Zöld recept: természet orvosi javaslatra

Richard Louv amerikai újságíró a Last Child in the Wood (Utolsó gyermek az erdőben) című könyvében írt a természettől való elidegenedésről, hogy ez milyen hatással van a gyerekekre. Ugyan a természethiány mint orvosi fogalom nem létezik,

Thomas Astell-Burt, a Wollongongi Egyetem népegészségügyi szakértője egy 2017-es tanulmányában megállapította, hogy az 1950-es évek óta a legtöbb kulturális termékben – legyen szó könyvekről, dalokról vagy filmekről – egyre kevesebbszer említik meg a szerzők a természetet, és úgy véli, a fentiek is azt bizonyítják, a városi élet mellett egyszerűen nem szakítunk időt arra, hogy összekapcsolódjunk a minket körülvevő világ nem ember alkotta részével.

Zöld az egészség színe

Létezik a közmondás, miszerint „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”, ezt juttatja eszünkbe egy kicsit az a megoldás, amit a koronavírus-járvány óta egyre több országban alkalmaznak, vagyis hogy az orvos receptre írja fel a természetben való tartózkodást, a mozgást.

A zöld recepteket először Új-Zélandon alkalmazták még az 1990-es évek végén, és 2009-ben került az egészségügyi minisztérium irányítása alá a program. Vannak, akik megelőzésképpen, vannak, akik pedig krónikus betegségük miatt kapnak zöld receptet. Egy, a programról készült tanulmány szerint 12 hónap után 20-30 százalékkal csökken a korai elhalálozás kockázata azoknál, akik éltek ezzel a lehetőséggel, szemben azokkal, akik mozgásszegény életmódot folytatnak. 

Az Exeteri Egyetem is készített egy összefoglalót arról, hogy milyen pozitív hatásai vannak a zöld recepteknek, igaz, megjegyzik, nem teljesen ismertek a pontos mechanizmusok, amelyek ilyen kedvező eredményekhez vezetnek. Példaként hoznak egy másik felmérést, ami az új-zélandi programról készült, mint írják, hat-nyolc hónappal azután, hogy az embereknek elkezdték felírni a zöld recepteket, 63 százalékuk még mindig aktívabb életet élt, mint korábban, és 72 százalékuk pozitív változásokat észlelt az egészségi állapotában.

Vörösfenyők az új-zélandi Rotoruában (Fotó: Getty Images)

A többi kutatás, amit megemlítenek, nem kifejezetten a zöld receptekről készült, hanem a természet és a rendszeres mozgás előnyeiről, de nyilván elég nagy a közös halmaz. Egy 2012-es tanulmány szerint az erdőben tett rendszeres kirándulásuk jó hatással vannak a magas vérnyomásra, illetve jó megelőzés lehet a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben, sőt, az immunrendszer működését is javítja. Egy másik, 2003-as tanulmány szerint a természet csökkenti a fájdalomérzetet még akkor is, ha csak képen látjuk vagy csak a hangjait halljuk.

Persze azért az igazinál nincs jobb, egy 2009-es holland kutatásban azt írják, hogy a lakosság körében a betegség előfordulása annál alacsonyabb volt, minél több zöldterület volt egy kilométeres közelségben. Finn kutatók szerint már 15 perc séta egy városi parkban is elég ahhoz, hogy javítsa az energiát és a vitalitást.

Kanadai kutatók pedig megállapították, ha egy városrészben csak tízzel több fát ültetnek, az ugyanannyira javítja az érzékelt egészségi állapotot és a jólétet, mintha az emberek jövedelme 10 ezer dollárral nőne vagy hét évet fiatalodnának. És van olyan tudományos munka, ami szerint aki a természetben fut vagy sétál, annál ez a tevékenység sokkal több pozitívummal jár, mint annál, aki ezt épített környezetben teszi.

De ne csak a felnőttekről essen szó, a kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek kortól függetlenül több fizikai aktivitást végeznek, ha hozzáférhető közelségben zöld felületek vannak. Túllépve a fizikai jóléten, a szabadban töltött idő önbizalmat is épít és fokozza a képzelőerőt, illetve kreativitást is, emellett felelősséget is tanulnak, például azáltal, ha rájuk bízzuk, hogy gondoskodjanak élő környezetükről, a növényekkel való interakció pedig bizonyítottan empatikusabbá és segítőkészebbé tesz minket. De nyilvánvalóan a felnőttek mentális egészségére is jó hatással van, például csökkenti a stresszt, ha ellátogatunk a természetbe, ha megmozgatjuk magunkat, ezen alapszik az erdőterápia is, de létezik kaland- vagy vadonterápia is. 

Fotó: Getty Images

„A nagyvárosi létből való kiszakadás, a környezetváltozás, az, hogy valahonnan eljövünk, majd oda visszatérünk, már önmagában is sokszor megújító hatású. A természet regeneráló hatása nem egysíkú, és ezek a terápiák különböző aspektusokat igyekeznek előtérbe helyezni. Például a kalandterápia azt emeli ki, hogy valamilyen módon megküzdök a természettel, a saját kompetenciámat erősítem azzal, hogy le tudok jönni például egy háborgó folyón a kis csónakommal, egy másfajta outdoor terápia pedig átfürdeti az idegrendszert, és másfajta ingerlésmintázatokon keresztül állítja helyre az idegrendszer lelassult, spontán működését” – nyilatkozta nekünk korábban Dúll Andrea környezetpszichológus.

A természet pozitív hatásai közé tartozik az is, mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél az is, hogy elősegíti a pozitív társadalmi interakciókat, a társas együttlétek, a támogató közösségek csökkenthetik a magányosságot, a szorongást és a depressziót. 

És nem véletlenül hivatkozik úgy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a természetre, mint az egészségünk és jólétünk  fő forrása. Ebben pedig, ha jobban belegondolunk, nincsen semmi meglepő, a Homo sapiens mintegy 300 ezer évvel ezelőtt alakult ki, de a legrégebbi városok csak 6000 évesek, és lehet, hogy az előrejelzések azt mutatják, hogy 2050-re az emberiség 70 százaléka városlakó lesz, nagyon sokáig a természet volt a természetes közegünk. Edward O. Wilson biológus 1984-ben a biofília elmélettel próbálta igazolni ezt a fontos kapcsolatot. Elképzelése szerint az a környezet, amelyben az ember kifejlődött, formálta az agyunkat, és arra késztette, hogy pozitívan reagáljon az olyan jelzésekre, amelyek elődeink túlélését elősegítették volna, mint például a fák, a szavannák, a tavak és a vízfolyások. 

Hogy valahogy ismét közelebb kellene kerülni a természethez, azt pedig – ahogyan előbb is írtuk – egyre több helyen fedezik fel, sőt, támogatják társadalmi szinten. Az erdőfürdő mozgalom például az 1980-as években indult el Japánban, és ma is több millióan vannak az országban, akik egészségük érdekében így kapcsolódnak ki, és több millió dollárnak megfelelő összeget költöttek eddig ennek a nemzeti egészségügyi programnak a népszerűsítésére. 

Kirishima Garden, Shoren-in, Kyoto (Fotó: John S Lander/LightRocket via Getty Images)

Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét

Kicsit ugrani kell az időben, és sajnos szükség volt hozzá egy világjárványra, de Nagy-Britannia 2020-ban 4 millió fontot különített el Covid-19 utáni helyreállítási terv részeként arra, hogy kísérleti programként kipróbálják a zöld recepteket arra hivatkozva, hogyha az embereket arra ösztönzik, hogy többet legyenek a szabadban, az csökkentheti az elszigeteltséget és a magányt. A támogatott tevékenységek közé bekerült a gyaloglás, a kerékpározás, a közösségi kertészkedés és növénytermesztés, valamint a faültetés, azóta a program kibővült az úgynevezett kék receptekkel, amelyekkel az orvosok a vízi természetközeli létesítmények látogatását írhatják elő pácienseiknek.

Magának a programnak volt persze előzménye, Skóciában a szakemberek 2017-ben kezdtek zöld recepteket írni a betegeknek a skót Királyi Madárvédelmi Társasággal és a Nemzeti Egészségügyi Szolgálattal (NHS) együttműködve. 

Az Egyesült Államokban a Park Rx America platform teszi lehetővé az orvosok számára, hogy az ország több ezer parkjába írjanak beutalót. Persze itt sem teljesen új keletű a kezdeményezés, 2013-ban indult el a szolgáltatás, amit 2020-ban Kanada is átvett. „Néhány évvel ezelőtt megjelent egy meglehetősen nagyszabású metaanalízis, amely számos különböző betegséget vizsgált, például a magas vérnyomást, a szív- és érrendszeri betegségeket, a koraszüléseket, a mentális egészségi állapotot, és mindezt elemezték, és összekapcsolták a természetben töltött idővel és a zöldterületekkel, amelyeknek az emberek ki vannak téve, vagy amelyekben időt töltenek – és azt találták, hogy a természetben töltött idő jelentősen csökkenti a sok ilyen különböző betegség kockázatát” – nyilatkozott Dr. Melissa Lem, a projektben részt vevő orvos és a Brit Kolumbiai Egyetem adjunktusa arról, miért követték az Egyesült Államok példáját.

Yosemite Nemzeti Park, Kalifornia (Fotó: Getty Images)

A magyar kezdeményezés

És van egy jó hírünk, Magyarországon is van már hasonló kezdeményezés, Budapest 12. kerületében a Zöld Környezet és Egészség projekt keretében kísérleteznek a zöld receptekkel. Ezeket a háziorvosok állítják ki, és a cél, hogy a beteg fizikai állapotának és szükségleteinek megfelelő szabadtéri mozgásformákat tartalmazza, a betegek a rendelkezésre álló zöld környezetben végzett – személyre szabott és szakember által felügyelt – mozgás által gyorsabban és tartósabban visszanyerjék egészségüket, és olyan közösségekbe integrálódjanak, amik segítenek az egészségesebb életmód kialakításában és megtartásában.

A program közvetlenül kapcsolódik az Aktív Hegyvidék Programhoz, amely számos ingyenes testmozgást, például futást, tornát és túrázást kínál a helyi lakosoknak a kerület nagyobb parkjaiban. A programban a kerület számos egészségügyi intézménye, kórházak, szakrendelők, továbbá szabadtéri mozgást, tematikus sétákat kínáló szolgáltatók is részt vesznek.

Mit hoz a jövő? 

Mások szerint eközben pedig további kutatásokra lenne szükség, ám ennek sajnos megvannak a korlátai: a természet közvetlen hatásának megállapítása etikailag bonyolult, kis betegcsoportokon végzett kísérleteket igényelne, és ha valakit arra kényszerítenek, hogy több időt töltsön a természetben, ha a személyes motiváció nem annyira erős, akkor az nyilván kedvezőtlen irányba befolyásolhatja az eredményeket. Van, aki felvetette azt is, hogy valaki milyen típusú természetet talál pihentetőnek, az sok mindentől függ. 

Ami biztos, a kutatók dolgoznak azon, hogy minden felmerülő kérdést megválaszoljanak. És persze nagyon fontos az is, hogy elgondolkozzunk azon, hogyan lehet elősegíteni a zöldterületekhez, a természethez való hozzáféréssel kapcsolatos problémákat, hiszen önmagában az, hogy menj a természetbe, hidd el, jó lesz, az kevés, van, akinek ez nem megoldható.