A vörös szőnyeg története

A vörös szőnyeget először az ókori görög tragédiaköltő, Aiszkhülosz említi i.e. 458-ból származó Oresteia című drámai trilógiájában. A történet szerint Agamemnón az ágyasával, Kasszandrával tér vissza a trójai háborúból. Szintén hűtlen felesége, Klütaimnésztra vörös szőnyeget terít le a fogadására, az ilyen kárpitokat azonban akkoriban az istenek számára tartották fenn, hogy azokon járva a lábaiknak, a halandókéval ellentétben, ne kelljen érintkezniük a földdel. Az, hogy Agamemnón, ugyan némi tétovázás után, de mégiscsak rálép a vörös szőnyegre, a gőgjét szimbolizálja és egyben halálát is előrevetíti. Felesége és annak szeretője ugyanis meggyilkolta őt. 

Sandro Botticelli: Az Apelles szentsége (Forrás: Wikipedia)

A vörös szín évszázadokon át a pompa, a presztízs és a hatalom megtestesítője volt, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a vörös festéket rendkívül drága és bonyolult volt előállítani. Az úgynevezett kosnil- vagy kárminfestéket ugyanis bíbortetűből készítették, mely rovarfaj eredetileg csak a tengerentúlon fordult elő. A festék igen értékes árucikknek számított évszázadokon keresztül, az ilyen színnel festett kelméket pedig csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. A művészetben, különösképp a reneszánsz alkotásokon, gyakori elem a vörös szőnyeg, mégpedig jellemzően istenségekről, szentekről, királyi személyekről és vallási vezetőkről készült festményeken. 

Vörös szőnyeges fogadtatás

Korabeli források említik, hogy 1821-ben a dél-karolinai Georgetown kikötőjében vörös szőnyeget terítettek le a folyami hajóval érkező James Monroe amerikai elnök tiszteletére. A vörös szőnyeg ekkortól a nagy horderejű, politikai méltóságok részvételével zajló események szokásos kiegészítőjévé vált.

A 20th Century Limited egyik első szerelvénye (Forrás: Wikipedia)

A vörös szőnyeges fogadtatás megfogalmazás ugyanakkor csak a 20. század elején alakult ki és némileg talán meglepő módon egy vasúttársasághoz köthető. A New York Central Railroad 1902-től indította el a New York és Chicago között közlekedő expressz személyvonatot,  a 20th Century Limitedet, mely órákkal rövidebb idő alatt tette meg a két város közötti távolságot, mint bármely más vonat, azonban a jegyek ára is ennek megfelelően borsos volt. Az utasok számára mindkét állomáson egy speciális kialakítású, karmazsinvörös szőnyeget terítettek a peronra, mely egyfelől praktikus módon megkönnyítette a le- és felszállást, másrészt az exkluzivitás érzetét nyújtotta, kiemelve a tömegből azokat az embereket, akik megengedhették maguknak, hogy jegyet váltsanak a luxusvonatra. A vörös szőnyeges fogadtatás kifejezés ennek vonatnak a reklámjában szerepelt először.

Hollywoodi glamúr

Arra, hogy a vörös szőnyeg a hollywoodi glamúr szinonimájává – is – váljon, egészen a húszas évekig kellett várni. A történelem első, fényűző hollywoodi filmbemutatója a Robin Hood című film premierje volt, melyet 1922. október 22-én tartottak az Egyptian Theatre-ben. A filmszínház ikonikus tulajdonosa, Sid Gauman vörös szőnyeget teríttetett le az épület előtt, a film főszereplője, a Hollywood első királyaként emlegetett Douglas Fairbanks pedig az elsők között sétált végig rajta. 

Az 1961-es Oscar-gála helyszíne (Fotó: Schulman-Sachs/picture alliance via Getty Images)

Az ezt követő évtizedekben a vörös szőnyeg a filmpremierek szokásos kellékévé vált. Az Oscar díjátadó szervezői azonban csak 1961-ben, Santa Monica Civic Auditoriumban megtartott gálán használtak először vörös szőnyeget. 1964-től a televízió – ekkor ugyan még fekete-fehérben, de – már azt is közvetítette, ahogy a sztárok limuzinjaikkal megérkeznek és a vörös szőnyegen látványosan bevonulnak a rendezvényre. Az 1966-os gálán aztán sor került az első színesben közvetített vörös szőnyeges bevonulásra is. Ekkortól kezdve az esemény ezen szakasza fokozatosan olyan jelentőségre tett szert, mint maga a díjátadó.

Szexista?

A vörös szőnyeges felvonulások meghatározó fókuszponttá váltak a sztárvilág és a divatipar számára, ahol minimum esztétikusan és egyben emlékezeteset, később mind merészebbet, provokatívabbat, akár önálló mondanivalóval is rendelkezőt kellett és kell mutatni. Olyan divattörténelmi pillanatok terepe volt, mint például Barbra Streisand flitteres nadrágkosztümje az 1969-es Oscarról, Cher pucérruhája az 1974-es MET-gáláról, Diane Keaton maszkulin szettje az 1978-as Oscar-gáláról, Liz Hurley biztosítótűs vagy épp Björk hattyús ruhája, Jennifer Lopez ikonikus Versace-ruhája a 2000-es Grammyről vagy épp Lady Gaga húsruhája, melyek a vörös szőnyeges „aláfestés” nélkül nem lennének azok, amik. 

Jennifer Lopez és Puff Daddy a 2000-es Grammy-gála vörös szőnyegén (Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, Inc)

Számos divattervező készít direkt a vörös szőnyegre készült kollekciókat, ahogy gyakoriak a pay-to wear megállapodások is, vagyis amikor a divatház fizet a sztárnak azért, hogy ő kreációjukat öltse magára egy-egy jelentős esemény alkalmából. Az elmúlt években mindemellett sikk lett vintage ruhákban megjelenni a vörös szőnyegen, ahogy a ruhaismétlés, illetve a környezettudatos darabok viselése is kifejezetten trendi. 

Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a vörös szőnyeges felvonulások elsősorban a női hírességeket állítják középpontba. Míg a férfi sztárok simán megjelenhetnek egyszerű öltönyben vagy szmokingban a premiereken, gálákon, a nők esetében alapelvárás, hogy „mutassanak valamit” a szettjükkel, melynek amellett, hogy egyedinek és lenyűgözőnek kell lennie, még tökéletesen is kell állnia a testük minden négyzetcentiméterén. A női sztárokat ráadásul a riporterek is gyakrabban kérdezik az általuk viselt öltözékről, mint a munkájukról. A vörös szőnyeget éppen ezért – és lássuk be, nem alaptalanul – a szexizmussal is azonosítják. 

Zendaya a vörös szőnyegen (Mark Terrill-Pool/Getty Images)

A hírességek persze dönthetnek úgy is, hogy egy-egy rendezvényen nem vállalják a vörös szőnyeges bevonulást, azonban a legtöbben ezt mégsem teszik meg. Az imázsépítésnek ugyanis elengedhetetlen része az ilyen típusú megjelenés, egy jól vagy épp rosszul megválasztott öltözék, vagy egyéb, a vörös szőnyegen „elkövetett” megnyilvánulás nagyobb hírverést is kaphat, mint egy elnyert díj vagy egy új filmszerep, és akár karrierformáló erővel is bírhat.

A cikk elkészítéséhez használt források: BBC, Vox.com, CNN, Dictionary.com