nlc.hu
Életmód
Kritika a Selena Gomez: My Mind & Me című dokumentumfilmről

Selena Gomez az összeomlása történetével szeretne erőt adni másoknak

Selena Gomez sokunk fejében talán még mindig egy aranyos, Disney-s tinilány jó énekhanggal, aki túl sokáig volt együtt Justin Bieberrel, pedig valójában ő egy 30 éves nő, aki már jó néhány éve küzd nagyon is felnőtt problémákkal. A problémái pár éve egy idegösszeomlásban kulmináltak. Új filmjében a felépüléshez vezető útjáról mesél.

Selena Gomez: My Mind & Me, vagyis Selena Gomez: Az elmém & én. Ez a címe a héten az Apple TV+ kínálatában bemutatkozó új portré-dokumentumfilmnek, ami a világ legnépszerűbb énekesnőjéről, pontosabban az ő lelkiállapotáról, komplex személyiségéről és számos egészségügyi és lelki problémájáról szól. Gomez a film eleji narrációjában rögtön azt ígéri, hogy itt a legféltettebb titkait osztja meg velünk, ami persze hazugság, de az ő szempontjából nézve mégis igaznak tűnik. Ha tényleg a legféltettebb titkait tárta volna fel előttünk, akkor láthattunk volna valamennyit az idegösszeroppanása és a pszichózisa időszakából is, amikor lelkileg az abszolút mélyponton volt, ám a film ezt nagylelkűen – és persze érthető okokból – átugorja, és mindössze néhány mondatot szentel annak, mennyire maga alatt volt.

Gomez szempontjából nézve azonban mégis helytálló, hogy a legféltettebb titkait osztja meg velünk, hiszen a bő másfél órás játékidő alatt azokról a dolgokról mesél, amiket már feldolgozott, amikről már tud beszélni. Ahogy azt elmondja, a gyógyulása és a fejlődése folyamatban van, és vannak dolgok, amikkel még ő sem tud szembenézni, ahogyan a film egyik találó jelenetéből is kiderül, amikor interjú közben azt kérdezik tőle, hogy mit lát, amikor tükörbe néz? Erre még neki sincs válasza.

Selena Gomez: My Mind & Me

Forrás: Apple TV

Csak semmi meló!

Egy film- és popsztárról szóló dokumentumfilmben nyilván esik valamennyi szó a sztár ezen tevékenységeiről, azt viszont jó látni, hogy Gomez nem arra használja a My Mind & Me-t, hogy valamelyik produkcióját vagy termékét promózza. Ez olyannyira igaz, hogy a Gyilkos a házban című sikersorozata vagy a szintén nagy sikernek örvendő Selena + Séf című főzős műsora gyakorlatilag említésre sem kerül, mintha nem is léteznének. Nem tudom, hogy ennek az-e az oka, hogy ez a dokumentumfilm az Apple TV+ kínálatában debütált, míg a másik produkciók a Disney+ kínálatát gazdagítják, ezért nem akarták reklámozni a konkurenciát, vagy szimplán az a helyzet, hogy Gomez úgy érezte, ezeket a munkáit sehogy sem tudja beleilleszteni a lelki egészségéről szóló narratívába, mindenesetre furcsa, hogy még csak szó sem esik róluk. A Disney-s múltja azért említésre kerül, de kizárólag némi gúny kíséretében: az egyik saját ruháját szapulja úgy, hogy pont úgy néz ki benne, mintha tiniboszorkány lenne a Varázslók a Waverly helyből című sorozatából.

Egyedül az énekesi munkája kap viszonylag nagyobb teret, de aki azt hiszi, hogy ez egy turnéfilm dögös fellépések részleteivel, garantáltan csalódni fog. A fellépésekből alig néhány apró részletet látunk, inkább a színfalak mögötti pillanatok érdeklik az alkotókat, és ezzel sem azt akarják bemutatni – mint sok más popsztár esetében –, hogy mennyire kemény munka zajlik azért, hogy egy-egy óriáskoncert megvalósulhasson, hanem azt, hogy mi vezetett Selena nagy összeomlásához, mi történt vele, hogy 55 állomás után 2016-ban le kellett fújnia a Revival turnét.

Selena Gomez

Selena Gomez a film bemutatóján (Fotó: Jon Kopaloff/Getty Images)

A mélypont

A filmet két etapban vették fel. Az elsőt a 2016-os turnén, ahol már látszott a baj, és ahol a teljes stáb azon dolgozott, hogy az önostorozó, kedvetlen és mindennel elégedetlen énekesnő képes legyen arra, hogy helyszínről helyszínre járva tolja végig a koncertmaratont, de ez csak ideig-óráig volt megvalósítható. Ezután Gomez csak 2019-ben engedett ismét kamerákat a közelébe, amikor úgy döntött, hogy visszatér, viszont a találkozás a munkáját körüllengő rengeteg elvárással és stresszel újfent megmutatta neki, hogy nem szabad túlfeszítenie a húrt, és a legfontosabb, hogy önmagára vigyázzon. A két etapban felvett jelenetek néhol kissé zavarossá teszik a film narratíváját, de a lényeg szerencsére azok számára is követhetővé válik, akik nincsenek tisztában a művésznő elmúlt éveinek főbb történéseivel. A kihagyott közel három évben Gomez vesetranszplantáción esett át, küzdött a lupusszal, a kemoterápiával, a lelkiállapota pedig olyan sokat romlott, hogy pszichózis miatt pszichiátriára került, ahol – édesanyja és a barátai elmondása szerint – akkora volt a baj, hogy egy darabig az is kétséges volt, hogy felépülhet-e belőle.

Ráadásul erre az időszakra esett a végleges szakítása Justin Bieberrel, akivel sokáig álompárt alkottak a médiában, és aki látszólag jobban hiányzik Selena rajongóinak, mint neki. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen szakítás ideig-óráig ugyan témát jelent a sajtóban, aztán elengedik, de a filmbe bevágott montázsok alapján Gomezt még évekkel később is Bieberről faggatták, ahányszor csak a bulvármédia közelébe került, méghozzá olyan pofátlan kérdésekkel, hogy mit szól Bieber új párjához, Hailey Baldwinhoz, depressziós-e a szakítás miatt, netán alkoholba fojtja-e a bánatát. Ez már önmagában sem lehetett könnyű, de még bónuszként megkapott egy súlyos diagnózist is arról, hogy bipoláris zavarban szenved, bár ez utóbbi hír azért valamiféle megkönnyebbülést is magában hordozott: önmagának is magyarázattal szolgált arra, miért beszélt a hozzá közel állókkal időnként teljesen kikelve magából. Annyi baj érte Gomezt a húszas évei második felében, hogy sokan egy teljes életre beosztva is besokallnának tőle, és volt egy időszaka, amikor ő is csak azt a kérdést tette fel magának: mi lehet a következő?

Selena Gomez: My Mind & Me

Forrás: Apple TV

Útkeresés az összeomlás után

Alek Keshishian filmje egy fiatal nő útkeresését mutatja be. Egy nőét, aki talán már túl van a legrosszabbon, és most keresi az útját annak, hogy megfeleljen a külvilág elvárásainak, és közben azért odafigyeljen magára, a saját boldogságára is. Bár ezt soha nem mondják ki direktben, de Selena Gomez gyakorlatilag az élete értelmét keresi, és a filmnek van egy pontja, amikor úgy fest, talán sikerül rátalálnia. Mielőtt kijönne az új albuma, a legjobb barátnőjével egy jótékonysági szervezet szervezésében elutaznak Kenyába, ahol Gomez egy iskolaépítési és oktatási programhoz adta a nevét és a pénzét. Az ott töltött önkénteskedés és jótékonykodás időszaka látszólag új energiákkal tölti fel őt, megfogadja, hogy amennyiben lehetséges, negyedévenként visszatér majd segíteni, hogy aztán 2020-ban kiderüljön, hogy a jótékonysági szervezet komoly korrupciós botrányba keveredett, és emiatt neki is ki kell hátrálnia belőle. Egy újabb pofon az élettől. Selena egyik legfőbb erőssége azonban pont az, hogy látszólag minden pofonból képes felállni, és idővel rájön, hogy a pofonjai és a története talán másoknak is erőt adhatnak, hiszen rengeteg fiatal küzd mentális és/vagy egészségügyi problémákkal, és ha azt látják, hogy ezzel nincsenek egyedül, az akár életet is menthet.

Egy folyamatos küzdelem

A film bemutatja Gomez egyik legnagyobb dilemmáját is: beszéljen-e arról nyilvánosan, hogy bipoláris zavarban szenved? Bár a stábja nem akarja erről egyértelműen lebeszélni, azért figyelmeztetik, hogy onnantól kezdve, hogy ezt elmondja, ez lehet vele kapcsolatban a legfőbb narratíva a sajtóban. Az énekesnő elgondolkodik azon, mi baja lehet ebből, majd arra jut, hogy legfeljebb lesznek néhányan a film- és popszakmában, akik emiatt nem akarnak dolgozni vele, de akik ezért hátat fordítanának neki, azokkal ő sem dolgozna szívesen, így felvállalja.

Persze akadnak a filmnek kissé mesterkéltebb részei is: szinte már kötelező elem, hogy a nagy sztár visszamegy az egykori iskolájába, ahol megpróbálja a jövő generációját inspirálni, vagy megnézi, mi lett azzal a házzal, ahol gyerekként felnőtt. Ezek már-már kliséknek számítanak ebben a műfajban, ahogy az is, hogy úgy próbálják meg közelebb hozni őt a nézőhöz, hogy nem azt látjuk, hogy luxusétteremben ebédel, hanem egy gyorsétterembe ugrik be az unokatesójával. Selena Gomez azonban még ezekben az előre kitalált helyzetekben is képes meglepő természetességgel viselkedni, és tényleg eladja nekünk, hogy a közvetlensége és a szerethetősége nem csak image. A filmet sikerül ügyesen befejezni. Nincs happy end, hiszen általában a valóságban sincsen: Selena Gomez tudja, hogy lesz még dühös, szomorú, lesz még maga alatt, és az élete egy folyamatos küzdelem lesz az egészségével, de már megtanulta, hogy elfogadja és kezelni tudja ezt. „Work in Progress” – fogalmazza meg magának, és ennél mi sem tudnánk jobb tanulságot levonni.

Selena Gomez: My Mind & Me

Forrás: Apple TV

A Selena Gomez: My Mind & Me már látható az Apple TV+ kínálatában.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top