És megszületik a „Nõ”!

Nancy Friday, amerikai írónő interjúkötetében nem karriert építő vállalkozó vagy politikusasszonyok szerepelnek, hanem egy sokkal izgalmasabb, mindannyiunkat mélyen érintő témáról szól: a szexuális élvezetek csúcsairól.

Bevallom őszintén, amíg a Jakupcsek-showban nem láttam őt, eszembe sem jutott, hogy kezembe vegyem az általa fordított könyvet. Címe alapján azt gondoltam, egy újabb szenzációhajhász szexkvíz, a „Ki, hova, hogyan?” kategóriából. Tévedtem. Vörös körmeit köszörülő végzet asszonya helyett egy megejtően szerény, ám roppant kulturált fiatal nő ült a kamerák előtt, aki oly hittel és mesterkéletlenséggel beszélt az orgazmusról, e tabukkal körülbástyázott témáról, ahogyan csak tiszta ügynek elkötelezett emberek tudnak. Szavaiból erő és átgondoltság áradt, és valami csillagporos emelkedettség, ami a legritkább esetben fordul elő, ha a médiában a szex kerül szóba. Ki lehet ez a nő? – merült fel bennem, és valószínűleg még sokakban, akik aznap este a televízió előtt ültek. Másnap már a Gellért szálló teraszán beszélgettünk. Akkor azt kérte, az interjút csak később közöljem, ugyanis nagy tervei vannak. Azóta kilenc hónap telt el…

•

Luna Nova Test és Kultúra Szalon – olvasom a belvárosi bérház kapucsengőjén. Ágnes nyit ajtót.
– Jaj, ne haragudjak! – mentegetőzik, épp az imént ment el a vízvezeték-szerelő, romokban hever a lakás. – Ez a csőtörés volt az utolsó csepp a pohárban! – fakad ki.

Mióta lefordította azt a könyvet, tótágast áll az élete. Különköltözött a férjétől, a barátai szakítottak vele, keresi helyét a világban. Nehéz egyedül egy fiatal nőnek. De mit tegyen? Képtelen többé megfelelni annak az önfeláldozó, kizárólag családjáért élő asszonyképnek, amit a környezete elvár tőle. Azért ne higgyem, hogy magányos. Annyi új, izgalmas, értékes emberrel ajándékozta meg a sors. Fáradt ugyan, de régen volt ilyen boldog. Végre tudja, mi a dolga. „Ez itt!” – mutat körbe, és ismét úgy sugárzik, mint amikor először találkoztunk. Valóban gyönyörű a stúdió. Napfényes szalon a csoportok számára, kisebb helyiségek az egyéni foglalkozásokhoz, és egy meleg hangulatú teázó – mind-mind kifinomult ízléssel berendezve.

Beregszászi Ágnes

– Fejemet rá, hogy lakberendező járt itt!

– Eltaláltad. Magyar-angol szakon végeztem az ELTE-n, de néhány éve okleveles lakberendező vagyok. Akkoriban, amikor erre adtam a fejem, még azt hittem, a lakásommal van valami baj, ezért nem érzem boldognak magam. Ma már tudom, hogy nem magamon kívül, hanem önmagamban kellett volna kutakodnom, de ehhez előbb le kellett fordítanom a Nők a csúcson című könyvet.

– Hogyan találtál rá erre? Hiszen Amerikában már huszonöt éve megjelent!

– Fejemre esett a könyvespolcról. Régóta ott állt, de nekem csak most tűnt fel. Nyilván nem véletlenül. Nem igazán működött a szexuális életem. Nincs ezen mit csodálni, hiszen a férjemmel még az általános iskolában kezdtünk el járni. Éretlen kamaszfejjel honnan is tudtam volna, kire és mire van szükségem. Nem hibáztatom, ő mindent megtett, még szakemberhez is eljött velem. Az örömtelenség azonban lassan mindenre rányomta a bélyegét. Kerültem az együttléteket, a férjemet vádoltam, miközben titkon sejtettem, hogy az akadály inkább az én agyamban lehet.

– Tudtad, hogy mit keresel?

– Honnan tudtam volna? Sokat hallottam az orgazmusról, de magyarázd el valakinek szavakkal, hogyan kell például tüsszenteni! Afelől viszont nincs kétséged, hogy tüsszentettél-e vagy sem. A nők, akikkel beszéltem, mind pontosan tudták, mikor értek életükben először a csúcsra.


» Az interjú itt folytatódik!