Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Aktuális

Tiltakozások, tüntetés: valós védelmet a családi erőszak áldozatainak!

Nagyon fontos, hogy Magyarországon sok gyerek szülessen. De legalább ilyen fontos megvédeni a már megszületettek életét. Ezért szerveznek tüntetést áldozatvédelemmel foglalkozó civilek a hétvégén.

 „Vallomásomat férfi nyomozó vette fel, női vizsgáló iránti kérésemet azzal hárították el, hogy a kapitányságon nem tartózkodik női nyomozó.”

„A szexuális visszaélésre vonatkozó intim kérdéseket a vizsgáló a nyilvános folyosón, több idegen várakozó jelenlétében kezdte el feltenni.”

 „Nem került sor helyszíni szemlére, noha testnedvek, hányadék volt a lakásban, szanaszét dobálva hevertek a ruhadarabjaim, a földet széttört cserepek borították.”

„A helyszínre érkező járőrök azt mondták, ha nem tudom megvédeni a gyereket a párom bántalmazásától, jelzik a gyámhatóságnak, és kiemelik a családból.”

„Bár tájékoztattam a nyomozóhatóságot, hogy a bántalmazó partnerem kábítószer-fogyasztó, nem vettek tőle mintát, hogy ellenőrizzék, kábítószer befolyása alatt áll-e.”

„Mikor jeleztem a nyomozónak, hogy a történtek miatt nem merek a gyerekekkel hazamenni, megkérdezte: Talán nincs lakáskulcsa?”

„A kihallgatások alatt az irodában tartózkodó kolléga végig cigarettázott, és szólt a rádió, a falakon meztelen nőket ábrázoló fotók voltak.”

„Elrendelték a terhelttel való szembesítésemet, pedig jeleztem, hogy nem szeretnék azon részt venni, félek az elkövetőtől, és felzaklat, ha előtte kell elmondanom, mit tett velem.”

(Az idézetek a Patent Egyesület gyűjtéséből származnak, megtörtént esetekről szólnak.)

Gyilkosságokba torkolló családon belüli erőszakról szóltak a hírek az elmúlt hetekben többször is, és az esetek után egyszerűen nem térünk magunkhoz. Nagyon helyes: nem is szabadna napirendre térni felettük, mondván, egy pszichopata tette megakadályozhatatlan. Ez adott esetben akár így is van, de sok jel mutat arra, hogy Magyarországon nem mindig erről van szó, hanem rendszerszintű problémákról, hézagokról mind a törvénykezésben, mind a végrehajtásban. És akkor még a megelőzésről, a területi szociális, család- és gyermekvédelmi munkáról nem is beszéltünk.

Még akkor is igaz ez, ha ezek a területek nyilván tele vannak elhivatott és odafigyelő szakemberekkel. Mert elég, ha pont aznap, amikor te kerülsz bajba, nem ilyen ember veszi fel a telefont, vagy megy ki hozzád. És hiába vannak jó eszközök a rendőrök kezében, ha rájuk van bízva, hogy használják-e azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság nemrég hangosan tiltakozott a feltételezés ellen, hogy „csak akkor mennek ki, ha vér folyik”, mondván, nem így van, minden komoly bejelentésnek utánamennek. És én ezt el is hiszem. Az a baj, hogy úgy tűnik, nem mindig látják jól, mi a komoly eset, és még ha jól látják is, nem feltétlenül tudják hatékonyan kezelni (ez persze a jogalkotón is múlik).

Az mindenesetre nem könnyíti meg a kés elől menekülő feleségek és élettársak (mert túlnyomórészt a nők élete van veszélyben) helyzetét, ha a közvéleménytől nem áll messze az áldozathibáztatás. Ha sokak fejében az első kérdés az, hogy „minek választott ilyen embert?” vagy „miért nem költözött el?”. Az efféle hangulatkeltés nyilván hat arra a rendőrre is, aki eldöntheti, hogy rögzít-e nyomokat, vesz-e fel jegyzőkönyvet, küld-e járőrt a helyszínre. És arra is, hogy milyen attitűddel beszél egy bejelentővel. Ez pedig sajnos független attól, hogy mi van a leírt szabályzatban és a hivatalos sajtóközleményekben. Úgyhogy a kettőn egyszerre kéne változtatni: a szabályozás – az, hogy mi történik, hogyan avatkoznak be, ha egy nő bajban van – legyen sokkal szigorúbb és kiszámíthatóbb, de emellett nagyon helye lenne a szemléletformálásnak is. A rendőrség esetleges kapacitáshiányát pedig még ide se vettük.

Nem elég szörnyülködni

Mindezek miatt most számos női szervezet, civil aktivista és magánember gondolkodik azon, mi mindent lehetne tenni, hogy ne haljon meg több nő, több gyerek, de legalább azokat megmentsük, akikről bejelentés érkezik – még időben, amikor még életben vannak. És igen, „időben” akkor vagyunk, amikor még nem folyik vér. Utána sokszor már csak a halottkém dolgozhat – fájdalmas volt ezt látni a Zöldlomb utcánál, Andornaktályán is, de sajnos még sok-sok szörnyű helyszínt sorolhatnánk.

16 akciónap az erőszak ellen (Fotó: Sofia Balogh)

Több áldozatvédelemmel és érdekérvényesítéssel foglalkozó civil szervezet aláírásával most létrejött egy felhívás, amely kiemeli, hogy ezek a gyilkosságok nem egyedi, izolált esetek, és hatékony, szakszerű fellépéssel megelőzhetők, hiszen ezeket a gyilkosságokat (átlagosan hetente egyet!) mindig ismétlődő és fokozódó kontrolláló viselkedés, erőszak és fenyegetőzés előzi meg. Ha a rendőrség vagy a segítő szervezetek, netán az áldozat környezete ezt felismeri, és a lehető legkorábban beavatkozik, a tragédia megelőzhető. A rendőrség az augusztus 26-án kiadott sajtóközleményében azt javasolja, hogy akit fenyegetnek, bántalmaznak, zaklatnak, haladéktalanul tegyen bejelentést a 112-es központi segélyhívón. Sajnos azonban a nők gyakran hiába kérnek segítséget, úgy tűnik, nem mindig kapják meg a kellő védelmet.

Remélhetően szélsőséges és nem általánosan jellemző esetek, de a NANE segélyvonalra bejövő hívások, valamint a PATENT Egyesület legújabb kutatása szerint előfordul, hogy a rendőrök lebeszélik az érintetteket a feljelentésről, esetleg azt tanácsolják, hogy béküljenek ki a bántalmazóval, vagy akár azt, hogy veressék meg valakivel.

A nők viszik el a balhét?

A rendőrség sajtóközleménye kitér arra is, hogy „a rendőrök akkor tudnak hathatósan fellépni, ha a sértett vallomást tesz zaklatója, bántalmazója ellen”. A jogvédők szerint azonban ennek gyakorlati feltételeit a jelenleg alkalmazott eljárási rend nem teremti meg; az áldozatok biztonságát nem garantálják, a figyelmeztető jeleket nem ismerik fel, az erőszakos kapcsolat sajátosságait nem veszik figyelembe. Nincsenek tekintettel arra, hogy egy bántalmazó kapcsolatban, akut helyzetben, a bántalmazó jelenlétében nem elvárható, hogy az áldozat vallomást tegyen. „Ha az áldozat a feljelentést követően is egy fedél alatt kénytelen élni a bántalmazóval – mint ez az esetek többségében jellemző –, akkor pontosan tudja, hogy megtorlásra számíthat” – írják a civilek felhívásukban. 

A nyomozás megindításának az esetek többségében ugyanakkor nem feltétele az, hogy az áldozat feljelentést, majd hivatalos vallomást tegyen, amennyiben az áldozat elmondásából vagy az intézkedő rendőr észleléséből bűncselekmény elkövetésére lehet gyanakodni. Ilyen például a kapcsolati erőszak körében elkövetett bármilyen testi sértés (a könnyű testi sértés is!), személyi szabadság megsértése, a becsületsértés vagy a kényszerítés – ezek mindegyike gyakori párkapcsolati erőszak esetén. Valamint ilyen a kiskorú veszélyeztetése is, ami minden esetben felmerül, ha van gyermek a családban. A rendőrség ezek akármelyike vagy akár több cselekmény alapján is megindíthatja, sőt köteles lenne megindítani hivatalból az eljárást – ez mégsem történik meg minden esetben.

Fontos tudni, hogy az áldozatok biztonságát elősegítő ideiglenes megelőző távoltartást a rendőrök erre irányuló kérés nélkül, hivatalból is elrendelhetik. A gyakorlatban azonban számos rendőr e jogosultságáról nem is tud – állítják az aktivisták –, vagy ha tud is, nem gyakorolja azt.

Annak érdekében, hogy a halállal végződő családon belüli erőszakos cselekmények a lehető legnagyobb eséllyel legyenek megelőzhetők, az áldozatokkal napi szinten foglalkozó civil szervezetek követelik, hogy az illetékes hatóságok, szervek

  • vizsgálják felül és szigorúan tartsák be a vonatkozó ORFK-utasítást;
  • alkalmazzák széleskörűen és konzisztensen az ideiglenes megelőző távoltartás és a távoltartás intézményét;
  • kövessék nyomon a távoltartás betartását az elkövető részéről, és széles körben alkalmazzák a vonatkozó szabálysértési őrizetet, illetve elzárást a távol tartó határozat szabályait megszegőkkel szemben;
  • haladéktalanul kezdjék meg a rendőrök rendszeres és országos szakmai képzését a családon belüli erőszak felismerésére és kezelésére, az ebben a témában évtizedek óta aktív nőjogi civil szervezetek bevonásával.

A kormány és az Országgyűlés

  • vizsgálja felül és szigorítsa a távoltartási törvényt és az áldozatok védelmét szolgáló büntető jogszabályokat;
  • haladéktalanul gondoskodjon a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Európa Tanács-egyezmény (Isztambuli Egyezmény) törvénybe iktatásáról.

Az érintetteket pedig arra biztatják, hogy ha mulasztást vagy nem megfelelő eljárást tapasztaltak a rendőrség részéről, akkor tegyenek erről panaszt. A panasztételhez mintát találhatnak ezen a linken, a bűncselekmények áldozatai pedig bővebben is tájékozódhatnak jogaikról a www.aldozatokjogai.hu oldalon.

A megölt nők már nem fognak szülni – elég az erőszakból! címmel a Nőkért Egyesület szervezésében a budapesti Kossuth téren tartanak tüntetést szeptember 14-én, szombaton, 15 órától. Az eseményleírásban szerepel: „a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés nemzeti érdek. Egy felelős, családbarát kormánynak kötelessége az anyákat és a gyerekeket megvédeni. Ezért átfogó áldozatvédelmi stratégiát követelünk a családon belüli erőszak ellen, a szakmai civil szervezetek érdemi bevonásával.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top