeti parkban volt a film egyik forgatási helyszíne, így volt szerencsém ezeken a helyeken személyesen is járni. Európaiként persze vannak elképzeléseink az ottani melegről és a páratartalomról, de ezt csak ott a helyszínen lehet csak igazán megélni és átérezni.”

Amerikai pite 3. – Az esküvő

TV2, január 26., 21:50

Hogyan kell izomból kicsinálni egy jól működő filmes franchise-t? Például úgy, hogy elképesztően sok részt kell készíteni, és nem kell törődni azzal, hogy részről részre egyre kevesebb szereplő tűnik fel az eredeti csapatból. Az Amerikai piténél hosszas munkával odáig jutottak, hogy már akadtak olyan részek is, ahol Jim apján kívül egyetlen ismerős arcot se láthattunk. A harmadik epizódnál persze még nem ilyen súlyos a helyzet, de már alakul. Négy fiút tartottak meg csupán az eredeti gárdából, meg persze a Michelle-t alakító Alyson Hannigant, ugyanis éppen ő készül esküvőre Jimmel. A bonyodalmak a lagzi körül forognak, és bár lehet azért nem szeretni a filmet, mert sok kedvencünk hiányzik belőle, alapvetően egy teljesen működőképes vígjáték, sok szexista, de azért okés poénnal és néhány emlékezetes jelenettel. Stifler természetesen itt is viszi a pálmát.

Psycho 2.

STORY4, január 27., 22:00

Még ma sem számít gyakorinak, hogy huszonkét évvel a bemutatása után kapjon egy sikerfilm folytatást, pedig itt erre alapos oka volt a stúdiónak. Hitchcock Psychójának elképesztő sikere után a stúdió mindenképp folytatásban gondolkodott, csakhogy a mesternek esze ágában sem volt folytatni legbecsesebb művét. Aztán Hitchcock 1980-ban meghalt, és a stúdiónak hirtelen már nem volt szüksége az engedélyére a folytatáshoz. Eleinte csak egy tévéfilmben gondolkodtak, amiben nem vesz részt egyetlen tag sem az eredeti stábból, csakhogy a Norman Batest alakító Anthony Perkins karrierje akkoriban eléggé mélyponton volt, ezért elvállalta a főszerepet, és a nagyjából egy hónap alatt összecsapott film hirtelen a mozikban találta magát. A sztori szerint Bates huszonkét év után szabadul, de úgy tűnik, a bezártság nem jár kéz a kézben a gyógyulással…

Hová tűnt az Amerikai pite-generáció?
Tíz év telt el. Nyomtalanul?