Rubint Réka születésnapi interjú

Mennyire vagy szentimentális a születésnapok terén? 

Szeretem megünnepelni. Alapól kedvelem az ünnepségeket, legyen szó házassági évfordulóról, vagy Valentin-napról. Úgy gondolom, ezek az események azért vannak, hogy az ember kimaxolja és kifejezze a szeretetét a másik iránt. Sokkal jobban szeretek adni, mint kapni. Tudom, hogy manapság azt mondják, legyen minden nap Valentin-nap, vagy anyák napja, de valójában ezt nem lehet így. Az ember összességében amúgy is hálát ad Istennek, hogy egészséges, vannak szerettei, de amikor eljön a nap, ami rólad szól, az azért más. Pici gyerekkorunktól van benne egy kis izgalom, egy kis titokzatosság!

Szülinapi közös szelfi (Fotó: Rubint Réka)

Hogyan fogod megünnepelni a 45-öt? 

Kettesben elutazunk Norbival. Tavaly is meglepett egy néhány napos úttal, egy olyan élménnyel, ami bakancslistás volt számomra. Gyanítom, most is készül valami ilyesmire, mert pontosan tudja, mennyire szeretek élményeket gyűjteni. Már jóval a születésnapom előtt bejelölte ezt a dátumot a naptáramban, hogy ekkorra ne tervezzek semmit, a helyszínről viszont nem árult el részleteket. Nem vagyok táskás, ékszeres nő, inkább utazok. Ez pedig lehet bármi, akár egy kempingezés is, csak kiruccanás legyen. Ez fordítva is igaz, ugyanis én is élményt, utazást szeretek ajándékozni a férjemnek, és a gyerekeimnek. 

Norbi tőled vette át ezt a szokást, vagy az elejétől hasonlítotok ebben? 

Alapból nagyon romantikus alkat. Egyik születésnapomra kaptam tőle egy tűzpiros Vespát, mivel régóta szerettem volna egy kis motort, hogy ott Szentendrén azzal közlekedjek. Mindezt úgy intézte, hogy megcsináltatta cukormentes tortából, maga a motor pedig ott állt a garázsban, mellette Norbi egy hatalmas nagy rózsacsokorral, amiben pont annyi szál virág volt, ahány éves voltam. Vagy amikor elvett feleségül, akkor másnap a házunk terasza fölött egy kisrepülőből szórták rám a rózsaszirmokat. Óriási nagy tudója a meglepetéseknek. 

Fotó: Rubint Réka

Gyerekkorodból melyik volt a legemlékezetesebb születésnapod?

A szüleimmel a Jászságban éltünk, édesapám pedig tsz-elnök volt, és mindig a születésnapom környékén mentünk a termelőszövetkezet üdülőjébe, Bogácsra. Ezek mind kedves emlékek. Ami még nagyon megmaradt, hogy a testvérem esküvője június 27-re esett, éjfélkor pedig, amikor eljött a menyecsketánc ideje, a násznép énekelt nekem a születésnapomra. Különleges és maradandó élmény volt. 

Ha most végig pörgeted az életed, van olyan, amit ma másként csinálnál, mint korábban? 

Nincs, mert eleve úgy élem az életem, hogy minden, amit csinálok, az enyém. Legyen az jó, vagy rossz dolog, mindenből tanulnunk kell. Ha valami olyat csináltam, amit megbántam, azon már nem kesergek, úgysem tudom megváltoztatni, hiszen már megtörtént. Amit tenni tudok, hogy tanulok belőle, és a későbbiekben másként csinálom. Úgy gondolom, minden kornak megvan a szépsége, hiszen folyamatosan változunk. Míg fiatalon tanulsz, hajnalig bulizol, majd pár óra alvás után mész vizsgázni, arra lehet később azt mondod, ma már nem tenném meg, de akkor megtetted, és az úgy volt jó.

Fotó: Rubint Réka

Pár hete azt nyilatkoztad, visszaveszel a tempóból. Mennyire tartod magad ehhez a kijelentéshez? 

A múlt nyáron rengeteg fellépést, tábort vállaltam. Előfordult, hogy már annyira kifáradt a testem, hogy hétvégén az utolsó fellépésről hazaérve, szinte alig tudtam bemenni a garázsból. Annyira sokat dolgoztam, hogy a családommal alig töltöttem időt. Épp emiatt idén előre elhatároztam – és büszke vagyok magamra, mert be is tartom -, hogy július közepétől augusztus végéig kihúztam öt hetet, és azt kértem a titkárnőmtől, hogy ha jönne akkorra felkérés, ne jusson el hozzám, hogy véletlenül se csábuljak el.  

Tehát ez nem végleges visszalépés, hanem csak ideiglenes?

Biztos vagyok benne, hogy kicsit át fogom strukturálni az őszt és a telet, de valójában már most látom, hogy az őszi szezonban nincs egyetlen szabad hétvégém sem, úgyhogy hét közben fogok pihenni. Eddig úgy volt, hogy hét közben és hétvégén is dolgoztam, de most meg fogom találni az arany középutat, hogy amikor hétvégén munka lesz, akkor hétköznap a pihenés kapjon főszerepet az életemben. A gyerekeim szépen lassan felnőnek, így már több szabadságom van azzal, hogy játsszak a dátumokkal. 

Fotó: Rubint Réka

El tudod képzelni, hogy egyszer majd ténylegesen hátradőlsz?

Nem, dehogyis. Képtelen vagyok a semmittevésre. Inkább a jövőt tervezgetem: hogy milyen jó lesz majd nagymamának lenni, várni az unokáimat, amikor a gyermekeim eljutnak abba a korba, hogy megállapodnak. Egy sok unokás, aktív életet tudok elképzelni, aminek majd akkor is része lesz a mozgás. 

Ez Norbira mennyire igaz? Nemrég kijelentette, hogy visszavonul. Mi gondolsz, betartja, amit mondott?

Szerintem az ember ilyen leginkább csalódottságában és elkeseredésében mond, és akkor egy ideig így is gondolja. Például mikor időt, energiát nem kímélve dolgozol valamin folyamatosan, de mindig azt a reakciót kapod: „Ülj le, egyes.” Én azt mondom Norbi pályafutására, hogy ha lemész Salgótarjánba, és megkérdezed Gizike nénit, biztosan tudja, hogy ki az a Schobert Norbi. Mert Gizike néni egészen biztos, hogy 25 évvel ezelőtt duci tréning VHS kazettára tornázott, a lánya pedig Norbi Kick-box DVD-re. Mi még a VHS-ek korszakában kezdtük, szinte minden ember otthonában ott voltunk. Nagyon jó az internet, hogy egy kattintással mindent elérsz, de közben lehetővé tette, hogy az emberek élete egy reality show legyen. Azt gondolom erről – és Norbinak is ezt mondom -, hogy amíg nem volt internet, meg okostelefon, hanem megvettük azt a pár újságot, amiben olyan cikkek jelentek meg, amikről tudtunk mi is (hiszen felhívott az újságíró, elkészítette az interjút  és kontrollált keretek között ment ez a történet), addig kevés olyan dolog történt, ami a hatáskörünkön kívül esett volna. Most bármit csinálsz megvan a lehetőség, hogy ezt valaki levideózza, aztán feltegye az internetre. 

Norbi egy olyan típus, aki mindig is kíváncsi volt rá, hogy mások mit gondolnak. Ez sajnos ki tudja alakítani azt, hogy „Oké, ha nem értitek meg, akkor abba hagyom, elég volt, visszavonulok”. Az ember ezt végső elkeseredésében mondja, ami persze idővel változhat. 

Fotó: Rubint Réka

Ezek szerint nem zárjátok ki a negatív kommenteket? 

Én egyáltalán nem olvasok kommenteket, teljesen kizárom őket. Az olyan cikkekkel sem foglalkozom, amik spekulációkra és internetes pletykákra alapszanak; nemrégiben például megjelent egy hír, miszerint válunk… Sajnos Norbinak vannak időszakai, amikor olvassa, vagy megnézi, mi jelenik meg róla és ott elolvassa a megjegyzéseket. Sokat szoktam gondolkodni, hogy ezek az emberek, akik trágárul nyilvánulnak meg a nyilvános kommentszekcióban, javarészt gyermeket vagy unokát nevelnek. Édesanyák, édesapák, nagymamák, nagypapák, keresztszülők, tanárok, olyasvalakik, akik elvileg példát mutatnak a gyerekeknek. Felteszem a kérdést, az a gyermek, aki ilyen közegben nő fel, ugyanilyen felnőtt lesz? Valószínűleg igen. Sokan nem gondolnak bele, hogy amit csinálnak, az mekkora felelősséggel jár. 

Hogyan tudjátok egymást segíteni az ilyen időszakokban, amikor egyikőtök belefárad?

22 év rutinunk van ebben. Az egyik kulcs az, hogy ilyenkor sokkal jobban kell szeretni a másikat önmagadnál, a másik, hogy mozgósítani kell az aranytartalék energiákat. Mindenkinek vannak nehéz időszakai az életében, amikre később úgy gondol vissza, fogalma sincs, hogyan tudta azt túlélni. De akkor ott ösztönszerűen bekapcsolnak a plusz energiák. Esetünkben a másik segítése, hogy nyújtod a kezed és segítesz ebből az állapotból kimászni, az a szeretet. 

Réka és Norbi (Fotó: Instagram)

A gyerekeket hogyan tudtátok megóvni ezektől a támadásoktól? 

Sose csinálunk titkot belőle, hanem beszélgetünk róla otthon. Az aktuális helyzetről is. Ha a gyerekek kérdeznek, őszintén válaszolunk. Zalán egyáltalán nem olyan, mint egy átlagos 12 éves gyerek. Nagyon jól kezeli a legkülönfélébb helyzeteket, sőt, még bölcs tanácsokat is szokott adni, de pont annyit tud, amennyit kell, a TikTok-on kívül még nincs is fent egyetlen közösségi oldalon sem. A nagyokkal pedig átbeszélünk mindent. 

Norbi fiatok tavaly a Farm VIP által belopta magát mindenki szívébe. Milyen érzés volt őt nézni a műsorban és látni, mennyien kedvelik? 

Elképesztően jó érzés. Valójában mindhárman ilyenek: kedves, tisztelettudó gyerekek, és amire a legbüszkébb vagyok, hogy helyén van az értékrendjük. 35 napig volt a műsorban, senki nem tudja ilyen hosszú ideig megjátszani magát, így amit az emberek Norbiból láttak, az a valóság. Az előzékenysége, a tisztelete, az alázata, a szorgalma, az mind ő maga. Mind a három gyermekem ebben nőtt fel, ezt látták itthon, de azért, mert én is így nevelkedtem, és nem is tudnék mást mutatni.

Réka Larával (Fotó: Instagram)

Lara pár éve azt nyilatkozta, nem szeretne a nyomdokaidba lépni, most mégis úgy néz ki, belőle is edző lesz. Mi változott?

Tényleg ezt mondta, rajta volt a nagy “NEM” felirat a homlokán, de hogy mi változott, azt nem tudom. Talán az, amit az elején is említettem: hogy mindannyian változunk, és ahogy változik az ember, és lezárul egy korszak az életében, azzal egyidőben új gondolatai is születnek. Ez történhetett nála is, ahogy változott, úgy alakult ki egy új gondolkodása erről is.

Hogyan kell elképzelni a Schobert-családot egy átlagos estén, amikor bezárul minden ajtó és csak magatok vagytok? 

A férjem, Norbi imád főzni, és nagyon tehetséges is, szóval olyankor körbe üljük a konyhapultot, beszélgetünk, ő főz, amit nagyon értékel a család. Amikor pedig jó idő van, rengeteget vagyunk kint a kertben, majdnem minden este, ha időnk engedi grillezünk, bográcsozunk, sétálunk, vagy biciklizünk egyet a lakhelyünk melletti erdőben.