Janik Anita Petite divattervező

A divatiparban manapság meghatározó szerepet tölt be a sokszínűség. A plus size vagy épp a genderless irányzat ma már önálló, egyre erősödő kategóriák, melyekre komplett kollekciók vagy akár márkák épülnek. A bemutatókon, divatanyagokban a „szabványnak megfelelő” modellek mellett mind több teltebb alkatú, színesbőrű, illetve transznemű modell tűnik fel. A kampányokban, lookbookokban vagy épp a divatfotókon pedig sikk lett megmutatni a kisebb-nagyobb testi tökéletlenségeket. Nagyon helyesen. Van ugyanakkor egy olyan kategória is, mely bár létező, ám az imént felsoroltaknál sokkal csekélyebb hangsúllyal van jelen az iparban: ez pedig az alacsony termetűeké, vagyis a petite size.  

Pattanásos modellek és Braille zokni – Amikor az ember diktálja a divatot

Petite size kategóriába elsősorban a 163 centiméter alatti, alacsony nők sorolhatók, de gyakorlatilag ide tartozik mindenki, aki felnőttként is alatta marad a sztenderd méretezésnek. Ők azok, akik felnőtt fejjel is sokszor inkább a gyerekosztályon találnak magukra megfelelő méretű ruhákat, vagy kénytelenek a felnőtteknek készült konfekció darabokat felhajtatni, magukra szab(at)ni, esetleg belenyugszanak abba, hogy azok itt-ott elállnak, hosszabbak a kelleténél. Bár – főként külföldön vagy nemzetközi webáruházakban – akad néhány márka, melyek kínálnak petite méretű ruhákat is, a választék a legkevésbé sem nevezhető bőségesnek, olyan divatcégek pedig még inkább elvétve akadnak, melyek kimondottan a petite size-ra specializálódtak.

Mintha csak a divatipar is a tornasor végére állítaná azokat a nőket, akik nem nőttek magasra, és a szó szoros értelmében véve átnézne a fejük fölött. Egy 155 centiméter magas, magyar divattervező, Janik Anita azonban éppen ezeknek a nőknek tervez ruhákat. A kreátor és párja, Dajkó György 2021-ben indították el hazánk első és eddig egyetlen petite size divatmárkáját, a Petite Anita Janik brandet. Velük beszélgettünk. 

Fotó: Neményi Márton

Vajon mi lehet az oka annak, hogy a divatipar egyszerűen mintha nem akarna érdemben tudomást venni az alacsony termetű nőkről?

Dajkó György: Valószínűleg az üzleti szempontok miatt. A márkáknak megvannak a célcsoportjai, mind anyaországonként, mind felvevőpiac tekintetében. Amikor kikíséleteznek egy modellt, belőnek egy olyan középmagasságot, ami az ő célközönségüknek a leginkább eladható, tehát üzletileg a legkifizetődőbb. Egy sztenderd S konfekcióméret általában 168-170 centiméter körüli vagy az feletti magasságra készül, de nem lehet ezt sem általánosítani, mert az olaszok például kisebb, míg a németek nagyobb mérettartománnyal dolgoznak és ez tervezőnként változik. A vezető divatházak esetében azonban elmondható, hogy szinte semennyire sem foglalkoznak petite méretekkel.

Janik Anita:

Aztán a próbafülkében, a tükör előtt éri a csalódás, amikor nem az a kép fogadja. Én is ezt éltem meg. Évtizedekig nem találtam magamnak olyan ruhákat, amikre igazán vágytam volna, igazi tortúra volt a vásárlás, hiszen szinte minden lógott rajtam. Ha valamit megvettem, azt még el kellett vinnem a varrónőhöz, aztán az adott holmira heteket kellett várnom, mire fel tudtam venni.

Innen már egyenes út vezetett oda, hogy magad kezdj petite size ruhákat tervezni? 

Janik Anita: Az eredeti szakmám fodrász, de nem dolgoztam benne, viszont később nyitottunk egy ruhaüzletet, azonban ott sem tudtam az alacsonyabb vásárlóknak olyan darabokkal segíteni, melyek teljesen tökéletesen álltak volna rajtuk. 2011-től foglalkozom divattal, 2015-ben pedig elkezdtem képezni magam: divatiskolába, különféle tanfolyamokra jártam, és kutattam, mint Mátyás király álruhában. De csak 2016-ban, egy stílustréningen kaptam meg a választ arra, hogy miért is nem találok magamra megfelelő méretű ruhákat: azért, mert petite vagyok. Ekkor eldöntöttem, hogy a petite nőket szeretném képviselni. Először stílustanácsadásokat, illetve workshopokat tartottam, majd 2020-ban, a pandémia idején született meg a márka megalapításának ötlete.

Fotó: Neményi Márton

Milyen stílust képvisel a márka?

Dajkó György: Letisztult klasszikus, előremutató modern csavarral és olykor sportos eleganciával kiegészülve. Teret adva a klasszikus és élénk színek mellett a szabásvonalak játékosságának is. Viszont a legelején  elsősorban street wear darabokkal indultunk, annak érdekében pedig, hogy a márka tovább tudjon fejlődni, próbálunk alkalmazkodni az igényekhez. Eldöntheti az ember, hogy vagy az egójának önmegvalósít, az eredményt pedig hatan körbeálljuk, megtapsoljuk és megállapítjuk, hogy milyen gyönyörű, aztán meg rájövünk, hogy nem adunk el belőle egyet sem. Vagy figyelembe vesszük a piaci igényeket is, és törekszünk rá, hogy kielégítsük azokat. Meg kell találni azt az egyensúlyt, amiben benne van a trend, benne van a tervező stílusa és benne van a társadalmi igény. Nekünk ez a filozófiánk.

Hogyan folyik a tervezés folyamata a gyakorlatban?

Janik Anita: Amikor lerajzolom a terveket, a modellezőnk elvégzi a szerkesztést és a szabásmintát, majd a mintavarrónk megvarrja a mintadarabot. Ezután addig csiszolgatjuk az adott modellt, ameddig jó nem lesz. Van, hogy elkészül egy méretsor, felpróbálják mondjuk tízen az adott modellt, mi pedig megfigyeljük, mit kellene még változtatni rajta. Az anyagokat pedig közben én magam kíméletlenül tesztelem. Így alakul ki a végleges verzió. 

Magától értetődő, hogy a petite size ruhák rövidebbek, mint a sztenderd méretű darabok. De miben mások, miben különböznek még?

Janik Anita: Mivel sokkal keskenyebb vállakkal rendelkezünk, ezért feljebb kerül a vállcsúcs, rövidebbek a karjaink is, ezért a ruhaujjak is rövidebbek. Máshová esik a derékvonal is, ez azonban nehéz kérdés, hiszen petite-ként sem teljesen egyforma testarányokkal rendelkezünk. Emiatt próbálok olyan ruhákat tervezni, amik nem derékban szabottak. Az övvel rendelkező ruhákra sem kerülnek bevarrt bújtatók, így mindenki oda köti az övet, ahol a legvékonyabb a dereka. A szegések is kisebbek, illetve a hajtókák is keskenyebbek. Ezek az általános különbségek, viszont mivel sokfélék vagyunk nem mindig tartom be. Hisz vannak olyan alkati adottságok, akiken petite-ként pont a „tiltólistás” megoldások lesznek tökéletesek. Fontos odafigyelni arra is, hogy egy nadrág térdvonala vagy az anyag koptatása hova esik, vagy épp egy trapéznadrág szára milyen vonalban bővül.

Dajkó György: A petite size-on belül is természetesen létezik méretsor. Mi XXSP-től LP-ig méretezünk általában, ahol a “P” betű jelöli a petite size-ot. Viszont ahogyan a tudomány fejlődik, úgy egyre másra dőlnek meg az elavult divatszabályok. A nálunk megfordult petite size nőknek köszönhetően

Mindez az eltérő testarányok miatt lehetséges, de persze minél alacsonyabb és kisebb méretű valaki, annál esélyesebb, hogy petite-nek, vagy tall petite-nek vallhatja magát.

Fotó: Neményi Márton

Mennyire tudod átültetni az aktuális trendeket a petite size-ra?

Janik Anita:  Igazából elemeket szoktam felhasználni, igyekszem belecsempészni a kifutói trendeket, de csak olyanokat amik a petite size nőknek is jól állnak, és beillenek a márka stílusába. Ilyenek például aktuálisan a blézerruhák, a nadrágkosztümök, az ingek, ingruhák. De ott van mondjuk a palazzo nadrág, ami sokkal kevesebbeknek áll jól. Az ilyen fazonokból akár többféle változatot is tervezek, két-háromféle anyagból, különféle bőséggel, és tesztelgetem, hogy miként lehet megfelelő ez a trend a petite nőknek. Csípőnadrágot viszont nem terveztem még eddig, mert a normál és a magas derekú nadrágok sokkal előnyösebbek nekünk. 

Kik a célcsoportotok és mennyire tudnak rólatok, hogyan juttok el a vásárlókhoz?

Janik Anita: Jellemzően szellemi foglalkozást űző nők, irodai, üzleti, egészségügyi dolgozók, vagy épp pedagógusok. A késő huszonévesektől a késő ötvenesekig, de nemrég járt itt egy 15 éves lány is az anyukájával. Személyesen foglalkozom az ügyfelekkel, a válogatást személyre szabott tanácsokkal segítve, ezért hozzánk bejelentkezéssel lehet jönni. Ez a fajta törődés ad egy exkluzivitást, és ezért az élményért hálásak szoktak lenni a vásárlók, de azok is, akik adott esetben nem vásárolnak. Nincs semmi kötelezettség. Azt szoktam mondani: nyugodtan akaszd le a vállfáról, próbáld fel, ha nem tetszik, visszaakasztjuk.

Mit gondoltok, az alacsony termet egyfajta stigmának számít?

Dajkó György:

A média, vagy a divatipar gyakran azt vetíti ki a kifutón és kampányokban felvonultatott magas modelleken keresztül, hogy aki annál alacsonyabb, az nem igazi nő, az nem elég jó. Nekem azonban van ezzel kapcsolatban egy más megközelítésem is: arányaiban a legtöbb petite size nő minden bizonnyal Ázsiában és a világ egzotikusabb országaiban él, ebből kiindulva pedig a petite size nők gyakorlatilag egzotikumok.

Fotó: Neményi Márton

Mit tud adni egy petite size ruha egy alacsony nőnek?

Janik Anita: Egy nagy teher kerül le róluk azzal, hogy végre olyan ruhadarabokhoz jutnak, amiknek megfelelő a szabása és nőies. Vannak, akik az adottságaikból adódóan nagyon önbizalomhiányosak, és alacsony az önértékelésük gyakran nem ismerik a saját értékeiket, a testüket, még az előnyös tulajdonságaikat sem, nagyon kell mondogatni nekik, hogy próbáld ki, merd viselni, nézd meg, mit reagál rá a külvilág! Nem ritkán kapok kedves élményekről szóló leveleket egy-egy találkozás után a vásárlóktól.

Dajkó György: A külvilág megerősítése nagyon sokat számít. Nem hiszünk a „szeretem magam mantrákban”. Nem elég, ha egy nő otthon egyedül, a tükör előtt azt hazudja magának, hogy szép vagyok, szeretem magam, stb… A cselekvésben hiszünk. Vegyen fel egy előnyös ruhát, amiben igazán jól néz ki, aztán menjen ki az utcára, gyűjtse be a dicséreteket, figyelje meg az elismerő tekinteteket és hogy hányan fordulnak meg utána.

Nem elég magasak hozzá, mégis topmodellek lettek

Hogyan fogadta a márkát a szakma?

Janik Anita: Vannak olyanok is, akik teljesen őrültnek néznek minket, vagy úgy tekintenek ránk, ahogy általában az alacsony nőkre, hogy „de aranyos”. De olyanok is vannak akik azt mondják, hogy „végre valami mást csináltok, mint a többi”. Előfordult, hogy egy ismert stílustanácsadó cég minket ajánlott egy petite size adottságokkal rendelkező vásárlónak. És a szakmabeliek is egyre többen ajánlanak minket.  

Fotó: Neményi Márton

Dajkó György: Szerintem ez egy elismerés. Persze megtapasztaltuk már az ellenkezőjét is. Nemrég szerettünk volna részt venni egy divatbemutatón, ahol egészen addig, ameddig nem mondtam el, hogy mi a specialitásunk, sokkal nagyobb nyitottságot éreztem a szervezők részéről, de amint megemlítettem, hogy lenne egy speciális modelligényünk, az volt a válasz, hogy nem, már telített a lista. Amikor pedig felvetettem, hogy mi van akkor, ha mi hozzuk a petite size modelleket, hogy bemutathassuk a kollekciót, azzal utasítottak el, hogy nem férünk el.

Mik a következő lépések, mik a jövőbeli terveitek a márkával?

Dajkó György:  A következő  lépés egy saját, állandó, hetente többször látogatható showroom megnyitása lesz, épp dolgozunk egy új webshopon és hamarosan egy új, külön raktárba költöztetjük az alapanyagokat és a készárut. Van már viszonteladónk is, idővel szeretnénk majd többet, és szeretnénk, ha magyar designer márkaként Budapesten kívül is, az egész országban megismernének bennünket, a petite életérzést. Mindemellett el tudnánk képzelni kollaborációt más magyar ruhatervezőkkel is, közös kollekciók megalkotásában. Lehet, hogy ez a magyaros vállalkozási szemléletnek ellentmond, de annál jelentősebb társadalmi üzenete van és éppen ezért erősítheti a márkákat egy előremutató kollaboráció, mintsem gyengítené. Ehhez azon túl, hogy egymásra találjon két elképzelés, kell egyfajta bátorság és nagyvonalúság is.