„A sürgősségi osztály nem azonnali osztály” – a betegek tudatlansága is lassítja a kórházi ügymenetet

Dr. Kullmann Tamás, a Győri Petz Aladár megyei kórház főorvosa, belgyógyász onkológus főorvos azon ritka személyek egyike, akik munkájuk mellett önkéntes alapon vállalják a sürgősségi ügyeleteket. A napokban az Uránia Filmszínház adott otthont legújabb könyve, a Mikor forduljunk orvoshoz?  – 100 tünet, amelynél azonnal hívjon mentőt  bemutatójának, aminek a megírásával az volt a célja, hogy segítsen az embereknek eldönteni, egy adott panasszal milyen gyorsan és milyen orvoshoz kell fordulni.

Az emberek nem tanulták meg használni a sürgősségi ellátást

A sürgősségi ellátás több mint 15 éve létezik Magyarországon, de a doktor úr szerint az emberek még most sem tudják igazán, mikor mivel kell igénybe venni ezeket az osztályokat. Az állandó fejlődés ellenére pedig a sürgősségi ellátórendszer megítélésében szinte semmilyen javulást nem lehet látni.

Egy súlyosabb buszbaleset is bedöntheti a sürgősségi ellátást Budapesten

A megelőző időszakhoz képest, amikor még nem volt sürgősségi ellátás, hatalmas előnyt jelent a jelenlegi rendszerben, hogy sokkal kevesebb beteg van, aki már olyan előrehaladott stádiumban érkezik a kórházba, hogy nem lehet rajta segíteni. Kullmann szerint – függetlenül attól, hogy milyen a szakmai csapat felkészültsége – azt látjuk, hogy kevesebb az elhanyagolt beteg, és bizonyos diagnózisok nagyobb eséllyel születnek meg, mint korábban, így az ellátás is hatásosabb lesz. Azonban az is igaz, hogy sokkal kisebb panaszokkal is bejönnek a sürgősségire, ezért a könyv – ha nem is egy komplett orvosi biblia – nagy segítség lehet abban, hogy döntsünk: mikor hova induljunk vagy épp ne induljunk.

„A betegforgalom folyamatosan nőtt az évek során minden egyes sürgősségi osztályon, amit egyaránt köszönhetünk az indokolt és az indokolatlan eseteknek. Ha az indokolatlan esetekkel kapcsolatban egy picit türelmesebbek lennének az emberek, és otthon várnának, nem vennék el egymástól a várakozási időt, és csökkenthető lenne a sürgősségi osztályon kialakuló feszültség. A könyvben ikonokkal különböztettük meg, hogy melyik eset melyik súlyossági kategóriába esik a három közül: abba, amikor azonnal, mindent félretéve induljunk, vagy ha úgy biztonságosabb, hívjunk mentőt; abba, amikor sürgősen, tehát még aznap keressünk fel egy orvost; vagy abba, amikor elég azon a héten felkeresnünk a háziorvosunkat. Sok tünet nagyon kellemetlen vagy fájdalmas tud lenni, de attól még nem sürgős” – mondta el a szakember.

Dr. Kullmann Tamás a Betegségek tünetei – Mikor forduljunk orvoshoz? című könyv bemutatóján

Hogy is működik a sürgősségi?

Sokan szinte semmit nem tudnak a sürgősségi betegellátás működéséről, csak azt, hogy aki odakerül, jobb, ha háromnapi hideg élelemmel készül a többórás várakozásra.

Az osztály működésének egyik kulcseleme az ún. triage-rendszer (a francia szó jelentése választás, válogatás): akik jelentkeznek a sürgősségi ellátó pultnál, azok egy 1-től 5-ig tartó kódbesorolást kapnak.

• T1: azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést
• T2: 15 percen belül (lényegében az adatok felvétele után azonnal) látnia kell az orvosnak a pácienst
• T3-T4: hosszabb várakoztatási idő lehetséges
• T5: nem lesz baja a betegnek, ha két órán keresztül nem látja orvos

Zacher Gábor: Az orvosok és a betegek sincsenek tisztában a sürgősségi ellátás működésével

A besorolást a betegek az ún. vitális paraméterek és a tünetek alapján kapják meg. A vitális paraméterek a vérnyomás, a pulzus és az oxigénszaturáció, ezek alapján biztonsággal meg lehet ítélni, hogy milyen fokú a beteg veszélyeztetettsége: a rendszer szerint akinek ez a három paramétere rendben van, bármilyen erős fájdalommal vagy kellemetlen panasszal érkezik, várakoztatható. Amikor a páciens a T5-ös kategóriába kerül, és lejár nála a két óra várakozási idő, egy ápolónak újra ellenőriznie kell az állapotát, de ha nem változott semmi, újra megkaphatja a T5-ös besorolást, az óra pedig akár 12-szer is újraindulhat a szakma szabályainak megsértése nélkül.

„Nem arra szeretnék utalni, hogy szeretjük várakoztatni az embereket, de ha egy nap közel száz belgyógyászati típusú beteget kell ellátni, és a T5-ös kategóriánál súlyosabb állapotú beteg érkezik, akkor őt fogjuk előbb ellátni, a T5-ös beteget pedig kénytelenek vagyunk hátrébb sorolni. Érdemes megnézni, hogy hogyan oszlanak el egy napon belül a kiadott besorolások. A T1-es besorolás nagyon ritka, lényegében azt jelenti, hogy a klinikai halál állapotában érkezik a beteg – ha egy ilyen van egy nap, már azzal is sokat mondok. T2-es egy nap több is előfordulhat, de gyakran vannak olyan napok, amikor nincs ilyen beteg. Több mint a betegek fele a T5-ös kategóriába tartozik, kétharmaduk-háromnegyedük pedig T4–T5-ös besorolású” – magyarázza Kullmann doktor.

Mentők érkeznek egy beteggel a nyíregyházi Jósa András Oktatókórház Sürgősségi Betegellátó Centrumába. Az ápolók a triage-helyiségben osztályozzák a betegek állapotát, hogy biztonságossá tegyék a sürgősségi ellátást (Fotó: MTI / Balázs Attila)

Sokszor a társult tünetek beszédesebbek

A könyv azért lesz remélhetőleg sokaknak nagy segítség, mert az egészen aprónak tűnő tünetektől a legaggasztóbb jelekig felölel mindent, amivel egy ember a hétköznapokban szembesülhet, akkor is, ha teljesen egészséges. Sőt a szerző a társult tünetekre is kitér, amelyek olykor még meglepetést is okozhatnak nekünk, ha eddig nem tudtuk, mivel induljunk azonnal orvoshoz, és mivel várjunk. Kullmann doktor szerint 20 évvel ezelőtt egy józan parasztasszonynak több ismerete volt saját magáról és például a diétáról, mint manapság a diplomás, multicégeknél dolgozó fiataloknak.

„Ebben a vírusokkal terhelt időszakban naponta három-öt beteg biztosan bejön hányással és hasmenéssel a sürgősségire, ami fejenként egy óra pluszmunkát jelent, pedig a sürgősségi osztály és a mosdója minden, csak nem higiénikus és komfortos ilyen állapotban. Azonban a hányáshoz is társulhatnak olyan tünetek, amikkel viszont igenis el kell jönni a sürgősségi osztályra: hogyha például a betegnek a hányás mellett nincs széklete, az a bélelzáródás egyértelmű jele lehet. A láznál az ún. háromnapos szabály különösen fontos: ha három napon belül vagyunk, ott általában vírusos fertőzésről beszélünk, amellyel nem kell feltétlenül kórházba menni, ha viszont három napon túlnyúlik a dolog, ott általában már baktériumot feltételezünk, így érdemes eljönni, hogy antibiotikummal kezeljük a beteget a kórházban. De az is fontos lehet, ha a láz mellett immungyengeséget okozó problémával küzd az ember, például kemoterápiát kap vagy cukorbeteg, ilyenkor ugyanis a háromnapos szabály nem vonatkozik rá, neki nem szabad addig várnia.”

A könyv patikai forgalomba kerül, illetve e-könyv formájában is megtalálható lesz, érdemes mindenkinek feltennie a polcra a gyógyszeres doboza mellé. Szintén hiánypótló a kötet végén szereplő lista az országban fellelhető összes sürgősségi ellátó intézményről, valamint a különleges tárgymutató, amely a könyv hétköznapi nyelvezetén túllépve olyan különleges kifejezéseket is tartalmaz, amelyekkel az orvosi papírokon, leleteken találkozhatunk, sőt azt is megtudhatjuk belőle, melyik orvosi részleg milyen célt szolgál.