2019. Augusztus 06.

Az anyaság nehéz, de nem úgy, mint gondolnád

Számítunk rá már szülés előtt is, hogy az anyaság nem lesz egyszerű, de a gyakorlatban egészen új nehézségekkel találkozhatunk.

Kun Gabi

Samantha Kellgren egy totyogó gyerek anyja, mellette pedig szülés utáni egészségmegőrző tanfolyamokat tart a kismamáknak. A szülés előtt mindig csodálkozott, amikor panaszkodtak a frissen szült nők, nem értette, hogy miért nem készültek fel rá lélekben, hogy nehéz lesz az anyaság. Aztán anya lett, és mindent megértett.

„Amikor anya lettem, hamar rájöttem, hogy az anyaság nem úgy nehéz, ahogy elképzeltem. Nem az a nehéz, hogy nem alszom éjszaka, vagy hogy egész nap rám van tapadva a babám. Olyan fajta nehézség érkezik a babával, amit nehéz szavakba önteni, ezért nem is beszélnek róla az anyák.

Az első, amivel meg kellett küzdenem, hogy nem lehetett előre tervezni.

Pedig én egy előre tervező típus vagyok. Elolvastam több könyvet a babagondozásról, rutinról, tippeket szereztem az internetről, és ezektől már azt hittem, felkészültem az anyaságra. Mekkorát tévedtem. Amikor Owen letért a babáknak előírt ösvényről, rögtön elvesztettem a fonalat. Olyan intenzív érzés ez, amihez nehéz hozzászokni, türelem kell hozzá.

Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash/Irina Murza)

A másik meglepő érzés az volt, hogy elkezdtem megkérdőjelezni saját magamat és a döntéseimet. Egész életemben azt hallgattam, hogy az anyai ösztön mindent tud, és azt feltételeztem, hogy teljes erővel berobban majd az életembe, átveszi az irányítást, amint megszületik a fiam. De helyette hónapokat töltöttem azzal, hogy vakon találgattam, miért sírhat a gyerekem.

Frusztráló volt, hogy fogalmam sem volt arról, mit is csinálok tulajdonképpen.

Ezt az állandó bizonytalanságot csak az idő tudta megoldani, nagyjából hat hónap telt el, mire lett egy kis önbizalmam az anyaságban, és hozzászoktam, hogy az egésznek nincs köze az anyai ösztönhöz, csupán próbálgatás és egy tanulási folyamat, amihez idő kell.

A harmadik nagy nehézség pedig akkor tűnt fel, amikor észrevettem, hogy általában két ellentétes érzelem között ingadozom folyamatosan. Például amikor fogzani kezdett a babám, mindennél jobban akartam, hogy valahogy csillapodjon a fájdalma, de közben alig vártam, hogy le tudjam rakni aludni, és egyedül legyek egy kicsit. Mintha egy hullámvasúton ültem volna. A legmélyebb szeretet, idegesség, túlterheltség, imádat és még millió érzelem öntött el ugyanabban a pillanatban.

Ezért nehéz az anyaság. Olyan nehézségekkel állít szembe, melyekre képtelenség felkészülni, de olyan örömet is hoz az életedbe, amit még sosem éreztél.”