Miért rongálják meg az embereket a fákat?

„A műveltség fokát valamely országban, az élőfák ültetése, ápolása, s azok fenntartása iránti kegyeletből biztosan meglehet határozni… Az élőfák iránti kegyelet ott mutatkozik, ahol felfogták az emberek: mily áldást adott az ég egy élőfában, mely enyhet, táplálékot s hideg ellen óvó szert nyújt, a mellett, hogy létele egész tájékot feldiszit, kellemes nyugpontot ád a szemnek a pusztaságban és egyformaságban, s mégis tenyésztése aránylag csekélységbe kerül…. Felettébb óhajtandó s a körülmények érezhető sürgetése mellett szükséges is lenne azért, hogy minden község lelkesen karolja fel a fatenyésztés ügyét, s munkáját ne a faültetésen , hanem a kárositási rossz szándék és negédesség kiirtásán kezdje, mit a terjedő vasárnapi iskolák, erdőkre és ültetvényekre való hatósági szoros felügyelet és végre példás büntetések által érhet el”

– írt egy fontos intelmet a Vasárnapi Újság szerzője még 1855-ben.  

Azóta eltelt közel 170 év, és ha nem is folyamatosan, de azért rendszeresen jönnek hírek arról, hogyan rongáltak meg, pusztítottak el fákat az ország különböző pontjain. Néhány hónappal ezelőtt például valaki kitört egy páfrányfenyőt a felújított Blaha Lujza téren. A történet – amennyire lehet – jó véget ért, az elkövető jelentkezett, hogy ő a felelős ezért a vandalizmusért, és vállalta, hogy megtéríti az újraültetés költségeit.

Nemrég pedig nagy hullámokat vetett az a hír, miszerint Siófokon újabb fák estek áldozatul a rongálóknak, ezúttal ismeretlenek három nagy, egészséges fa törzsébe fúrtak lyukat, amikbe gázolajat öntöttek, vagyis a tettesek biztosra mentek. Mint a Magyar Narancs írja, korábban is előfordult, hogy fákat rongáltak meg a városban, de a módszer nem mindig ugyanaz, volt, hogy az Aranyparton öt új telepítésű fűzfából négynek a tövét a talajszinten félig átfűrészelték, majd a vágást földdel befedték.

Fotó: Dr. Lengyel Róbert

Egy fagyilkosság-sorozatnál 2019-ben Lengyel Róbert, Siófok polgármestere fánként 100 ezer forint nyomravezetői díjat ajánlott fel, de ez sem vezetett eredményre, amikor pedig az önkormányzati tulajdonú strandfenntartó cég munkatársainak sikerült tetten érni a farongálót, hiába tettek feljelentést, a rendőrség megszüntette a nyomozást. „A vízparti apartmanházak rohamos gyarapodása óta tapasztaljuk: gázolajjal, baltával, fűrésszel, különféle vegyszerekkel támadják a balatoni panorámát eltakaró fákat” – olvasható az önkormányzat közleményében.

„Csakis a ház lehetett, a kilátás miatt. Ez mindenhol így van, ahol ilyen házak vannak” – csípett el a 24.hu egy beszélgetést a Siófokhoz közeli Zamárdiban, ahol szintén csonkítottak, rongáltak már meg fákat. 2020 februárjában ismeretlen elkövetők gázolajat locsoltak az Újszülöttek ligete nevű park fái tövébe.

De sajnos a sort tovább lehetne folytatni, 2022 őszén például valaki körbefűrészelte a csopaki strand 80 éves tölgyfáját, előtte pár hónappal pedig egy idős asszony kivágott egy hatalmas tiszafát Nagykőrösön, mert nem látta tőle, hogy kik állnak a buszmegállóban. Az Index pedig idén tavasszal arról írt, hogy a Duna-part északi szakaszán, Dunakeszi elit városrésznek számító területén valaki több vízparti fába is mélyen belevágott, és ezzel tulajdonképpen halálra ítélte azokat.

Sajnos számos példát lehetne hozni a múltból arra, hogy egyesek milyen kegyetlenül tudnak elbánni olyan élőlényekkel, akik nem tudják magukat megvédeni. Tizennyolc évvel ezelőtt a Zengő-hegyen huszonhárom fa törzsébe fúrtak lyukat, majd azokba 16 milliméter átmérőjű betonacélt ütöttek. Feltételezések szerint a Zengőre tervezett katonai lokátor körüli vita vezethetett a rongáláshoz. Mint a Népszabadság írta, védett élővilágát – főképp az itt tenyésző bánáti bazsarózsát – féltő környezetvédők korábban megakadályozták a fák kivágását a radarhoz vezető út nyomvonalán, majd sikerült meghiúsítaniuk azt is, hogy a lokátor áramellátására szolgáló vezeték a földbe kerüljön. 

Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter a Zengő-hegyre tart a helyiekkel, hogy megtekintse a tervezett NATO-radar beruházás helyszínét, 2004-ben (Fotó: MTI / Kálmándy Ferenc)

És az, hogy a vandálok gázolajat használnak, szintén nem új keletű. Két évvel ezelőtt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Demecserben álló, 70 éves platánfa törzsébe 12 lyukat fúrtak, és körülbelül 20 liter gázolajat töltöttek bele. A fa, ami a helyi rendőrség épülete előtt áll, egy helyi rendelet szerint védettséget élvez. Szerencsére sikerült megmenteni a platánt, a lyukakba többször speciális anyagot, pontosabban egy rendkívül finom szemű, teljesen csíramentes homokot töltöttek, ami felszívja a gázolajat, illetve a talajt is kicseréltették.

A rongálást megelőző években több kérvény érkezett az önkormányzathoz a fa kivágása miatt, de ezeket elutasították. A férfi, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy azért fúrta meg fát, mert zavarta a fa, a bíróság előtt tagadta tettét. Sigmond Sándor, Nyíregyháza főkertésze szerint a fa szerencséje az volt, hogy a rongálás október végén, a lombhullatás időszakában történt, illetve, hogy hamar felfedezték, hogy az illető mit művelt vele. 

És megérkeztünk a legfrissebb esethez, szintén gázolajat vagy hasonló anyagot használt az az illető (vagy illetők is), akik nemrég Budapesten, a XV. kerületi Gábor Áron utca egyik japánakácát rongálta meg. Az esetről Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze számolt be. Mint írta, általában akkor történik ilyen pusztítás, amikor valaki úgy látja, jobb lesz a kilátás, ha nincsen ott egy fa, vagy éppen zavarja, hogy a parkoló autójára hullik lomb, virág, termés, vagy éppen valamit építenének a környéken, de szerencsétlen növény akadályt jelent a számukra. 

– tette hozzá. 

A Budapesti Közművek FŐKERT Kertészeti Divíziója a rongálás után a Magyar Faápolók Egyesületének módszerével megállapította, hogy a fa értéke meghaladja a 800 ezer forintot, az okozott kár mértéke – a fa pótlásával együtt – pedig több mint 1 millió forintos összeget jelent. Az ügyben rendőrségi feljelentés is történt.

„A farongálás okára és az elkövető kilétére, a feljelentés után a rendőrségnek kell választ találnia. A XV. kerületi fa esetében a rongálás nagyon súlyos sebeket okozott a gyökérnyakon, ezek ápolással nem enyhíthetők. A fa megmaradása kétséges, a FŐKERT szakemberei folyamatosan figyelik az ápolás eredményét” – válaszolták megkeresésünkre.  

Hogy milyen gyakori, hogy a fővárosban fapusztítás, illetve környezetkárosítás történik, azt nem tudni, ilyen jellegű rongálásokról nem vezetnek nyilvántartást, de hasonló esetek máskor is előfordultak már. Ami pedig az ilyen jellegű vandalizmus megelőzését illeti, az szerintük a edukáción és érzékenyítésen túl, a megfelelő jogszabályi háttér és hatósági gyakorlatok kialakításával lehetséges.

De miért? 

A farongálás nem minden esetben szándékos, nem minden esetben az a célja az illetőnek, hogy elpusztítsa szerencsétlen növényt, és vannak, amikor szerencsétlenek csak egy kicsinyes bosszú eszközei, gondoljuk csak a csúnyán elfajuló szomszédok közötti viszályokra, és van, amikor valaki egyszerűen csak pusztítani akar.

Hogy mennyire fontosak a városban a zöld felületek, azt nem lehet elégszer hangsúlyozni, sok előnnyel jár az mind a közösség, mind az egyének szempontjából, ha a növények vesznek minket körül. Kanadai kutatók például megállapították, ha egy városrészben csak tízzel több fát ültetnek, az ugyanannyira javítja az érzékelt egészségi állapotot és a jólétet, mintha az emberek jövedelme 10 ezer dollárral nőne vagy hét évet fiatalodnának.

Persze az urbánus környezet számos veszélyt rejt a fák számára, könnyen beszennyeződhet a talaj, amiben növekednek és a fizikai sérüléseknek is ki vannak téve, gondoljunk csak azokra a fákra, amelyek forgalmas utak mellett nőnek, és ágaik esetleg benyúlnak az úttest fölé. És ezt tetézik még a farongálók, akiket valami önös cél vezérel vagy éppen a vandálok. És ez nemcsak Magyarországon probléma, korábbi adatok szerint Nagy-Britanniában az újonnan ültetett fák  30 százaléka lesz rongálás áldozata, míg Közép-Európában állítólag ez csak 5 százalék.

Ha nemcsak a fákat vesszük, a vandalizmusnak számos oka lehet, lehet, hogy valakit a harag, a düh, a frusztráció, az irigység vesz rá arra, hogy romboljon, van, aki a csoportnyomás, a megfelelési kényszer miatt tesz kárt a köz- vagy mások tulajdonában, van, aki csak unatkozik, vagy éppen valamilyen szer – akár alkohol – befolyása alatt áll, van, aki valami számára fontos ügyre akarja így felhívni a figyelmet, van, aki bosszúból cselekszik, van, aki valamilyen anyagi vagy egyéb hasznot remél a rongálástól. 

Ha leszűkítjük a kört a városi fákban tett károkra, akkor a rongálás eltérő méreteket ölthet, van, aki csak a kéregbe firkálja a nevét, van, aki letépkedi a leveleket, virágokat, van, aki pedig akár nagyobb ágakat is letör róluk. Vannak tanulmányok, amelyek szerint a kisebb, fiatalabb fák „könnyebben válnak áldozatokká”, vannak, akik szerint az is számít, hogy milyen környezetben vannak, ha van a közelben lakóház vagy bármilyen más épület, az szintén hátrány lehet, hogy miért, az a fentiekből már kiderülhetett, és vannak, akik szerint az adott város mérete, hogy milyen az ott lakók társadalmi, anyagi helyzete.

Fotó: Getty Images

Amit ki lehet jelenteni, hogy még több kutatásra van szükség azzal kapcsolatban, hogy miért rongálják meg az embereket a fákat. Például jó kérdés, hogy köze lehet-e ennek ahhoz, hogy egyre távolabb kerülünk a természettől. Az biztos, hogy számos érdekes elmélet született a növényekkel való viszonyunkról.

Az ún. növényvakságot két botanikus, Elisabeth Schussler és James Wandersee írta le 1998-ban. Eszerint már a gyerekkorban is megfigyelhető, hogy hamarabb tanuljuk meg, hogy az állatok élőlények, mint azt, hogy a növények is, amire az a magyarázat, hogy növények nem „keltik fel az érdeklődésünket”, mert arra kapja fel a fejét, ami elüt a környezettől, a növények nem mozognak, tömegével fordulnak elő, és – kivéve ha éppen virágoznak – a színük is meglehetősen egyforma, és inkább azoknak a fajoknak szentelünk több figyelmet, amik hasonlítanak ránk, és az állatokat könnyebb emberi tulajdonságokkal felruházni.

Ez pedig együtt járhat azzal, hogy nem tulajdonítunk elég nagy jelentőséget a növényeknek, ezért nem is vagyunk annyira elkötelezettek a védelmüket illetően, nem érdekel a sorsuk.  A méhlegelők kérdése pedig bebizonyította azt is, hogyha szeretjük is a növényeket a közelünkben, azt már kevésbé toleráljuk, ha elkanászodnak.

A természethiány miatt nem pontosan értjük, mi az erdő, mi a gyep (ez az ún. gyepvakság), és úgy általában a természeti jelenségeket sem. A béke éveiben pedig megszoktuk, hogy az a szép, ami gondozott, hogy még az avart is össze kell szedni. Az edukáció az, ami ebben segíthet, így lehet megváltoztatni az emberek attitűdjét. Ez persze nem egyszerű feladat, mert az attitűdnek három komponense van: a tudás, az érzelmek és a viselkedés, és soha nem találni olyat, amikor mindhárom egyfelé mutat, ráadásul óriási különbségek lehetnek például nemek, kor, gazdasági helyzet és kultúra alapján is”  – nyilatkozta az nlc-nek korábban dr. Dúll Andrea környezetpszichológus.

Persze nemcsak a városlakó fákat, hanem az erdeinket sem becsüljük meg, vagyis vannak, akik nem becsülik meg.  „Világosan látszik az illegális hulladéklerakók tengeréből, a szanaszét dobált szemétből, az állandó falopásokból, hogy sokan gazdátlan, elhagyatott területnek nézik az erdőt, és úgy gondolják, hogy ott nem kell felelősen viselkedni, hisz nincs, aki felelősségre vonjon. És félig-meddig igazuk van, mert sem az erdészetek, sem a rendvédelem nem büntet ezért kellőképpen. Ilyenkor le lehetne foglalni a gépjárművet, megtámogatni egy-két milliós bírsággal környezetszennyezésért, akkor lenne elrettentő ereje. De amíg az ilyen eset ritka, mint a fehér holló, addig senkit nem fog elriasztani az efféle közvagyonrongálás” – nyilatkozta nekünk korábban Zelei Anna, Az elveszett erdő című könyv szerzője.

Érdekes kérdés az is, hogy vajon milyen hatással lehet az, ha a döntéshozók számára sem igazán fontosak a természeti értékek. „A magyar államnak sajnos nem érdeke a környezettudatosság, sem a természetvédelem, és ezt hosszú ideje folyamatosan megerősíti minden oldalról. De ez globálisan is elmondható, hogy a meghatározó gazdasági vezetők nem érdekeltek a környezetvédelemben, hiszen ebből nem lehet meggazdagodni, nem jár vele hatalom. Ez ilyen egyszerű” – véli Zelei Anna. 

Több, a témával foglalkozó cikk, illetve tanulmány is kiemeli, hogy mennyire fontos az, hogy az önkormányzati és országos szinten is megfelelő döntések szülessenek, olyanok, amik azt hangsúlyozzák, hogy szükségünk van a fákra, szükségünk van azokra a szolgáltatásokra, amiket nekünk nyújtanak, főleg így, a klímaváltozás kellős közepén, ezért óvni kell őket, gondoskodni kell róluk. 

A Balatonnál a korábbi szörnyű tettek ellenére újabb és újabb fákat ültetnek, Lengyel Róbert reméli, hogy megváltozik majd az emberek gondolkodása, szemlélete, és nem a pusztítás és az önös érdek vezérel majd egyeseket. Az út pedig lehet, hogy hosszú lesz, mint Bukta Zsuzsanna, a siófoki városháza kertész szakembere szerint sajnos a szakma még nem tudta elfogadtatni, hogy a fa is a közmű része legyen, vagyis természetessé váljon, hogy amikor egy utcát terveznek, akkor nemcsak csatornát, vizet, gázt és villanyt, hanem fasort is.