Interjú Rónai Egonnal, az 500 című kvízműsor vezetőjével

Ezt az interjút most úgy próbálom abszolválni veled, hogy közben betegen itthon van velem az ötéves fiam és a kétéves lányom. Neked öt gyereked van. Hogy tudsz mellettük dolgozni és felkészülni a műsoraidra? Vagy odahaza rá sem nézel a munkára?

Az sajnos nem megy, idehaza is ránézek a munkára, de alapvetően az ATV-ben próbálok felkészülni. Van ott nekem egy remek szobám erre. Máshogy nem megy. Itt ülök most is az otthoni dolgozósarkomban, és nem panaszkodhatok, mert itt is dolgozhatok, ha nagyon akarok, de közben percenként jön egy „Apa! Apa!” Azonban a feleségem remek partner ebben is, ami számomra hihetetlen szerencse. Zsani most elsősorban anya, de mellette azért segít a munkámban. Szerkeszti a filmes műsoromat és a Húzóst, de például szerkesztette korábban az ATV másik műsorát, a Jakupcsek Pluszt is.

Téged az ország egy rendkívül művelt emberként ismer. Ennyi gyerek és ennyi munka mellett hogyan jut időd könyveket olvasni meg filmeket nézni?

Nagy filmnéző vagyok, mindig megoldom valahogy. A könyvolvasás… Ha ránéznél az íróasztalomra meg a hálószobám éjjeliszekrényére, akkor azt is látnád, hogy stócokban állnak a könyvek. Folyamatos a restanciám, sosem érek a végére. Ez nehéz. Ugyanazzal küzdünk, de mivel nekem már van két nagy fiam is, ezért azt tudom neked mondani, hogy nagyjából tizenhárom-tizennégy éves korukig érdekled őket, onnantól kezdve pedig te küzdesz azért, hogy hajlandók legyenek szóba állni veled. „Itt vagyok én is, kisfiam, figyelhetnél egy kicsit rám. Nem jönnél ki esetleg a szobádból, és mesélnéd el, hogy mi történik veled?”. (nevet) Apaként dolgozni kell azon, hogy ne csak akkor vegyenek észre, amikor a kijárat felé elrohannak melletted.

500, Rónai Egonnal (Fotó: ATV)

Hogy állsz ezzel?

Szerintem nem állok különösebben rosszul. Ez a harc azonban még most is tart. Még a 21 évessel is naponta küzdök azért, hogy választ kapjak, amikor megkérdezem, hogy „Mi újság, fiam?”

Nagyon régóta szerepelsz a magyar médiában, szinte minden szerepkörben kipróbálhattad már magad. Szerinted melyik volt a magyar sajtó fénykora?

Rónai Egon vezetésével visszatér az 500 című vetélkedő az ATV-re

Ez igazából annyira távoli korszak, hogy már történelemnek számít. Tulajdonképpen már nekem is történelemnek tűnik. Ez az időszak nagyjából 1987-től 1994-ig tartott. A nyolcvanas évek végén megéltük, hogy hirtelen csak a saját bátorságod és rátermettséged jelentette a korlátját annak, hogy mit tudsz elérni. Ettől hihetetlen szabadságérzettel kezdett dolgozni az ember. Rengeteg új platform jött létre, a nyolcvanas évek végén indult el a hazai kereskedelmi rádiózás. A politikai újságírásban hirtelen fel lehetett tenni olyan kérdéseket, melyeket korábban még csak körülírni sem volt ajánlatos. Olyan dolgokról beszélhettél a nyolcvanas évek végén politikusokkal, amik korábban rendőri eljárást vontak maguk után. Hirtelen meg lehetett kérdezni, hogy meddig maradnak itt az oroszok és lehetett tárgyalni arról, hogy kivonuljanak. Beszélgethettünk arról, hogy Magyarország akar-e csatlakozni a nyugati politikai-gazdasági rendszerhez. A kilencvenes évek elején az országot magával ragadta az illúzió, hogy minden máshogy lesz, más szinten, más életszínvonalon fogunk élni, tudunk majd élni a szabadságunkkal, politikai vitákat lehet lefolytatni, és ez az egész szakmánkat áthatotta. Jöttek a kis kereskedelmi tévék, amikre már alig emlékszik valaki: a Budapest TV, a Szív TV, az A3, a Top TV. Ezek akkoriban indultak a szabadság új fokmérőiként. Aztán jött a ’94-es választás, ami előtt elkezdődött a szakmában egymás gyepálása és ez által a szakma kétfelé szakadása jobbra és balra, a kékszalagos rádiós demonstráció és a botrány a tömeges kirúgásokkal, majd a tüntetéssorozat az utcákon a demokráciáért. Szóval sok minden történt, amitől ez 1994 után már más lett.

Ügyvezető igazgatói posztot is töltöttél be például kereskedelmi rádiók esetében, később mégis visszamentél riporternek/műsorvezetőnek. Miért?

Azt a részét nagyon élveztem, hogy valamit meg kellett csinálni, a semmiből kellett megteremteni. Ez nekem többször is megadatott: ott voltam például a Danubius Rádió indulásánál, de ott voltam az A3 televízió indulásánál is. Talán az volt az első olyan televízió itthon, ami teljesen szabadon működve, a város kellős közepén, egy Nyugati téri teraszról közvetítette az adásait úgy, hogy közben bárki odajöhetett. Egy csomó dologban benne voltam, amiben öröm volt ott lenni. Ez persze együtt járt azzal is, hogy emberek sorsáért feleltem. Ez szörnyen nehéz egy olyan lelkizős típusnak, mint amilyen én vagyok. Nekem minden egyes elbocsátás a rádiótól komoly lelki válságot okozott. A felelősség egyben teher is, és ez nem szakmai, hanem kifejezetten emberi teher.

Rónai Egon (Fotó: ATV)

Ha ma egy hasonló felelősséggel járó munkával kínálnának meg, azért elgondolkoznál azon, hogy elvállald?

Nagyon sokat tanultam az elmúlt évtizedekben, és azt gondolom, hogy ma már sokkal-sokkal jobban kezelek helyzeteket, mint régen. Az ember fiatalon sokszor hűbelebalázs. Gondolj bele, hogy egy tévét vezettem 32 éves koromban, és a Danubius Rádió programigazgatója voltam 34 évesen. Ma már érettebben állnék a kritikus helyzetekhez, mint akkoriban. Ma alkalmasabb vagyok rá, mint amikor sorra jöttek szembe az ilyen feladatok.

Foglalkoztál sporttal, kultúrával, közélettel, politikával… Volt olyan, aminél azt érezted, hogy ez nem neked való?

Én egy régi típusú, felkészülős újságíró vagyok. Ha olyan területre tévedtem, ami tőlem idegen volt, akkor abba nagyon beleraktam az energiáimat. Mire odaértem, már nem volt annyira idegen tőlem, mint első ránézésre. Itt van például az ATV 500 című tudásalapú kvízműsora: a rádióban már csináltam vetélkedőket a kilencvenes években, de televíziós vetélkedőt még soha életemben. Amikor három évvel ezelőtt a csatorna vezetősége megkeresett ezzel az ötlettel, az volt a reakcióm, hogy „Ezt még nem csináltam, próbáljuk meg, nagyon örülök”. A pályámon eddig mindenhez így álltam hozzá. Emiatt alakult úgy, hogy annyi mindent csinálhattam. Sosem az volt a reakcióm, hogy futás, menekülés, hanem az, hogy lássuk, alkalmas vagyok-e rá. Számomra nagy büszkeség volt, hogy ötvenvalahány évesen elmentem egy olyan televíziós műsor castingjára, amire nem kellett volna elmennem, mert ha nem vezetek tévés vetélkedőt, akkor sem történt volna semmi. Teljes lett volna a pályám nélküle is, de én elmentem és meg tudtam felelni a követelményeknek. Engem választottak, amire kifejezetten büszke vagyok.

Az eredeti 500-at szintén egy politikai műsorokról ismert műsorvezető, Richard Quest vezette. A kiválasztásodban lehetett szerepe annak, hogy hasonló szakmai háttérrel bírsz?

Igen, de nézd meg, jött Gundel Takács Gábor is a Géniusszal, ami egy hasonló, tudásalapú vetélkedő, és ő inkább a vetélkedők irányából érkezett. Nem volt olyan előírás sem a jogtulajdonosnál, sem az ATV-nél, hogy Richard Questhez hasonló embert kell találni. Néhány emberről tudok, hogy részt vett ezen a castingon, és a szakma minden irányából jöttünk.

Régen a vetélkedők hónapokig műsoron voltak, aztán eltűntek pár hónapra, majd megint hosszú hónapokra tértek vissza, mára ez azonban látványosan lerövidült. Az 500 2019-ben például csak egy hónapig volt műsoron. Sikeres volt, mégis levették a képernyőről. Szerinted miért?

Nem vették le a képernyőről, eredetileg is ennyi időre volt tervezve. Most viszont sokkal tovább lesz képernyőn. Vagy heti vetélkedőt csinálsz, és akkor tudod nyújtani, vagy annál sűrűbben jelentkezel, és akkor egy csatorna számára anyagi és strukturális döntés, hogy ezt milyen hosszan vállalja be. Amikor az 500 elindult, izgalmas kaland volt, hogy tényleg úgy van-e, ahogy Németh S. Szilárd, a csatorna vezérigazgatója gondolja, mert ő volt az, aki a leginkább hitt abban, hogy kell ilyen tudásalapú vetélkedő a tévébe. Meg kellett tudni, akarják-e ezt a műsort estéről estére a csatorna nézői, és kiderült, hogy igen, igaza volt. Egy ilyen vetélkedőt leforgatni azonban több hónapnyi munka, ezek nem élőben mennek, mert élőben lehetetlen volna megcsinálni. Sokáig tart a felvételekhez megszervezni az emberi erőforrást, a stúdiókapacitást… Rengeteg mindent kell egyeztetni, és ezért is jellemző a vetélkedőkre, hogy csak periódusosan jelentkeznek. Biztos vagyok abban, hogy Covid nélkül nem kellett volna rá három évet várni. Már ki volt tűzve a folytatás, amikor jöttek a lezárások, és teljesen reménytelen volt, hogy ezt a műsort olyan körülmények között leforgassuk.

Picikét változott a műsor, de aki szerette az 500-at, ugyanazt az érzést kapja vissza most is (Fotó: ATV)

Tudatos döntés volt, hogy a választások után induljon a műsor, amikor az emberek már eléggé besokalltak a politikától?

A választási kampányban annyira túlpolitizált volt a közélet, és annyira nagy volt az igény a közéleti tartalmak iránt, hogy egy közélettel amúgy is sokat foglalkozó televíziónak ezt az igényt ki kellett elégítenie. Függetlenül a választás eredményétől, ezután jönnie kell két hét levezető időszaknak, majd teljesen logikus döntés, hogy utána lazítsunk kicsit. Egy társadalom, egy közösség idővel elfárad attól, hogy ilyen mélyen benne van a politika az életében. Nyilvánvalóan ebből egy kicsit hátra kell dőlni, és ehhez ez a műsor tökéletes.

Újságíróként te is elfáradsz egy választási időszak végére?

Szerintem mindannyian elfáradunk, mert olyan mennyiségben érnek minket impulzusok, amit fel kell tudni dolgozni. Nekem az a dolgom, hogy magamban ezt feldolgozzam, hiszen ez a munkám, és nem is ért véget, hiszen most is csinálom például az Egyenes beszédet Szöllősi Györgyivel párban. De azt megértem, ha valaki azt mondja, hogy vegyük le a politikai plakátokat az utcáról és legyen egy kicsit kevesebb vita meg veszekedés, mert ez most elég volt, és most legyen egy kis béke.

Változtattatok valamit az 500 új évadánál, vagy ugyanolyan maradt a műsor, mint amilyennek megismertük?

Joggal lehet nagy büszkeségünk, hogy a licenctulajdonos Warner hagyott minket változtatni, mert ezt nem szokás engedni. Más lesz a díszlet, sőt egy kicsit a játék szabályaiba is belenyúltunk, de úgy, hogy a rendszer egészét ez nem érintette. Picikét változott a műsor, de aki szerette az 500-at, ugyanazt az érzést kapja vissza most is.

Miben változott a díszlet?

Egy kicsit szűkebb, egy kicsit kamara jellegűbb díszletben dolgozunk, és nem viszi el semmi a fókuszt a versenyzőről. Fontos volt, hogy többet adjunk az emberből, a benne lejátszódó feszültségből.

Az első évadnak mi volt számodra a legfőbb tanulsága? Visszanézve éreztél olyat, hogy ezúttal változtatnod kéne valamit a saját munkáddal kapcsolatban?

Változik a kor, ezért pörgősebb lett a műsor. Talán furcsa, hogy ezt mondom, mert amúgy is sokan írták, hogy milyen gyors az 500. A játékos számára nem lett sokkal pörgősebb, de az biztos, hogy én gyorsabb vagyok és kevesebbet beszélgetek, mert ebben a műsorban nyomni kell a gázt. A mai kor sajnos csak kivételes pillanatokban engedi meg azt, hogy hátradőljünk egy fotelben és beszélgessünk. A portréműsoromat, a Húzóst éppen azért szeretem nagyon, mert tizenegy éve megadja nekem ezt. Már a hétszázadik beszélgetés felé haladunk, ami egy óriási szám, és óriási dolog, hogy ezt lehet csinálni.

Jól tudom, hogy az 500 azért fizikai kihívást is jelent?

Nem ugrunk át lángoló karikákon és nem ugrunk fejest jéghideg vizű medencékbe, de a játékosnak hosszan kell állnia a sarat. Ha továbbjut, akkor a következő adásban is, csakhogy annak a felvétele sokszor ugyanazon a napon történik vagy kialvatlanul érkezik másnap reggel. Sokszor a játékos 3-4 órákat áll egy helyben. A sakkozóktól tudjuk, hogy egy-egy nagy téttel bíró parti alatt akár 3-4 kilót is fogynak, és bizony nekünk is volt olyan versenyzőnk, aki mondta, hogy a harmadik adásra már érzi, hogy fogyott. Ez agymunka, ami az idegeket is komoly próbára teszi. Ott kell állni és bírni a feszültséget, és ebből a szempontból ez mindenképp fizikai megterhelés.

Fotó: ATV

Milyen személyiségtípussal bír az ideális 500 játékos?

Fogalmam sincs. (nevet) Annyifélével találkoztam már, szóval bátran mondhatom, hogy nincs egy prototípus, akinek ez a műsor való. Ami biztos, hogy végtelen tudásvággyal kell falnia az információkat, ráadásul mindenfelől, mert az 500 széles spektrumú tudást kíván. Ez a széria még az előzőnél is mélyebb tudást igényel. Emellett még óriási higgadtságra és koncentrációra van szüksége. Ezekre a képességekre mindenképp szüksége van.

Van olyan ember Magyarországon, aki nem akar beszélgetni veled, ha meghívod egy műsorodba?

Tim Roth: „Ha dühöng egy rendező, elvonulok könyvet olvasni”

Ha valaki nemet mondott, annak általában érthető oka volt. A csak azért nem, mert nem, szerencsére egyáltalán nem jellemző: egyetlen olyan ember volt – egy színész – az elmúlt évtizedben, akinél nem értettem, hogy miért nem jött. Úgy szoktam mondani, hogy a Húzós által az ATV archívumában van a XXI. század legizgalmasabb, legfontosabb, legérdekesebb 650-680 emberének a portréja. Ha egyszer majd valaki kutatni fogja a XXI. század elejét, akkor ez egy kincs lesz, mert ilyen széles merítésben – a tudománytól a politikán át a kultúráig és a sportig – egyetlen műsor sem mutatott be embereket. És nincs vége, még most is csináljuk hétről hétre. Ebben nem benne lenni szerintem nem túlságosan okos dolog. Úgy gondolom, azt is tudják a vendégek, hogy nem a bulvárban akarok vájkálni, mert az jóval kevésbé érdekel, mint a valódi énjük. És ez még akkor is igaz, ha olyan vendég érkezik, aki a bulvárban is gyakran megjelenik. Vele például arról beszélgetünk, hogyan került oda. És elárulom azt is, hogy az 500-ban is igyekszem minél többet megmutatni a játékosokból. Ez csak izgalmasabbá teszi a játékot!

Az 500 minden kedd, szerda és csütörtök este látható az ATV-n.