„Amikor a férjem hazaérkezett a munkából, leült enni, de még ilyenkor sem tudtam vele beszélni, mert az SMS-eit olvasgatta – avat be a történetükbe Viki. – Miután sietve bekapta a vacsorát, nyitotta is ki a laptopját, és nekilátott válaszolni az e-mailjeire. Sokáig azzal mentegettem, hogy nagy a stressz, miattunk hajt ennyire. Ám munka után jöttek a közösségi oldalak, a hírek, a játékok. Ha rákérdeztem, miért nem velünk foglalkozik abban a kicsi időben, amikor itthon van, azt felelte, muszáj pihennie az egész napos munka után. Ő így kapcsol ki. Anyám szerint örüljek – rendes ember, otthon ül, jól keres. Mit akarok még? Mit mondhatnék neki? Egy társat. Egy férjet, akivel együtt lehet élni. Akivel esténként beszélgethetek, aki játszik a gyerekekkel, és akivel el lehet menni moziba. De ez vele kivitelezhetetlen. Ő most már csak a virtuális világban él. És ez fontosabb számára, mint ami körülveszi.” Viki története nem egyedi. Magyarországon is egyre több férfi és nő panaszkodik, hogy a technika, amely arra lett kitalálva, hogy összehozza az embereket, eltávolítja őket azoktól, akik a valóságban ott vannak mellettük. Egy angol kutatás szerint a válások 15 százaléka a partner online játékfüggősége miatt következik be, a közösségi oldalak pedig bekerültek az öt leggyakoribb szakítási indok közé.
Társas magány
A számítógépfüggő embereket nem nehéz fölismerni. Ők azok, akik ebéd alatt is a leveleiket ellenőrzik, az ágyban elalvás előtt még megkapálják a virtuális szőlőföldjüket, és sokkal többet tudnak a régi iskolai barátaikról, mint a szomszédokról. A komoly függők a számítógép előtt végzett napi 8 órás munka után esténként még ugyanennyi időt töltenek el a net előtt. Nem nehéz kiszámolni, mi jut emellett az alvásra, a családra és a való élet más dolgaira. A hét közbeni folyamatos függést hétvégi maratoni alvásokkal próbálják kipihenni. Felébredve első dolguk bekapcsolni a gépet, így családi életük lassan, de biztosan halad a katasztrófa felé. „A netezéssel, játékkal töltött idő először oldja a mindennapos stresszt – magyarázza Nagy Brigitta pszichológus –, ám hosszú távon olyan, mint minden függőség: fokozza a szorongást és depresszióssá tesz. Hiszen amikor kikapcsolja a gépet, mivel találkozik az ember? Egy acsarkodó feleséggel, egy elhanyagolt gyerekkel és egy lerobbant lakással. Nehéz ezzel szembenézni, ezt megváltoztatni. Egyszerűbb visszaülni a képernyő elé, és a problémát napolni.”
Ablak egy szebb világra
A férfiak persze évszázadok óta keresik a módját, hogyan tudnának elmenekülni a házasélet rutinja elől. Tíz éve még sokáig benn maradtak a munkahelyükön, majd amikor hazaértek, elővették az újságot, és kiterítették a vacsora mellé. Aztán benyomták a tévét, és azt bambulták, míg eljött a lefekvés ideje. Mindegyik eszköz ugyanarra volt jó – kikapcsolni magukat abból a mókuskerékből, ami fárasztotta, untatta őket, és megszökni a beszélgetős-lelkizős nők elől. Ám a net minden eddiginél hatékonyabb fegyver számukra. Kutatások szerint ébren töltött óráink közel felét a virtuális világban töltjük: telefonálunk, SMS-ezünk, tévézünk, e-mailezünk, és persze ott vannak a közösségi oldalak is. Amikor az ember úgy érzi, hogy folyamatosan kapcsolatban kell lennie a világgal, akkor könnyen elszalasztja azokat az alkalmakat, amikor a szeretteinek lenne szükségük rá. Nagyon sok ember panaszkodik arra, hogy a társa nem képes végigenni egy vacsorát anélkül, hogy ne lenne a kezében a mobilja. Apróságnak tűnik, de lényeges dolgot üzen a partnernek: nem vagy olyan fontos, mint a többiek. Amikor Viki barátnőjével, Katával is megosztotta problémáját, kiderült, hogy ő is küzd hasonló gondokkal. Számára akkor telt be végleg a pohár, amikor meddőségi kezelésre ment, és egyszer csak azt látta a telefonján, hogy a párja, aki nem tudott elmenni vele, mert dolgoznia kellett, egy csinos színésznőre tett szexi megjegyzéseket a Twitteren. „Úgy éreztem magam, mint akit arcon csapnak. Amikor megkérdeztem, erre miért volt ideje, azt mondta, túlreagálom a dolgot. Csak egy perc volt az egész, jó poén, semmi más. De én nem értettem, hogy miért nem nekem küldött inkább egy biztató SMS-t, amikor tudta, hogy nehéz vizsgálat vár rám.”
Elmosódó határok
Persze az, hogy milyen illemszabályok érvényesek a netre, és hogy mennyi a normális belőle, azt nehéz meghatározni, hiszen ez az új, behálózott világ még csak most formálódik. Így az is alakulóban van, hogyan kell használni. Arról nem beszélve, hogy ha valaki egész este a gép előtt ül, lehet, hogy nem is internetfüggő, hanem munkamániás, vagy összejött neki egy nagy megrendelés, és muszáj pénzt keresnie. És ha közben ránéz a hírekre és a levelezésére is, akkor lehet, hogy ez csak amolyan kávészünet. „Általában azért elmondhatjuk, hogy napi 2 óra netezéssel nincs baj, pláne ha az nem megy más kárára – állítja Nagy Brigitta pszichológus. – Ha valaki este, miután letette a gyereket aludni, egy-két órát még játszik a gépén, azzal nem tesz senkiben kárt. Hiszen nézhetne tévét, fűzhetne gyöngyöt, vagy olvashatna is. Ma már a netezés is csak hobbi. Azért sem egyszerű megítélni mindezt, mert a hálón sok dolgot lehet csinálni: dolgozni, anyagot gyűjteni tanulmányokhoz, információt keresni a kedvenc sorozatunkról, vagy épp megszállottan barátkozni. És az utóbbi nem a legjobb, amit tehetünk? Hiszen barátokra mindenkinek szüksége van.”
| De mi a baj az internetezéssel? Dr. László Éva válóperes ügyvéd is találkozott már olyan esetekkel, ahol a férj a közösségi oldalon bukott le. „Az internet a legjobb terep olyanok számára, akik gátlástalanul flörtölnek, és keresik a házasságon kívüli kapcsolatokat. A net viszonylag kockázatmentes, arctalan. Ha felmerül a gyanú, érdemes figyelni, hogy milyen oldalakat látogat a párunk, és hogyan netezik. Mert bár meg kell adni a bizalmat a másiknak – de ha van néhány intő jel, utána már naivság félrenézni. Ilyenkor fontos, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket, ha meg akarjuk menteni veszélyben lévő házasságunkat!” Mit tanácsol ilyen helyzetben a pszichológus? „Üljünk le a párunkkal, és beszéljünk vele – javasolja Nagy Brigitta. – Ő nyilván tagadni fog, és ilyenkor dönthetünk: elkezdünk bizonyítékot keresni, vagy megpróbáljuk rávenni őt arra, hogy nézzen szembe a problémával: gondunk van. Ha nem is csal meg minket, csak flörtöl a neten, akkor is baj van, mert valamit nem kap meg, és azt igyekszik pótolni. Próbáljuk megmenteni a kapcsolatunkat hagyományos eszközökkel – szervezzünk több közös programot, figyeljünk oda jobban egymásra. Ez nyilván nem könnyű. Az biztos, hogy ha nincs rés egy viszonyban, oda nem jut be semmi: se net, se flörtölés. Tehát először azon kell gondolkodni, hogy hol a gond, és azt kell orvosolni.” |
Depresszió a függés mögött
Ha valaki nem képes kikapcsolni a mobilját, ha muszáj éjszaka is felkelnie, hogy ellenőrizze az e-mailjeit, vagy képtelen olyan helyre utazni, ahol nincs net, az biztos, hogy segítségre szorul. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a net ugyanolyan addiktív lehet, mint a kábítószer. És ami még veszélyesebb, gyakran fel nem ismert depresszió van a túlzott gépezés mögött – mint Viki férjének esetében is. „Amikor terhesen, két gyerekkel elköltöztem tőle, az óriási pofon volt számára – emlékszik vissza Viki. – Hónapok óta először képes volt kikapcsolni a gépet, és utánunk jött. Egész éjjel beszélgettünk, és végre el tudta mesélni, mi az a baj, ami miatt a virtuális világba merült. Nagy nyomás volt rajta a munkahelyén és otthon is, mert félt attól, hogyan fogjuk tudni eltartani a hamarosan érkező harmadik gyereket. Nem akart terhelni a problémáival, egyszerűbbnek tűnt, ha belemerül egy olyan fantáziavilágba, ahol minden súlytalan. Egyikünk sem tudta, hogy ez az elszigetelődés hosszú távon rontani fogja mindkettőnk helyzetét. Csak azzal a feltétellel költöztem haza, hogy korlátozza a játékidejét napi két órára, és kizárólag a gyerekek lefektetése és a közös, kettesben eltöltött vacsora után kapcsolja be a gépet. És honnan tudom, hogy tényleg be fogja tartani a feltételeket? Mert eladta az okostelefonját, és vett egy sokkal egyszerűbb modellt, amivel nem lehet internetezni. Pedig nem is kértem erre. De azt mondja, hogy egyszer már majdnem elvesztette a családját valamiért, ami nem volt valóságos, és esélyt sem akar adni annak, hogy ez újból megtörténjen.”
Ahol segítséget kaphatsz: www.barakapszi.hu
Hasznos olvasmányok:
• V. Kulcsár Ildikó: Figyeljetek, férjek!; Figyeljetek, feleségek!
• www.feluton.hu
Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Társfüggőség
- Miért szeretünk adni?
- Cyberözvegyek – Férjük inkább a laptopjával bújik ágyba
- Apának lenni 20, 40, 60 évesen
- Méltósággal megöregedni
- Tavaszi tisztítókúrák
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
