Bár mai fejjel szinte elképzelhetetlennek tűnik, de tíz évvel ezelőtt Jennifer Lawrence nevét még alig ismerte valaki, sehol nem tartott a szuperhősmánia, és sosem gondoltuk volna, hogy a 2009-es Parks & Recreationben még kedvesen pocakos Chris Prattből rövidesen Hollywood egyik legtöbbet foglalkoztatottabb színésze válik. Lássuk tehát, hogy melyek voltak az elmúlt tíz év legemlékezetesebb filmje, a teljesség igénye nélkül.
Hiába fejlődnek a tévék az igazi moziélményhez azért még moziba kell menni! (Fotó: iStockphoto)
A közösségi háló (2010)
Több szempontból is helye van itt David Fincher filmjének, már csak azért is, mert Jesse Eisenberg egészen meggyőzően alakította benne Mark Zuckerberget, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy készítése idején még sehol sem voltunk attól a világtól, amelyet ma látunk a Facebookon keresztül. Nem filmtörténeti mérföldkő, de a közösségi média szerepének felismerése miatt tud működni.
Éhezők viadala (2012)
Bár a trilógia későbbi epizódjai kevésbé sikerültek erősre, az első rész mellett nem lehet szó nélkül elmenni, már csak azért sem, mert 2012 volt az év, amikor Jennifer Lawrence megkezdte hollywoodi diadalútját. Igaz ugyan, hogy korábban már egy 2010-es alakításáért jelölték Oscar-díjra, a szintén 2012-es Napos oldal-ban nyújtott teljesítményéért kapta meg végül az első szobrocskáját. Emellett pedig még az Éhezők viadala-trilógiára is maradt ideje. Szóval valójában Jennifer Lawrence-nek kellene inkább itt szerepelnie, ez az évtized ugyanis kétségtelenül róla is szólt.
Gravitáció (2013)
Az elképesztő látvány mellett a legjobb rendezés Oscar-díját is elvitte Alfonso Cuarón filmje, amelynek főszerepéért Sandra Bullockot is jelölték a díjra, immár másodszor. Kétségtelenül az év egyik legerősebb alkotása volt, amely már új távlatokat nyitott a űrben játszódó sci-fi filmek vizuáljait illetően. George Clooney hozza a kötelezőt, de ebben a filmben csak másodhegedűs lehetett.
A galaxis őrzői (2014)
Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de tény, hogy a Marvel kissé műanyag univerzumába életet csempészett az öt fura figurából álló csapat. A film sikerében sokan kétkedtek a bemutató előtt, lévén a Marvel-képregények egy jóval kevésbé közismert szeletéről volt szó, ettől függetlenül az ötlet működött, az addig jobbára ismereten Chris Pratt pedig egy csapásra megszerettette magát a fél bolygóval. A retróőrületet meglovagoló filmzene pedig garantálta, hogy a filmről még az is hallani fog, aki azelőtt soha nem nézett Marvel-filmeket.
Saul fia (2015)
A mostani lista legkomolyabb tétele, ez azonban témáját tekintve nem csoda. Nemes Jeles László nagyjátékfilmes bemutatkozásának valóságos diadalútja vezetett a cannes-i filmfesztiváltól a Golden Globe-díjátadón át az Oscar-díjig. A film főszerepét a korában tévéfilmekben szereplő Röhrig Géza szívbemarkoló hitelességgel játszotta el. Nem egy könnyű film, de kétségtelenül a kétezertízes évek egyik legfontosabb filmes alkotása.
La La Land (2016)
Bár manapság divat fanyalogni a musicalekre, Damien Chazelle 32 évesen olyan filmet rendezett, hogy a világ csak pislogott utána. Ryan Gosling és Emma Stone mindenkit lenyűgöztek a csodásra koreografált előadásaikkal, igaz Oscar végül csak Stone-nak jutott, férfi partnerének meg kellett elégednie a jelöléssel. Ettől függetlenül itt a helye a filmnek a listán, kötelező darab az elmúlt évtizedből.
Wonder Woman (2017)
Egy másik szuperhősfilm, ami egyrészt nem Marvel, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy Gal Gadot személyében olyasvalakit adott a világnak, akire már régóta szükség volt: egy kőkemény szuperhősnő, akit nem a férfiaknak kell gyámolítania, köszöni szépen, megoldja ő magának és milyen jól. A film egyes jeleneteit lehetett volna azért még finomítani, de – főleg a DC – szuperhős-filmekhez képest bőven átlagon felülit hozott, így nem nehéz várni a jövő nyáron érkező folytatást.
Kőgazdag ázsiaiak (2018)
Bár nálunk nem szólt akkorát, mivel az évtized legnagyobb bevételét termelő romantikus vígjátékról van szó, nem lehetett kihagyni a felsorolásból. A szereplők közül többen is hatalmas lökést kaptak a film sikerétől, Constance Wut talán nem kell bemutatni, de érdemes lehet rákeresni Ronny Cheng nevére is, aki stand-up komikusként tengeti a napjait. A film pedig cuki és vicces, abszolút megéri a ráfordított időt.
Hosszan folytathatnánk még a felsorolást, mert szerencsére filmes szempontból igen termékeny évtized áll a hátunk mögött, de talán a fenti alkotások azok, amelyeket mindenképpen magunkkal vinnénk egy időkapszulában.
