Család

Ilyet jó olvasni! Így fogtak össze a magyar, a svájci, a kanadai, a kínai emberek, hogy segítsenek

Magyar anyuka segített abban, hogy a világ szinte minden tájáról a lehető legjobb helyre eljussanak a menekülteknek küldött adományok. Így szerveződött meg az egyik legnagyobb önkéntes csoport a neten.

Ezekben a percekben talán minden eddiginél feszültebb a helyzet déli határainkon. A határzár egyik oldalán kimerült rendőrök és katonák állnak sorfalat, a másik oldalon fáradt menekültek várakoznak. A szerb határon nem jutnak át az adományok, ételszállítmányok, a magyar segélyszervezetek pedig tanácstalanul állnak a fejlemények előtt. És miközben a kerítés két oldalán pattanásig feszül a hangulat,  szorgos munka zajlik a civilek körében: a háttérben sorra alakulnak nemcsak a menekültek, de a szolgálatot teljesítő rendőrök, katonák támogatását célzó csoportok is.

Míg a közösségi médiában nyomon követtük néhány civil csoport alakulását, működését,  egy Svájcban szerveződő segélyakcióra (Action from Switzerland) bukkantunk, egy ott élő magyar édesanya, Jávor Zsuzsi oldalán.

Aznap, mikor a Facebookon keresztül felvettük vele a kapcsolatot, még közel sem volt biztos, hogy a Svájcban összegyűjtött adományok rendben megérkeznek-e Magyarországra, így feszülten vártuk a híreket Zsuzsitól és a csoporttagoktól. Az első három szállítmány azóta jó helyre került kettő az UNHCR (ENSZ Menekültügyi Főbiztosság) röszkei sátrába, egy pedig a Migration Aid Verseny utcai gyűjtőpontjára, és a csoport koordinátorai is épségben visszaértek Svájcba. Zsuzsit az adományok megérkezése után kerestük újra, hogy meséljen az akcióról…

“A Facebook-on láttam meg, hogy Gabrielle Tan létrehozott egy ilyen csoportot. Azonnal írtam neki és felajánlottam a segítségemet.  Gabrielle ismeri Magyar Gabit, aki az egyik szállítmányt vitte Magyarországra, de egyébként senki nem ismert senkit a svájci és magyar csapatokból. És ez is volt az egyik szépsége az akciónak: mindannyian a Facebookon botlottunk egymásba. Szingapúri, dél-afrikai, kanadai kínai, spanyol, finn, indiai, indonéz és a három magyar. Ráadásul nem egy erre szakosodott csapatról beszélünk, hanem néhány, egymást hírből sem ismerő emberről, akik nem bírták tovább a tehetetlenséget, és nekikezdtek a gyűjtésnek.”

Megnézem
Összes kép (1)

“A fő aggodalmunk az volt, hogy vajon megfelelően kerül-e minden azokhoz, akiknek szükségük van rá, de a magyarországi önkéntesek, akikkel kapcsolatban voltunk, jól és jó helyekre irányították a konvojt, így először raktárba került minden, a kiosztást már az ENSZ, illetve a budapesti csoport végezte. A sors úgy hozta, hogy az első szállítmányok mellé sajnos nem fértem be kísérőnek, de folyamatos kapcsolatban álltunk a csoport alapítójával, és a Facebookon is percről percre értesültünk a holmik sorsáról, helyéről meséli Zsuzsi, aki korábbi magyarországi munkái során sok hasonló mechanizmusú projektben vett részt, de elmondása szerint még soha nem látott ilyen mértékű összefogást.

“Energiát, eltökéltséget és segíteni akarást láttam a körülöttem élőkön. Úgy általában is azt tapasztalom, hogy a kisebb-nagyobb svájci közösségek nagyon gyakran fognak össze, hogy a mostanihoz hasonló segélyakciót, gyűjtést, börzét szervezzenek. A környezetemben élő civilek (svájciak és nem svájciak egyaránt) hihetetlenül gyorsan reagálnak, és adnak abból, amijük van, vagy vesznek, ami nincs, de az adománylistán szerepel. És közben mindenki mozgósítja a saját mikroközösségét is A mostani menekültakció során elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor az itteni barátok, a zürichi magyar közösség tagjai is akár csak egy tisztasági egységcsomagot hoztak, vagy megosztották a Facebookon  az eseményt, és így támogattak ebben a munkában.”

Megnézem
Összes kép (1)

Mi egy viszonylag kisvárosi  közegben élünk Zürich közelében, merőben más, mint a budapesti volt. Svájcban a kisgyermekes szülők (gyakran az apa marad otthon a gyerekekkel es az anya dolgozik) helyzete olyan szempontból speciális, hogy az egyik szülőnek nincs ideje dolgozni menni. Az óvodás gyerek 8-tól 12-ig van óvodában, ahol nincs menza. Tehát alapesetben hazajön ebédelni, és aztán otthon is marad. Az iskolás is hazajön ebédelni, aztán visszamegy, majd 4 körül már újra otthon van. Ilyen időbeosztás mellett lehetetlen főállásban dolgozni, ha nincs segítséged. És ilyenkor kapnak szárnyra talán legkönnyebben a mostani akcióhoz hasonló, projekt alapú feladatok, amiket kötetlen munkaidőben is el lehet végezni.”

Most, hogy az első szállítmányok elérték céljukat, ez a munka nem állt meg. Bár további felajánlásokat a jelenlegi krízishelyzet és bizonytalanság, a további fokozott ellenőrzések és adománystop miatt egyelőre nem fogad a csoport, Zsuzsi egy másik zürichi kezdeményezéshez csatlakozott, mely szintén a menekülteket segíti.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top