María 28 éves és egy porcikája sem kívánja a szexet. Nem azért, mert boldogtalan, vagy mert volt egy traumatikus élménye, nem. Még az önbizalmával sincs baj. A fiatal spanyol nő azért nem vágyik a szexre, mert aszexuális, a Vice Spainnek adott őszinte interjújában pedig elmesélte, milyen nehézségekkel jár számára mindez, ebben a hiperszexualizált világban, amiben élünk.
„Kiskamaszként, mikor észrevettem, hogy a barátnőimmel ellentétében teljesen hidegen hagynak a pasik, azt hittem, leszbikus vagyok. Aztán rájöttem, hogy a nők sem izgatnak fel” – kezdi történetét a most 28 éves spanyol lány, María, aki végül 24 éves korában talált rá arra a kifejezésre, ami a lehető legpontosabban leírta azt, amit érez. Ez pedig nem volt más, mint az aszexualitás.
Az aszexualitás az én esetemben azt jelenti, hogy csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem érzek szexuális izgalmat. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden aszexuális ugyanezt érzi. Van például, aki képes szerelembe esni egy másik emberrel, és olyan is, aki egyáltalán nem érez semmit. Ami nagy általánosságban mindannyiunkra jellemző, hogy egyikünkben sincs konkrét vágy arra, hogy lefeküdjünk egy másik emberrel.
María azt mondja, az, hogy nem érez szexuális izgalmat, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem él nemi életet. „Meglepően sokan szexelnek az aszexualitásuk ellenére. Vagy azért, mert örömet okoz nekik, ha kielégítik partnerüket, vagy mert tudják, hogy bár vágyni épp nem vágynak a dologra, jól érzik majd magukat közben.”
Kép forrása: Ana Iris Simon
A fiatal nő szerint a társadalom meglehetősen negatívan áll hozzá az aszexuális emberekhez. „A férfiakat nem tartják elég férfiasnak, a nőket pedig frigidnek és megkeseredettnek nevezik, ha előhozakodnak azzal, hogy aszexuálisak” – mondja María, majd hozzáteszi, sokan a környezetében azt hiszik, hogy cölibátusban él, ami szerinte egy teljesen másik fogalom. „Az, aki cölibátusban él, önként mond le a szexről, amire egyébként vágyna. Míg egy aszexuális ember nem vágyik a szexre, pedig lenne rá lehetősége.”
María szerint meglepő, hogy a környezete mennyire nem képes elfogadni az állapotát. „Igyekeznek biztatni, győzködnek, hogy ez csak egy átmeneti állapot, ami majd elmúlik idővel, ha találkozom a megfelelő partnerrel. Sőt, olyan is volt, aki azt mondta, azért nem akarok szexelni, mert ronda vagyok, és mert amúgy sem lenne senki, aki le akarna velem feküdni.”
