nlc.hu
Életmód
Nyelvtanulás gyerekkorban – nem mondani, csinálni kell!

Nyelvtanulás gyerekkorban – nem mondani, csinálni kell!

Azok a gyerekek, akik korán kezdenek ismerkedni egy nyelvvel, sokkal magabiztosabbak, hiszen ők nem tanulják, hanem elsajátítják azt.

Vajon lemaradnak valamiről azok a gyerekek, akik nem kezdenek kiskorukban nyelvet tanulni? Jó ötlet otthon „angolozni” vagy bármilyen más nyelvet tanítani a gyerekeknek, ha mi nem vagyunk perfektek? És hová lesz az egykor megszerzett, de kissé megkopott nyelvtudás: a feledés homályába vész, vagy játszi könnyedséggel előhívható? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ Mavi-Kovács Hajna angolnyelv-tanárral, aki nem mellesleg két, babakorától több nyelven beszélő kamasz büszke anyukája.

A mi titkos nyelvünk

Mavi-Kovács Hajna

A kisfiam tőlem magyarul, az apukájától és a tágabb környezetétől olaszul tanult egészen pici kora óta, így nagyjából azonos ütemben haladt mindkét nyelvvel. Bár kicsit lassabban rendezte mondatokba a szavakat a kortársainál, de amikor beindult a beszéde, ügyesen szétválasztotta a két nyelvet. Mindig tudta, hogy kihez kell magyarul és kihez kell olaszul szólnia – és azt is gyorsan felmérte, hogy ki érti mindkét nyelvet.

A kétnyelvűsége mellett előszeretettel használt játék közben egy halandzsanyelvet is, amit csak ő értett (és a játékai). Amikor ebbe nagyon belelendült, az olaszok mindig azt hitték, hogy épp magyarul beszél, a magyarok pedig meg voltak róla győződve, hogy épp olaszul társalog a Lego család. 

Többször is megmentett pár kínos pillanattól az, hogy a véleményét bizonyos dolgokról magyarul osztotta meg velem itt, Olaszországban: legutóbb a tengerparton kiáltott oda nekem, hogy „Mami, nézd milyen csúnya fürdőnadrágja van annak a kövér kopasz bácsinak!”, de akkor is örültem, hogy magyarul beszél, amikor a piacon az amúgy nagyon is nemes, szárd sajtokat kínáló árus előtt elhaladva megkérdezte, hogy „Mi ilyen büdös itt?!”.

Sosem vagyunk elkésve

Amellett, hogy a szülőknek sokszor szórakoztató, számos, ennél sokkal fontosabb előnye is van annak, ha egy gyerek kisebb korában kezd nyelvet tanulni. Aggodalomra azonban semmi ok akkor sem, ha egy baba nem ismerkedik meg az idegen nyelvekkel pelenkás korában. Ahogy Kovács Hajna mondja, ezek a gyerekek sem maradnak le semmiről, ráadásul bármikor pótolhatják a hiányosságukat – az igaz, hogy valamivel nagyobb erőfeszítés árán, de elsajátíthatnak új nyelveket, és ez nemcsak a gyerekekre, hanem a szüleikre is érvényes!

„Kisgyermekkorban észrevétlenül ivódik be a nyelv, a kiejtés sokkal szebb lesz, főleg akkor, ha jó a minta, mivel a hangképző szervek még nem nyerték el végleges formájukat. Azok a gyerekek, akik korán kezdik a nyelvtanulást, sokkal magabiztosabbak. Számukra a nyelvtanulás nem munka, hanem szórakozás. A napi tevékenység – ami akár tanórai környezet is lehet! – közben szedik fel a tudást” – magyarázza a szakértő.

Nem baj, ha nem vagy perfekt!

Hajna gyerekei pici koruktól kezdve tanultak törökül és magyarul, egyiküknél sem fordult elő azonban, hogy később kezdtek volna beszélni. „Nálunk inkább arra van példa, hogy akár mondat közben is keverjük a két nyelvet, de ez nem zavaró, inkább vicces. Házon kívül természetesen nincs ilyen, mindannyian tudjuk, hogy mikor melyik nyelven kell megszólalni. Számomra is érdekes volt figyelemmel kísérni, ahogy a gyerekek nyelvet váltottak: először magyar szavakat kevertek a törökbe, később pedig a magyar mondatokba tettek be olyan török szavakat, amiket magyarul nem ismertek.”

Hajna abban nem talál különösebb kivetnivalót, ha perfekt nyelvtudás nélkül próbáljuk szülőként tanítgatni a gyerekeket, van ennél sokkal fontosabb hiba, amit sok felnőtt elkövet: „Szerintem egy másik nyelvet kicsit vagy nem tökéletesen tudni is jobb, mint sehogy, de nyilván vannak olyanok, akik ezzel vitatkoznak. Azzal persze én is egyetértek, hogy szerencsésebb, ha rögtön helyes kiejtéssel tanulunk meg valamit, és később nem kell javítgatni.”

Azok a gyerekek, akik korán kezdik a nyelvtanulást, sokkal magabiztosabbak (Fotó: iStock)

„Amit viszont szerintem egyik szülőnek sem lenne szabad csinálnia a nyelvtanulással kapcsolatban, az a ráerőltetés és az irreális elvárások támasztása a gyerekekkel szemben.”

„Ne várjuk például reggelente, iskolába menet, hogy kerek angol mondatokban válaszoljanak nekünk, hiszen sokuk ilyenkor még félig alszik, és szinte magyarul sincs kedvük összetett mondatokban társalogni” – javasolja a szakértő.

Ne mondd, csináld!

Annak, aki nem nyelvtanár segítségével szeretné megismertetni az idegen nyelveket, Hajna szolgál pár praktikus tanáccsal: „Az éneklés, a mondóka, a játékok, a kártyázás, a társasjáték, a mesemondás mind-mind jó formája lehet a nyelvvel való ismerkedésnek. Az idegen nyelven nézett rajzfilmek is ide sorolhatók – van egy barátom, akinek a fia így tanult meg angolul. Ami fontos, hogy a gyereknek természetes és örömteli legyen, semmiképp ne erőszakoljuk rá a tevékenységet, ne mondjuk, hogy na, gyere, most angolul fogunk tanulni. Csak csináljuk!”

Felnőttektől gyakran hallani, hogy „valamikor jól beszéltem angolul”, „régebben mindent megértettem németül”, ám mivel nem használták az adott nyelvet, az egykor megszerzett tudás a feledés homályába merült. Hajnától azt is megkérdeztük, le lehet-e porolni a korábbi nyelvismeretet. „Ha egy nyelvet huzamosabb ideig nem használunk, az megkopik, és el is tud veszni, de szerencsére nem örökre. Főleg nyelvi környezetben hamar visszajön, sokat meg lehet érteni – természetesen azon a szinten, ahol korábban álltunk. Nem várható el egy felnőtt szókincse attól, aki gyerekként jött el egy külföldi országból vagy hagyott fel egy nyelv tanulásával, de tapasztalatom szerint a nyelv felelevenítése és újratanulása könnyebb, mint a nulláról kezdeni. Ha sikerül leporolni a korábbi nyelvtudást, a nyelvhasználat is magabiztosabb lesz, annak ellenére, hogy lehetnek hiányosságok a nyelvtanban és a nyelvhelyességben is.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top