Bálint György: „Nekem bőségesen kijutott a történelem és a magánélet változásaiból, nehézségeiből is” – Bálint gazdára emlékezünk

Még a 101. életévében is a jövőt tervezte Bálint György, aki szívesen segített másoknak, vagy adott tanácsot, amikor kértek tőle. Sajnos nem ünnepelhette meg a 101-ik születésnapját.

nlc

2020. Június 22.

Tragikus hír rázta meg a sajtót június 21-én vasárnap este, mikor is kiderült, hogy Bálint gazda elhunyt. Az ország legnépszerűbb kertészmérnöke a 101. életévében járt, és gyakran elgondolkodott azon, hogy vajon ez a szép kor, amit megért, jutalom vagy büntetés-e? Nemrég a Best magazinnak így válaszolt erre:

„Ebben máig nem tudok magammal megegyezni. Jutalom azért, hogy az életemben valamit jól csináltam, büntetés pedig azért, ha valamivel adós maradtam. Az biztosan jutalom, hogy megismertem Antóniát, a feleségemet. Örülök, hogy volt bátorságom egy nálam 27 évvel fiatalabb asszonnyal összekötni az életem.”

Bálint György az apját tartotta példaképének

Bálint György úgy fogalmazott, hogy ha nem is az életét, de minden mást az édesapjának köszönhet: ő adott meg neki mindent, aminek köszönheti a karrierét, és hogy emberként is a helytállt.

“Szokatlan körülmények között jöttem a világra. Apám mint fiúgyereket magáénak fogadott, de én csak nagyon későn tudtam meg, hogy nem ő a vér szerinti apám. 1919-ben születtem. Az azt megelőző időszakban még létezett a császári és királyi hadsereg, de azon belül volt a magyar honvédség és huszárság, és ennek kettes számú huszárezrede ott állomásozott Gyöngyösön. Be volt hozzánk szállásolva egy huszár főhadnagy. Kubinyi Arisztidnek hívták. Nagyon-nagyon jóképű fiatalember volt. Az anyám is egy feltűnően szép nő volt. Szép, sudár termetű, égővörös hajú. Az apám pedig beteg volt. Így én tíz évre születtem a fiatalabb nővérem után. Ez csak egy rövid flört lehetett. Úgyhogy énnekem soha senki még egy apró megjegyzést se tett a gyöngyösi emberek közül, de a halmajiak se, pedig falun gyorsan terjednek az ilyen hírek” – emlékezett vissza Bálint György

3 generáció: Bálint György édesapjaával és nagyapjával, 1925. (Forrás: Facebook)

Az apjától tanulta meg a természet szeretetét, és ő adta meg azokat az alapokat, amelyek meghatározták Bálint György pályaválasztását. 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett a Magyar Királyi Kertészeti Akadémián, majd nyolc évvel később, 1949-ben a Magyar Agrártudományi Egyetemen végzett, ezt azonban már a szülei nem élték meg. A holokauszt idején zsidó származásuk miatt kiirtották a családot, csodával határos módon maradt életben ő és az egyik testvére is. Bálint Györgyöt 1942-ben munkaszolgálatra kötelezték, majd először a mauthauseni, később a gunskircheni koncentrációs táborba került, ahonnan harmadmagával megszökött – éppen a tábor felszabadítása előtti napon. Hazatérve a családi birtokra ment vissza, amelyet később, a kommunista hatalomátvétel utáni kisajátítások során elvettek tőle.

“Azt kell mondanom, hogy az életemnek ez az első tizennyolc-húsz éve az, ami nyugodt, békés, kiegyensúlyozott körülmények között zajlott le. Olyan nagy tőkét halmozott föl bennem, amiből egy kicsit később is meg lehetett őrizni, és a következő hetven esztendőben valamit táplálkozni belőle” – írta kilencvenévesen a visszaemlékezésében, amely gyakorlatilag átívelt a 20. század történelmi eseményein, miközben a családja és a saját történetét mesélte. Módszere egyszerű volt: könnyebb a borzalmas emlékeket a jókkal felülírni. Inkább arról mesélt, hogyan tanították a szülei neki és a testvéreinek az etikettet, hogy a német nevelőnőjüktől tanult meg németül, az édesapja hogyan találta meg a maga útját az 1929 és 1933 között tartó nagy gazdasági válság idején. Hogy milyen volt kijárni a piacra, vagy hogyan ment ruhát vásárolni Pestre a nővéreivel és az édesanyjával. De szóba került a lovak szeretete, és az is, hogy a cserkészek alapelvével tökéletesen tudott azonosulni.

Aló számára megoldható feladatokat kell kitűzni, de azok teljesítését meg kell követelni tőlük – írja Bálint György bejegyzésében (Forrás: Facebook)

“A cserkészet nagyon jó szervezet volt, az én humánus gondolkodásomnak ma is jól megfelelne. A »napi jótett« még mindig föl-fölmerül az emlékezetemben. Kiváló célkitűzés volt, hogy minden nap kell valami jót tenni. Van nekem egy kis latin jelszavam, amiben pontosan ez van benne, és azon az érmén, amit rólam csináltak, azon is ez a szöveg van: Nulla dies sine linea – szabadon fordítva: »ne múljon el nap valamilyen munka nélkül«. Ez is a cserkészetből maradt. A »napi jótett« különösen nemes dolog: hogy az ember mindennap tegyen valamit, ha lehet, egy másik emberért, még akkor is, ha ez jelentéktelen ügy.”

Így lett Bálint gazda

Bálint György fontosnak tartotta a közvetlen hangnemet akkor is, amikor főkertészként dolgozott, vagy éppen jégkár-szakértő volt. Éppen ez vitte sikerre a Kertészet és Szőlészet folyóirat szerkesztőjeként is, mert teljesen átstrukturálta a lapot, hogy annak minden cikke érthető és hasznos legyen a hétköznapi embereknek. A recept bevált, a termék rekord eladást ért el, ahogy kiemelkedően teljesített a Kertgazdaság és a Kertbarát Magazin és a Kerti Kalendárium, amelyeket szintén Bálint György szerkesztett. Elismerések közepette főszerkesztőként ment nyugdíjba, hogy a kertjének és a könyvírásnak szentelje az idejét. 1981-et írtak ekkor, és az akkor induló Ablak című közéleti tévéműsorba meghívták szakértőnek.

Báint gazda az Ablakban (Fotó: Fortepan)

“Kellett nekik valaki, aki a mezőgazdaság, meg főleg a kertészet ügyeiről beszélne a műsorban, és rám gondoltak. Megpróbáltuk. Ez jó ötletnek bizonyult. Amikor először bementem a stúdióba, és így megálltam az ajtóban, és mondtam, hogy én fogok majd beszélni a mezőgazdaság meg kertészet témáiról, és kérem a segítségüket, akkor egy ifjú hölgy azt mondta: »Jé, akkor maga lesz a Bálint gazda.« Így lettem Bálint gazda.”

A hétvégi telkek fénykorát élték akkoriban és nagy szükség volt valakire, aki közérthetően elmagyarázza, mit és mikor kell tenni (vagy nem tenni), a kertművelés alapjait Bálint gazdától 1981 és 2009 között rengetegen eltanulták, és a népszerűségét jól mutatja, hogy a Facebook oldalán közel félmilliós követőtábora van, akik ugyanannyira imádták a tanácsait, mint egykor a magazinolvasók.

“Ha azt kérdeznék tőlem, mi a hobbim és mi a szakmám, azt mondanám, a szakmám a hobbim” – hangzott el néhány éve egy vele készült Index interjúban.

Ahogy a 100. születésnapján elmondta nekünk, szerinte éppen ennek köszönheti a hosszú életét és a vele készült videóban is arról beszél, mennyire hálás a sorsnak:

Élete legnagyobb részében hajnalban kelt, idős korában már élvezte a lassú reggeleket. A rendszeres testedzés után a kertjében tevékenykedett, idén pedig még egy könyvbemutatót tervezett, ahogy azt a Bestnek elmesélte.

“Szoktam mondani, mondani, az öregség gyógyíthatatlan betegség. De igazságtalan lennék, ha panaszkodnék. (…) Most jelenik meg a gyerekeknek írt könyvem. Szokták tőlem kérdezni, hogy telt az elmúlt évem, a századik. Viccesen mindig azt felelem, annyi mindent csináltam, egyet kivéve: ötödszörre nem nősültem meg.”

Bálint György nem mások elismeréséért dolgozott

Ugyanazokat az értékeket akarta átadni a gyerekeinek Bálint György, amelyeket otthonról hozott. Fontos volt a családjukban, hogy kis jótetteket hajtsanak végre. Édesapja például a katolikus templom felújítását finanszírozta, a segítségre szorulók pedig bátran fordulhattak hozzá.

“Lehet, hogy ebből maradt valami rám is, mert mondjuk, azért én is eléggé érzékeny vagyok a társadalmi kérdések iránt, és manapság is nagyon mélyen érint az a rasszista hullám, ami itt most az országban erőre kapott. És hát én nagyon, nagyon ellene vagyok minden, minden társadalmi diszkriminációnak.”

Bálint gazda (Fotó: Bognár Péter)

Sosem tartotta fontosnak az ezért kapott nyilvános elismeréseket, erről akkor beszélt legutóbb, amikor 2019 februárjában a XVI. kerület leszavazta a díszpolgárságát.

“Nem törekszem arra, hogy elismerjék. Voltaképpen igaz az, hogy a jó cselekedet az magában hordja a jutalmát és nem föltétlenül kell az, hogy ezt más jutalmazza (…) Tudnék tanácsot adni, ezentúl is fogok. Nem azon múlik, hogy valakinek van-e valami plecsni a mellén, hanem azon, hogy mit tanult meg az elődeitől, a szüleitől, és én a humanizmust tanultam meg tőlük” – mondta akkor az ATV-nek adott rövid interjúban.

Még ugyanabban az évben rengetegen jelezték, hogy ők szívesen díszpolgárukká fogadnák Bálint Györgyöt, de ő végül csak a Somogy megyei Várdának a felkérésre mondott igent, mivel több évtizedes a kapcsolata volt a faluval és a vezetőjével, sokszor látták vendégül, tényleg tiszteletbeli helybélinek érezte magát. Az eseményről a Népszava számolt be, és ők idézték az ott elhangzottakat is:

“Az őszinte szeretet az egyik legszebb és legfontosabb.”

Az idős korára is aktív és szellemileg friss Bálint György hálás volt a sorsnak, amiért a fia és az unokája is a nyomdokaiba léptek: mindketten kertészmérnökként végeztek, ettől úgy érezte, sikerült továbbörökítenie édesapja hagyatékát.

Forrás: Bálint György Facebook oldala

Négyszer házasodott, első felesége ugyanabban a táborban, Auschwitzban volt, ahol Bálint György kisebbik nővére és unokahúga meghalt. Anna és Bálint György házasságából született a fiuk, János. Másodszor 1972-ben nősült, ekkor Mészáros Edit filmvágót vette el, akivel nem született közös gyerekük. Az asszony halála után pedig ismét rátalált a szerelem Bálint Györgyre. 79 éves volt, amikor megkérte Récsey Antónia kezét, akihez több éves munkakapcsolat fűzte és akivel két éven át – , a saját megfogalmazása szerint – vadházasságban élt. A Bestnek így mesélt a magánéletéről néhány hete:

„Nekem bőségesen kijutott a történelem és a magánélet változásaiból, nehézségeiből is. Elhurcoltak munkaszolgálatra, meg- jártam a koncentrációs tábort, a családom egy részét elpusztították. Én túléltem, újrakezdtem az életem, de az újrakezdés tudománya a magánéletemre, a nősüléseimre is igaz. A negyedik házasságomban élek, igaz, az első feleségemet kétszer vettem el. Anna okos, művelt, több nyelvet beszélő asszony volt, tőle van a fiam, János. Nem egyezett a természetünk, elváltunk, újra összeházasodtunk, újra elváltunk. Sokáig éltem egyedül, majd jött Edit. Harmincöt évig éltünk együtt, szelíd természetű asszony volt, alkalmazkodott hozzám, minden kívánságomnak eleget tett. A halála vetett véget a házasságunknak. Antónia különbözik mindegyik feleségemtől, erős, határozott asszony, ami nem csoda. Miután elvált az első férjétől, két évtizeden át egyedül nevelte fel a két gyerekét. De visszatérve az öregségre, akinek ilyen fiatal felesége van, az nem hagyhatja el magát. Tele vagyok tervekkel, életkedvvel, egyetlen bánatom csupán, hogy nincs jogosítványom. 97 éves koromban nem újította meg az orvos, így túlságosan rá vagyok szorulva a 74 éves Antóniára. Ő hoz-visz mindenhova autóval, azt mondja, ez neki nem gond, szívesen van velem, én meg elhiszem neki.”