Interjú Hatházi Rebekával, a Magyarázat mindenre egyik főszereplőjével

Táskákkal megpakolva érkezik a találkánkra, elnézést is kér, hogy mindenhová így jár, de ez szakmai ártalom. Hatházi Rebeka nagyrészt látványtervezőként dolgozik, és folyton visz magával egy csomó dolgot – főképp különféle textileket – , ami a munkáihoz kell.

Nemrég tért haza a Velencei Filmfesztiválról a stábbal, ahol a Magyarázat mindenre az Orizzonti szekció fődíját nyerte. Rebeka alakítja a filmben Erikát, a Magyarországra költözött erdélyi újságírót, aki megírja Ábel érettségi kálváriájának történetét egy propagandalapba, amivel akaratlanul is politikai vihart kavar.

Másfél nap telt el azóta, hogy a Magyarázat mindenre óriásit nyert Velencében. Volt valami stábbuli, ahol együtt néztétek a díjátadót?

Persze mindenki nézte, de nem tartózkodtunk egy térben. Van egy csoportunk, ahová a gála közben mindenki írogatott, küldözgettük egymásnak a fotókat, meg beszéltük, hogy ez a fekete oroszlán, ez meg a piros oroszlán…

Azért valahol elképesztő, hogy az első komolyabb filmes munkád egyből egy legjobb film díjjal jön haza Velencéből.

Igen, nehéz is felfogni. Tegnap több különböző dolgot kellett volna csinálnom, de egyszerűen nem voltam rá képes. Folyamatosan ezen járt az agyam. Úgy beszélgetek emberekkel, hogy valójában nem realizálom, hogy ez megtörtént. Valahol ott leragadtam, amikor Gábor (Reisz – a szerző) 2022 márciusában bejelölt Facebookon. A dolgok csak megtörténtek velem, egyik jött a másik után. Kezdve a felkéréssel, hogy dolgozzak a filmben egyfajta diákmunkaként, amit aztán követett a jelmeztervezés, aztán a szerep, majd az, hogy a film bejutott Velencébe, ahol a szekciója fődíját nyerte. Csak kapkodom a levegőt. Elképzelni is nehéz, hogy élheti meg ezt Gábor.

Hatházi Rebeka (Fotó: Trenka Attila)

Úgy tudom, egy darabig kacérkodtál a színészettel, aztán inkább a látványtervezés irányába fordultál. Felfogható ez egyfajta jelként, hogy mégis van keresnivalód a színészi pályán?

Nagyon beleszerettem a kamera előtti létezésbe, és biztosan szeretnék még filmet csinálni, ha lesz rá alkalmam. De én mindig, minden munkámmal úgy voltam, hogy valahogy megtaláltak engem, sosem én kerestem őket. Egymás után jöttek a felkérések. Olyan dolgokat is kipróbáltam, amik távol álltak a végzettségemtől, de mindennel úgy voltam, hogy majd beletanulok, és így is történt. Az biztos, hogy élvezem a látványtervezői munkámat is, vagyis nem igazán szeretnék a kettő közül választani. Nemrég beszéltem valakivel, aki azt mondta, hogy gratulál, és reméli, hogy lassan eldöntöm, melyik is lesz az utam.

Befordulok egy utcán, aztán meglátom, mi van ott. Jelenleg így állok a munkáimhoz.

Visszatérve Velencére: ha jól tudom egy támogatói koncertből jött össze a pénz, hogy az egész stáb elkísérhesse a filmet a fesztiválra.

Igen, részben abból állt össze a pénz. Eleve sokan mentünk ki, de csatlakoztak még hozzánk a szlovák partner és az olasz forgalmazó részéről is emberek, ezért szerepeltünk a csoportképeken ilyen sokan.

És hogy élted meg a díszbemutatót az 1400 fős Darsena teremben?

Hihetetlen volt. Persze egy kicsit szokni kellett, hogy egy ekkora vásznon látom viszont magamat, de szerencsére volt már benne némi rutinom. A diplomafilmemben is szerepelek, és a vágóasztalon is folyamatosan magamat néztem. A hangomat például már sikerült megszoknom.

Az már haladó szint.

Igen. (nevet) Sokáig furcsa volt, de egy idő után megszoktam.

Hatházi Rebeka (Fotó: Trenka Attila)

Jól tudom, hogy a Reisz Gáborral való ismeretséged egy kisebb fajta rajongásból ered?

Óriási rajongásból! Fanatikus rajongója voltam és vagyok a mai napig. 2019 őszén Kézdivásárhelyen dolgoztam, ahol nincs sok lehetőség szabadidős tevékenységre, ezért amikor meghirdették, hogy a színházban két magyar filmet vetítenek, azonnal elmentem. Ezek közül az egyik a Rossz versek volt. Teljesen lesokkolt utána, hogy ez mennyire jó, hihetetlenül élveztem, azt éreztem, hogy ez minden téren az én ízlésem, az én világom. Érdekelt, ki ez az ember, és megtudtam, hogy van egy másik filmje is, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Azt is megnéztem azt is imádtam.

Akkora volt bennem a rajongás, hogy ismeretlenül küldtem egy levelet Gábornak a Facebookon, hogy mennyire szuper, amit csinál és gratulálok. Vissza is írt, hogy köszöni szépen. Aztán eltelt némi idő, kiderült, hogy mesterizni fogok, és döntenem kellett, hogy hová menjek Kolozsváron. Amikor megtudtam, hogy Gábor a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen fog oktatni, tudtam, hogy ott a helyem. Onnan ismerjük egymást, tanított engem másfél évig, és így kerültem végül az új filmjébe.

Az mikor derült ki, hogy Gábor színészként is igényt tart rád, nemcsak mindenesként és jelmeztervezőként?

Besegítettem neki a castingba, velem csinálták a jelentkező színészek a helyzetgyakorlatokat. Egy idő után pedig szólt, hogy nekem adná Erika szerepét. Eleinte csak annyit tudtam Erikáról, hogy erdélyi és újságíró. Aztán gyorsan kiderült, hogy cigarettázik is, amitől eléggé megijedtem. Rögtön az elején volt egy jelenet, hogy Erika cigarettázik és fújja ki a füstöt a lichthof ablakán. Soha életemben nem cigarettáztam, és attól féltem, hogy ez nagyon látszódni fog. Erről meséltem Gábornak, és mondta, hogy megoldják, majd lesz elektromos cigi vagy valami. Végül kiderült, hogy igazinak kell lennie, de találtak egy szárított fehérmályva tartalmú cigit, az viszont nagyon drága volt. Adtak egy dobozzal, és mondták, hogy osszam be a teljes forgatásra. Hármat elhasználtam a gyakorláshoz, Fruzsi, az egyik gyártásvezető és az unokatesóm, János sokat segítettek. Egy idő után mondták, hogy jól megy, elég laza volt, de azért Gábor a biztonság kedvéért beleírta a forgatókönyvbe, hogy Erika csak nemrég kezdett dohányozni. (nevet) Amikor már kezdtem elbízni magam, egyszer véletlenül letüdőztem. Na, akkor volt teljesen végem, azt hittem meghalok. Mondtam is, hogy kész, én ezt nem tudom csinálni. Aztán persze csináltam tovább.

Más félelmed nem volt a karaktereddel kapcsolatban?

Én nem készültem sokat erre a szerepre. Nem történt olyan, hogy félrevonultam előtte átszellemülni meg ilyenek. Nem is értem volna rá, mert mellette jelmeztervezői feladataim is voltak, folyton pörögni meg vasalni kellett. Nem volt olyan, hogy egyszer Rebi voltam, máskor meg Erika. Egyszerűen csak mondták, mit kell csinálnom én meg mentem és megcsináltam.

Hatházi Rebeka (Fotó: Trenka Attila)

Gábor mondta neked, hogy miért fontos számára, hogy Erika erdélyi legyen?

Erre nem emlékszem. Csak arra emlékszem, ahogy elmagyarázta, miért akart mindenképp erdélyi színésznőt. Azt mondta, hogy egyszerűen érződik a beszédstíluson. Vicces, mert nemrég voltam textileket vásárolni, és amikor mondtam az eladónak, hogy kérek szépen számlát, visszakérdezett, hogy erdélyi cég lesz? Kikerekedett szemmel kérdeztem, hogy honnan tudja, hogy erdélyi vagyok, ő meg csak azt felelte, hogy hallja a beszédemen.

A szereplés mellett a jelmeztervezői pozíciót is elvállaltad. Milyen jelmeztervezői lehetőségeket tartogat egy ennyire alacsony költségvetésű film?

A legtöbb ruha a szereplők saját ruhatárából való volt, ha meg valamit nem tudtak hozni, azt általában én kértem kölcsön például az unokatesóimtól, barátaimtól, ismerőseimtől. Ez a munka itt leginkább logisztikai feladatokat adott. Összevissza vettük fel a jeleneteket, és előfordult, hogy egy forgatási napon a nyolcnapos cselekményből négy napot is érintettünk.  Nekem tudni kellett, hogy melyik jelenetnél melyik nap van éppen, akkor kin melyik ruha van, ki vagy be van-e gombolva az ing, ilyesmi.

Erikaként te is a saját ruháidat viselted. Van olyan ruhád, ami azóta a fejedben inkább Erikához kötődik, mint Rebekához?

Az a csíkos ruha, amit a minisztériumi jelenetben viselek. Arról mindig Erika jut az eszembe.

A Magyarázat mindenre egy erősen politikus filmalkotás, amiben az aktuálpolitikának komoly szerep jut. Te érdeklődsz a politika iránt?

Engem elsősorban olyan dolgok foglalkoztatnak, amik valahogy kötődnek a személyemhez, a munkámhoz. A politikával sosem foglalkoztam mélyebben.

Hatházi Rebeka (Fotó: Trenka Attila)

A film körül nyilván lesz – sőt már van is – egy erős politikai diskurzus. Nem tartasz a támadásoktól?

Mármint attól, hogy engem támadnának?

Nem, a filmet.

Persze, tartok picit tőle. Furcsa is látni azt a rengeteg cikket, ami születik a filmről, hihetetlen látni, hogy velünk van tele a sajtó. Képzeld, eddig nem volt Wikipédia oldalam, erre hirtelen tegnap észrevettem, hogy lett egy. Valaki megcsinálta nekem, ami elképesztő. Meg persze látom a kommenteket is, és van közöttük egy csomó gyűlölködő marhaság. A legtöbb láttán nyilvánvaló, hogy nem is látták a filmet. De már túl vagyok azon, hogy mindenkivel jóban akarjak lenni. Már nem akarok mindenkinek tetszeni. Ott vannak azok az emberek, akiket szeretek, és nekem ez elég. Talán egy év múlva már másképp fogom gondolni, de most így érzek. Mondjanak, amit akarnak.

A filmben egy propagandalapnak dolgozó újságírót játszol, de Reisz őt sem ábrázolja gonosznak, sőt karikatúrát se csinál belőle.

Én embereket szeretek játszani, nem szeretem, ha előre eldöntik, hogy ő jó vagy rossz. Úgysem az a fontos, hogy én mit gondolok róla vagy hová sorolom be, hanem az, ami a befogadó fejében születik meg. Azt már nem tudom befolyásolni, hogy ők mit gondolnak majd Erikáról, hogyan látják őt. Minden néző egy kicsit más filmet lát. Nemrég feltették nekem a kérdést, hogy ha találkoznék Erikával, szimpatikusnak találnám-e őt. Őszintén szólva olyan közel került hozzám a karakter, hogy nem tudom megmondani. Az biztos, hogy miközben játszottam, kedveltem őt. Nem is nagyon tudtam volna másképp hozzáállni a szerephez.

Ha eltekintünk attól, hogy egy propagandalapnak dolgozik, szerinted Erika jó újságíró?

Látod, ezen még nem gondolkodtam. Egyáltalán: milyen egy jó újságíró? Az biztos, hogy törtető, fontos számára az előrelépés. Amikor ez megtörténik, és minisztériumi dolgozó lesz, hirtelen mégis rájön, hogy nem biztos, hogy ez az, amit akart. Kap a főnökétől egy megjegyzést a cipőjére, meg mondják, hogy érdemes vele jóban lenni, mert erdélyi, ezért tud szerezni jó pálinkát és húsos szalonnát. Ez azért elbizonytalanítja őt. Nem biztos, hogy erre vágyott.

Hatházi Rebeka (Fotó: Trenka Attila)

Szerinted Erika nagy karriert fut majd be a minisztériumban, vagy pár hónapon belül felmond?

Nehéz arra válaszolnom, mit csinál majd Erika. Talán Gábor tudná ezt megmondani.

Akkor majd a folytatásból kiderül.

Igen. (nevet) Magyarázat mindenre 2.

A filmben Erika apukája nagyon büszke a lányára, miután előléptetik a cikke miatt. Hasonló telefonbeszélgetés zajlott közted és a szüleid között is, amikor kiderült, hogy nyert a filmetek Velencében?

Nem tudom, hogy tudod-e, de abban a jelenetben a valódi apukámmal beszélgetek.

Tényleg?

A valódi apukám a filmbéli apukám. Persze, volt ilyen telefonbeszélgetés, ők is nézték a közvetítést, és rögtön utána beszéltem velük. Nálunk ez úgy zajlik, hogy ha anyukámnak mondok el valamit, arról biztos, hogy apukám is tudni fog, de ha apukámnak, akkor nem biztos, hogy anyukám is hall róla. (nevet)

A szüleidnek köszönhetően gyakorlatilag színházban nőttél fel. Terelgettek afelé, hogy kövesd őket a pályán vagy inkább próbáltak lebeszélni róla?

Nem terelgettek, de lebeszélni se próbáltak, és én ezért borzasztó hálás vagyok. Úgy voltak vele, hogy azt csinálsz, amit akarsz. A mai napig úgy vannak vele, hogy bármibe fogok bele, ők támogatnak, mert majd biztos jó lesz. Szerintem valahol természetes, ha egy gyerek követi a szüleit a pályán. Akarva-akaratlanul abban a környezetben nősz fel, azt látod nap mint nap, főleg ha a szüleid szeretik, amit csinálnak, ez nyilván hatással van rád. De valószínűleg ugyanígy működik ez az orvosoknál vagy a zenészeknél is.

Mivel foglalkozol éppen?

Jelenleg egy előadáson dolgozom Komáromban, de szeretnék végre egy kicsit hosszabb ideig egy helyen lenni. Belefáradtam a sok utazásba és sok költözésben. A színházi szolgálati lakások azért nem a szívem csücskei. (nevet) Reményeim szerint kapok majd egy állandó munkahelyet, és akkor kicsit nyugodtabbá válik majd az életem. Ha pedig közben befut egy-egy filmszerep is, annak nagyon fogok örülni.