„A macsó férfiak ideje tudományosan is lejárt”

A klasszikus családi, női témák, és persze a nők egyenjogúsága iránt elkötelezett újságírók, akárcsak az általuk rendre megszólaltatott szakemberek az utóbbi években sem győzik kihangsúlyozni, egyszer s mindenkorra elmagyarázni: a meddőség nem női probléma. Vagy nem egyedül női probléma. Vagy legfeljebb olyan egészségügyi csomag, amely a nőket is ugyanúgy érinti. A biológia a nemek közt ezen a téren tökéletes egyenlőséget teremtett, mert ma már minden kutatás kimutatja: ha nem jön a baba, 40-40%-ban vagy a nő vagy a férfi szervezetében van valamilyen gátló tényező, a maradék 20%-ban pedig mindkettejüknél áll fenn probléma, illetve maradnak az okok örökre ismeretlenek.

Az pedig szintén a manapság egyre nehezebbé váló gyermekvállalás témában születő írások és riportok visszatérő eleme, hogy a kaukázusi rasszban, amelyhez mi is tartozunk, egyre több férfit érnek utol a nemzőképességi problémák. Nem véletlenül találkozhatunk újból és újból a tudományosan egyébként teljesen megalapozott apokaliptikus jóslattal, miszerint akár már 2035-re bekövetkezhet a tragikus fordulat, és többségébe kerülhetnek a gyermeknemzésre alkalmatlan, meddő férfiak. Főleg azok után, hogy például a WHO vizsgálatai is azt mutatják, hogy az utóbbi ötven évben felére csökkent a lakossági spermiumkoncentráció. Míg a 60-as, 70-es években az átlagos arány 80-100 millió per milliliter volt, ez mára csupán 40 millió per milliliter.

Fotó: Getty Images

Ezek után Robert Merle méltán híres 1974-es Védett férfiak című regényét mi is ismét nyugodtan elővehetjük: az említett kétségbeejtő tendencia bennünket, magyarokat is erősen érint. Még a legoptimistább mérések is 150 ezerre teszik a jelenlegi meddő magyar párok számát, akiknél kiegyensúlyozott, rendszeres nemi élet mellett egy év után is elmarad a vágyott megtermékenyülés. „Ilyenkor ha az ember el is határozza, hogy végére jár a dolognak, ez nem lesz se könnyű, se rövid folyamat” – meséli saját meddőségi tapasztalatait Kaszás Géza. A színész, aki ma már boldog kétgyermekes apuka, elmondása szerint párjával sokáig bolyongott a rendszerben, költött még több pénzt, és vett részt eredménytelen kivizsgáláson országszerte, mire érdemi segítséget találtak.

Végül kiderült, hogy leginkább a felesége hormonháztartását kell gyógyszeres terápiával rendbe tenni, hogy a három sikertelen inszemináció után a második lombikos eljárás után kisfiúk, Nimród megszülessen. Akit a húga, Lilla már teljesen természetes fogantatással követett. „Ehhez nem csak az kellett, hogy kitartsunk egymás mellett a nehéz helyzetben, és még inkább megerősödjünk a párkapcsolatban, hanem az is, hogy a jellemző információhiányt leküzdve végül megtaláljuk az intézményt a megfelelő szakemberekkel, ahol a kezdetektől megvolt a bizalom. Hogy azt érezzük, azonnal eltűnik a szégyenérzet, érvényesül a kellő profizmus, és csak egy célt lát maga előtt mindenki: azt, hogy megszülessen a baba” – összegez Kaszás Géza.

Az nem is férfi, aki nem tud teherbe ejteni

Úgy tűnik, Kaszás Géza máig azon kevesek egyike, aki férfiként nem félt már az elején segítséget kérni, ráadásul nem először beszél a legnagyobb nyíltsággal érintettségéről a meddőségben. Hiszen ha valaki még most is erősen tabusítja itthon a témát, azok elsősorban a férfiak. Ám még mielőtt bárki szexizmussal vádolna, friss kutatási adatok támasztják alá, hogy súlyosságához és kiterjedtségéhez mérten a magyar lakosság összességében továbbra sem veszi elég komolyan a problémát – derült ki a Nézőpont Intézet tavaly decemberben publikált kutatása alapján. Ezen belül is, ha a meddőség jelenségéről és okairól feltárásról van szó, különösen a férfiak tudása, egyben tudatossága bizonyul meglehetősen alacsonynak.

Azt maguk a férfi meddőséggel foglalkozó andrológusok is megerősítik, hogy a sikertelen próbálkozások után a férfiak valóban kisebb hajlandósággal fordulnak szakemberhez, pláne nem időben: mindössze közel 20 százalékuk gondolja, hogy az ő szervezetükben találják majd az elmaradó teherbeesés okát. „Ha jönnek is, jellemzően a feleségük, a barátnőjük jelenti be őket hozzánk, a férfiak nem egyszer velük együtt jönnek hozzánk a rendelőbe” – mondja Balogh István. Miközben a Budai Irgalmasrendi Kórház szakorvosa hozzáteszi, az andrológiai kivizsgálás során, amely részben az ivarszervek, és maguk az ivarsejtek (alak, mennyiség és mozgékonyság) tanulmányozásából áll, már 40-45 százalékban elsőre megtalálják a probléma forrását.

A többiek esetében további részletező vizsgálatok vezetnek eredményre, ugyanakkor tény, hogy az utolsó 30 százalékban sosem találják meg az okokat. „Ebből is látszik, hogy a férfiak is sérülékenyek, jóval sérülékenyebbek annál, mint amennyire általában gondolják. Ahogy az is, hogy a férfiegészség kutatása mennyire összetett, bonyolult szakterüket. Mi andrológusok sokszor vagyunk nehéz helyzetben, amikor próbáljuk a puzzle-t összerakni, de nem értjük, hogy mi a baj. Szerencsére ma már egyre több célzott teszt érhető el, amely segítségével javítani tudjuk a jelenlegi arányokat” – teszi hozzá a szakambulancia munkatársa.

Fotó: Getty Images

Szél Dávid pszichológusként is hasonló hozzáállással találkozik, a hiedelem szerinte rendkívül mélyen gyökerezik, miszerint a férfinek potensnek kell lenni: az nem is férfi, aki a feleségét nem tudja teherbe ejteni. „Jelenleg is rendkívül macsó társadalomban élünk, ahol nem fér bele az elképzelésbe, egyszerűen nincs benn a koncepcióban, hogy a megtermékenyülés a férfin is múlhat” – állítja Szél Dávid, aki szerint ha nem jön össze egyből a baba, hajalmosak vagyunk arra is, hogy mindezt egyből érzelmi, személyiségbeli problémának tituláljuk. Holott ő is azt javasolja, hogy az első lépés mindig a fizikai, orvosi kivizsgálás legyen, majd utána jöhet a párkapcsolati, családi problémák feltárása.

„A macsó férfiak ideje tudományosan is lejárt”

Ezek után jó kérdés, ha meg is születik a meddő férfiakban, meddő párokban a kellő tudatosság, a segítséget kérőknek az intézményi oldal ma mennyiben nyújt támogatást. A szakemberek szerint e téren az utóbbi időben komoly előrelépések történetek. Például mint az ország legnagyobb meddőségi központja, tavaly októberben megnyitott a Semmelweis Egyetem Asszisztált Reprodukciós Centruma. „Így most országszerte, 16 klinika áll rendelkezésre, elég jó országos lefedettségben, amelyek közül 3 maradt teljesen magánkézben. Ahogy az is nagy eredmény, hogy az év végén az államilag finanszírozott meddőségi ciklusok számát 6 ezerről 14 ezerre emelték, ami elégnek tűnik ahhoz, hogy felszámolják az eddigi nagyon hosszú várólistákat” – bizakodik Balogh István.

Az andrológus attól szintén sokat remél, hogy a meddőségi kezelésekben használt leggyakoribb hormonkészítmények állami támogatását is 100 százalékossá tették. Abból még viszont probléma lehet, hogy jelenleg is nagyon kevés, legfeljebb 30 andrológus dolgozik az országban, ahogy a magyar oktatásnak is vannak komoly adósságai. „A fiúk általában jóval kevesebbet tudnak a saját testük működéséről. Például rendkívül hiányosak az ismeretek a spermiumok képződésével kapcsolatban, hogy ez például ugyanúgy egy ciklikus folyamat” – sorolja Balogh István, mi minden húzza alá, hogy a macsó férfiak kora tudományosan is lejárt. A kulcsot, a felesleges macsóság meghaladását Szél Dávid is az oktatásban látja: ő már az óvodától elkezdené a gyerekeknél a szexuális nevelést, a testtudatosság növelését.

Abban Toldy-Schedel Emil, Egyházi Kórházak Egyesülésének elnöke is egyetért, hogy az említett pozitív fordulatok ellenére a meddőség kezelése terén még mindig jelentős szemléletváltásra van szükség. Például míg a magyar lányok nővé érve többnyire elkezdenek nőgyógyászhoz járni, addig a férfiak nem keresik a férfiegészségre specializálódott szakembereket. Ez önmagában probléma, akárcsak az, hogy tudományban, a gyógyításban is máig él az attitűd, ha meddőségről van szó, pusztán a nőkkel lehet a baj. „Reprodukciós kérdésekben eddig erősen a nőkre szocializálódtunk, holott a párokat leginkább egyszerre, egy jóval átfogóbb szemlélettel kellene kezelnünk, ugyanúgy bevonva például a pszichológusokat” – állítja a meddőség kutatásában és felszámolásában elhivatott szakember.

Így most a cél egy sokkal átláthatóbb, komplex látásmóddal bíró, emberarcúbb egészségügyi rendszer kialakítása, ahol nem bolyonganak a családok, ahol teljes testi-lelki gondozás zajlik. Toldy-Schedel Emil szerint várhatóan a nyár végére lesz közelebbi képük arról, hogy az új, bővített állami finanszírozással működő rendszer hogyan muzsikál a gyakorlatban, amit a további kutatások és az érintett páciensek, a családok visszajelzései alapján szeretnének a jövőben javítani, a lehető legjobbra csiszolni.

Akik sikeresen megküzdöttek a meddőséggel: 

• Léteznek a csodababák! A 13. beültetés lett sikeres Mónikáéknál
• 18 év próbálkozás után jött össze a lombik
• Csodababák: „Mindig tudtuk, hogy lesz gyerekünk, csak azt nem, hogy mikor és hogyan”