A jóga megmentett az állandó fogyókúrától

Nealy Fischer négy gyerek édesanyja, aki 11 éves kora óta küzdött az ételekkel és kilókkal. Felnőttkorában azonban rátalált a jógára, ami gyökeresen megváltoztatta az ételekhez való hozzáállását.

„11 éves voltam, amikor az anyám, jó szándéktól vezérelve, elvitt egy dietetikushoz, aki kalóriaszámlálós diétát ajánlott nekem. Itt kezdődött egy évtizednyi küzdelmem a kilókkal és az étellel. Tiniként már túl voltam a levesdiétán, grépfrútdiétán, fehérjediétán és ki tudja, még hány próbálkozáson. Addig diétáztam, míg az akaraterőm teljesen kimerült, ilyenkor rendszerint éjfélkor megettem egy egész doboz fagyit. Aztán jött a fordulópont.

18 évvel ezelőtt estem teherbe az első babámmal, ezért tévedtem be egy kismamás jógaórára. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel a döntéssel megváltozik az egész életem. Miután megszületett a babám, a jóga velem maradt. Erőt és önbizalmat tudtam belőle meríteni. Emlékszem, hogyan forgattam a szememet az első pár alkalommal, hiszen mindig is túlsúlyos nő voltam, aki alig tudta megérinteni a saját lábujjait, annyira nem volt hajlékony. De ragaszkodtam hozzá, hogy nekem ez menni fog, és a kemény munka végül meghozta a gyümölcsét, olyannyira, hogy pár év gyakorlás után már én is elkezdtem tanítani a jógát.

Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash / Avrielle Suleiman)

Mégis, a legnagyobb dolog a jóga során az volt, hogy megismerkedtem a saját testemmel, és megtudtam, hogy az egészséges étkezés nem egy diéta, az pedig csak mellékhatás, hogy elérem vele az optimális testsúlyomat. Egyre többször találtam magam a konyhában, egészséges ételeket főzve, ahogy haladtam előre a jógával. Megértettem, hogy nem a szigorú, előírt diéták működnek, hanem a kísérletezés az alapanyagokkal, hogy el tudjam készíteni azokat az ételeket, amiket szeretek, egészséges hozzávalókból, hogy tényleg tápláljam a testemet.

A jóga segített abban, hogy a jelenben maradjak az étkezésben is. Eltörölte a szabályokat, rugalmasságot adott nemcsak az izmaimnak, de az ételekhez való hozzáállásomnak is. Rájöttem, hogy az ételekkel szemben szörnyű elvárásaim voltak: büntetésként és jutalomként használtam az evést. A jógának köszönhetően most már megkérdezem magamtól, hogy melyik az az étel, amitől a testem a legjobban érzi magát? Mitől leszek tele energiával? Melyek azok az ételek, amik felfújnak és letargiába taszítanak? Nincs tilos és nincs megengedett étel, csak olyan, ami szolgálja a testemet és ami nem. Ez a szempont gyökeresen változtatta meg a kapcsolatomat az ételekkel.

Ahogy telt az idő, nemcsak egyre hajlékonyabb lettem a jógától, hanem ráébredtem arra is, hogy az evés terén is kedvesnek kell lennem magammal, és kifejezni a testem felé a szeretetemet, ha egészséges akarok maradni. Ezt pedig nem szigorú fogyókúrával, hanem törődéssel érem el, aminek a következménye aztán az erőlködés nélküli fogyás lett.“