 |
Amit elmesélek, bárhol megtörténhetett volna, de talán mégsem véletlen, hogy épp a napfényes Itáliában esett meg, ami köztudomásúan a szemfényvesztők hazája is egyben. Azon a délelőttön ugyan nem volt napfényes, sőt. Szakadt az eső. De mivel Rómából egyetlen percet sem szabad kihagyni, én ezalatt is a néptelen utcákon csámborogtam. (Úgy kell nekem!) Egyszer csak lefékez mellettem egy elegáns fekete autó, és egy üzletembernek látszó olasz kihajol az ablakon. Nem tudnék-e segíteni rajta kérdezi nagyon intelligensen, angolul , mert otthon felejtette a pénztárcáját, és váratlanul kiürült a benzintankja. A szokatlan kéréshez mellékelt egy olyan utánozhatatlan esdeklő tekintetet, amilyet csak a bajba jutott taljánok tudnak. (Ezt már ismertem, legutóbb akkor láttam, amikor összetörték a kocsimat. Átkozott komédiások!) Felszisszentem. Mert én ugyan bőrig ázom, de az az én bajom, miért nem hoztam esernyőt. De ő! Ő nem tud továbbmenni
Száz euro elég is lenne, hogy a közeli benzinkútnál megtankoljon folytatta. Hát, éppen annyi van nálam, latolgattam. Erre előjött a farbával, hogy nem lesz ő hálátlan, azzal felkattintotta a kocsi csomagtartóját. Egy pillanat töredékéig beleláttam. Tele volt jóképű bőrkabátokkal, feketékkel, nyers színűekkel, egyenként becsomagolva, mintha épp most akasztották volna le őket egy üzlet fogasairól. Kikapott közülük egy kisméretűt, és a kezembe nyomta. Erre (mi mást tehettem volna?), átnyújtottam a bankjegyet. De mire megmukkanhattam volna, hogy Csao vagy ilyesmi, a férfi már el is porzott. Hát nem furcsa, üres tankkal…?! (Mondtam, hogy szemfényvesztők.) Egy ideig megütődve álltam ott, mert derengeni kezdett, hogy alighanem valami kapitális csalás áldozatául estem. Azért egyelőre nem szidtam magam. Előbb lássuk a bőrdzsekit! Szinte eszelős állapotban rontottam be a szállodai szobába. A férjem úgy nézett rám, mint aki már mindent tud, pedig még nem is látta, hogy pottyan le egyetlen próba során az enyhén átnedvesedett kabát egyik ujja, aztán a másik… De hiszen ez nem is bőr, papírból van! esett le most már végleg a tantusz, és elkezdődött a Hogy lehettél ilyen hülye
kezdetű monológ és dialógus, ami a mai napig is tart teljesen jogosan.
