Ráadásul még fogyni is kezdett a heti két tánctól, és új társaságra is lelt. Aztán amikor együtt mentünk a ruhatárunkat felfrissíteni, feltűnt az is, hogy egyre inkább a 20-as évek ruháinak érzését keresi a turkálókban, sőt felkutatott olyan boltokat, ahol kifejezetten a szving stílusú ruhákat lehet megtalálni.
Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy egy évnyi táncolás után egyszer csak felmondott a munkahelyén – amitől már két éve szenvedett –, és elment szvingtánctanárnak, külföldre mászkál nemzetközi szvingtáborokba, és köszöni, remekül van a megváltozott életében.
“Az egyik legjobb dolog, ami történt velem, hogy elkezdtem szvinget táncolni. Ez egy dinamikus, felszabadult tánc, nagy teret ad az önkifejezésre, a ritmussal való játékra, a hangulata egészen magával ragadó. Rengeteg pozitív energiát ad, általa én is nyíltabbá, felszabadultabbá váltam. Improvizatív tánc lévén fontos az egymásra hangolódás, a finom jelekkel való kommunikáció, a zenére figyelés, ami kihegyezi az érzékszerveket, érzékennyé tesz, és fantasztikus, ahogy ilyen módon megszületik a tánc. A zenének új mélységeit ismertem meg, és egészen más füllel hallgatom azóta” – mesél Keep Swinging Egyesület egyik tanulója és lelkes önkéntese.
“Pár nélkül, teljesen egyedül mentem el az első szvingórára. Néhány hónappal később viszont már az újonnan kialakult baráti körrel tervezgettem az első közös hétvégét Csehországban. Gyakoriak a szvinges fesztiválok, work shopok, így mindig van hova utazni, és külföldiekkel is bővül az ismerősök köre. Végre újra bekerültem egy olyan nemzetközi pezsgésbe, amit az Erasmus óta hiába kerestem, és ráadásul ebben a csapatban mindenkinek lételeme a tánc” – lelkesedik Janca Timi, aki már évek óta jár szvingelni.
“Izzadt testek, lüktetés, szenvedély”
“Szerencsére ha az ember végre ráakad erre a táncfajtára, annak önfeledt szertelensége, az 1920–30-as évek muzsikájának szeretete vagy szimplán saját mozgásigénye miatt, akkor nagy valószínűséggel hirtelen egy olyan – meglehetősen lökött, bohókás, de mégis bájos – társaságra lel, amelyik miatt először csak beiratkozik a második kurzusra, aztán elkezd lejárogatni a szvinges lokálokba, majd azt veszi észre, hogy már utcán menve is bedob néha egy sasszét, és végül olyan göncöket kezd el hordani, ami még nagyapáink korában volt sikk, akkor már egy dolgot biztosan fog tudni: a lindyhopost éretlen viccekkel ne szvingereld“ – mondta el nekünk Gábor, akinek nagy kedvencei a nemzetközi táborok, sosem hagyná ki őket, ezekre gyűjt általában egész évben.
“Az ember nem táncórán érzi magát, hanem egy nagy bulin, ahol rengeteg alkohol nélkül is tud elengedett lenni és kapcsolatot teremteni másokkal. Mivel nem egy állandó párral folyik a tánc, hanem folyamatos a párcsere, ezért mindenki táncol mindenkivel, kénytelen vagy ismerkedni, és ami még jobb: alkalmazkodni mindig új és új emberekhez. Mert itt bizony meg kell tanulni azt, hogy mit jelent, amikor követni kell valakit, és nem egyedül döntjük el, hogy mi legyen következő lépés” – magyarázza nekem lelkesen a Keep Swinging Egyesület elnöke, Bendik Marcell.
A táncosok Budapesten minden héten kedden összejönnek a Lokál bárban, hogy ott bulizzanak. Igazából úgy indult, hogy bemutató óra volt mindig itt, csak valahogy össznépi tánccá alakult aztán egy-egy táncóra. Sokan ezeken az alkalmakon botlanak bele a szvingbe, amibe hirtelen beleszeretve már mennek is rendszeresen táncórákat venni.
De van itt olyan történet is, ahol úgy lett profi szvingtáncos a lányokból, hogy egy esküvőn az ifjú pár szvingelt. Utána kerestek direkt ilyen lehetőségeket, hogy kitanulhassák minden csínját-bínját ennek a táncnak. Ez olyan jól sikerült, hogy mára már az egyikük tanít is az egyesületben.
