Karácsony mozaikcsaládban

Egy 2016-ban végzett mikrocenzus – azaz a népszámlálásnál kisebb felmérés – szerint a 24 évnél fiatalabbak 23 százaléka, azaz majd minden negyedik gyerek valamilyen módon mozaikcsaládban él. Ez azt jelenti, hogy vagy őt magát hozta valamelyik szülője az új kapcsolatba, vagy már egy ilyen típusú családba született.

Türelem és tolerancia kell

Szilviék családjában az átlagos mindennapokhoz is nagy szervezőkészség szükséges, nem beszélve a nagyobb ünnepekről. Ő az első házasságából két lányt hozott – akik ma már tinédzserek –, a férjének egy kisfia van az előző kapcsolatából, és két közös gyermeket is nevelnek.

„Aki nem vált gyerekkel, az talán nem tudja, hogy a végzésben szinte óráról órára meghatározható a gyerekek kapcsolattartása a szülőkkel, ily módon az is, hogy az ünnepeket, iskolai szüneteket milyen gyakran töltik az egyik vagy a másik szülőnél – magyarázza Szilvia. – Nálunk az volt a megállapodás, hogy a szentestét és a szilvesztert az egyik évben nálunk, a másik évben a volt férjemnél töltik a lányok. Cserébe viszont a másik megkapja a december 25-től 30-ig tartó napokat.”

A család, ahol az exek és új párok is barátságot kötöttek

Bár a hivatalos papírokban ez a szabály szerepelt, idővel a szülők mégis csak eltértek tőle. Egy-két év alatt ugyanis kiderült, hogy ahol ennyi gyerek van, ennyi nagyszülő és különböző igény, ott rugalmasnak és engedékenynek kell lenni. „Idővel rá kellett ébrednem, hogy hiába vannak velem a lányok kétévente szenteste, a férjem kisfiával így nem találkoznak, és nem tudunk az öt gyerekkel együtt ünnepelni. El kellett engednem a december 24. estéjét, hogy utána viszont hat napon át mindannyian együtt lehessünk. Azt a rendszert alakítottuk ki, hogy szenteste a két közös gyermekünkkel vagyunk. Természetes, hogy ez lemondás a részünkről, de a gyerekek érdeke mégis az, hogy heten is együtt lehessünk. Egy olyan bonyolult helyzetben, amit egy patchwork-család teremt, nem lehet körömszakadtáig ragaszkodni megszokásokhoz, hagyományokhoz, jobb, ha mindenki képes úgy változtatni az elképzelésein, hogy az mindenkinek jó legyen.”

Forrás: Getty Images

Érzelmi libikóka

Óriási hibának tartja dr. Belső Nóra pszichiáter, ha a gyerek szükségleteit, érzelmi közegét egyfajta játéktérnek használják az elvált szülők „Nem szabad abba az érzelmi libikókába ültetni, hogy az ajándékok tekintetében egymást túllicitálva próbáljuk rávenni, hogy minket szeressen jobban – magyarázza Dr. Belső Nóra. – Ez sajnos gyakran jellemző a külön élő szülőknél.” Az ünnepek érzelmileg felfokozott időszaka még egy olyan családban is okozhat feszültségeket, ahol a szülők együtt élnek, de a nagyszülők, nagynénik, keresztszülők mind-mind különböző elvárásokat támaszthatnak. Egy mozaikcsaládban viszont ezek az elvárások még kevésbé teljesíthetőek. „Azt javaslom, hogy csináljanak egy tervet, amelyben mindenki fontosnak érezheti magát. Az ünnepnek ugyanis arról kellene szólnia, hogy olyan élményeket élünk át, ami mindenkinek jó. Ha pedig a két szülő azon huzakodik, hogy a karácsony melyik napját hol tölti a gyerek, akkor az senkinek nem lesz jó. És az is nagyon fontos, hogy az anya és az apa is megfelelő mennyiségű, minőségi időt tölthessen a gyerekével, gyerekeivel. És ha erre december 27-én van lehetősége, az sem baj.”

Lássuk meg a jót ebben a helyzetben

Bogár Zsuzsa szakpszichológus, családterapeuta és Vajda Péter coach, mediátor hét éve élnek mozaikcsaládban, mindketten két-két gyermeket hoztak az új kapcsolatba, négy éve pedig megalapították a Mozaikcsalád Alapítványt, hogy segítsék a hasonló helyzetben élő családokat. Segítő szakemberként ők maguk is látják és megélik, hogy az ünnepek közeledte jó néhány megoldandó feladatot hoz a mozaik-, vagy más néven patchwork családokban.

Bogár Zsuzsa szakpszichológus, családterapeuta és Vajda Péter coach, mediátor

„Hét évvel ezelőtt, amikor a mi mozaikcsaládunk létrejött, folyamatosan kerestem szakirodalmat, de nem igazán találtam, ahogyan olyan segítő szervezet sem volt, amely tanácsot, támogatást tud adni azoknak, akikben kérdések merülnek fel és válaszokat keresnek, hogyan tudnak egységként működni a különböző családokból érkezők. Egy olyan helyzetben, amikor ilyesformán alakul egy új család, a legfontosabb a rugalmasság. Nálunk – mivel tudtuk, hogy a volt házastársainknak fontosabbak a dátumok – mi voltunk azok, akik nem ragaszkodtunk ehhez. Így alakult ki az, hogy a szentestét az én gyerekeim az édesapjukkal, a férjem gyermekei pedig az édesanyjukkal töltötték az elmúlt években. És természetesen, kesereghettünk volna, hogy csak ketten ülünk az asztalnál december 24-én este, de inkább igyekeztünk a jót meglátni ebben a helyzetben, így külön kis rituáléink lettek.”

Zsuzsáék az alapítvány kapcsán gyakran tartanak mozaikos csoporttalálkozókat, és ezeken az összejöveteleken is látnak jó és rossz példákat is.

„Vannak, akik úgy oldják meg az ünnepeket, hogy a gyerek egyik nap az egyik szülőnél van, másik nap a másiknál. Ezt találjuk a legkevésbé jó megoldásnak, hiszen minden elvált szülő megtapasztalja, hogy amikor visszajön a gyerek a láthatásról, akkor kell egy kis idő, amíg visszaáll a béke a lelkében, addig viszont előfordul, hogy túlzottan felpörög, szomorú vagy ideges. Egy ilyen helyzetben pedig ezt nap mint nap meg kell élnie, hiszen ide-oda rángatják az egész ünnepi időszakban. Nem szabad ragaszkodni görcsösen olyan dolgokhoz, amelyek – ha igazán belegondolunk –, nem is olyan fontosak. Szülőként csak az lehet a célunk, hogy a gyerekünk egy nap boldog, kiegyensúlyozott felnőtté váljon és harmonikus kapcsolatban legyünk vele. És ez nem azon múlik, hogy 2021-ben hol töltötte a szentestét vagy éppen az ünnep többi napját…”