Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Életmód

Műanyagba csomagolt időt árulnak nekünk

A csomagolt termékekkel időt spórolunk, de mikor vált ilyenné az életünk, hogy már kávézni sem tudunk leülni? És főleg, jó neked így élni?

A műanyagmentes július remek dolog volt, még a Facebook-profilképünk is színesebb lett tőle, de – bár őszintén hiszem, hogy a legapróbb törekvés is rengeteget segít abban, hogy ne termeljünk annyi műanyaghulladékot – azért az mégis elgondolkodtató, hogy erre miért csupán 30 napot tudunk rászánni az évi 365-ből.

Ráadásul a polisztirol tálca nem is újrafeldolgozható (Fotó: iStock)

Azt gondolom, hogy amelyik rossz szokásunkat el tudjuk hagyni egy hónapon át, attól akár egy életre is megszabadulhatnánk, csakhogy mi annál elfoglaltabbak vagyunk, hogy ezzel bajlódjunk az év mind a 12 hónapjában. Folyton rohanunk, mindent azonnal akarunk, és szeretünk a legkisebb befektetett energia és a legnagyobb kényelem irányába húzni.

És pontosan ezt vesszük meg nap mint nap: a műanyagba csomagolt időt, ami kényelmessé teszi az életünket.

Lehet a gyártókat és az áruházakat hibáztatni a végtelen mennyiségű, egyszer használatos nejlonszatyorért vagy műanyag csomagolásokért, és petíciókat aláírni, hogy azokat a törvény szigorával tiltsák be, de könyörgöm, ne legyünk már álszentek!

Mi tartottuk életben a nejlonzacskókat

Az előtt, hogy keresztesháborút indítottunk volna a nejlonzacskók ellen, sem tartott senki fegyvert a fejünkhöz, hogy bevásárláskor leakasszuk és megtömjük őket a sok előrecsomagolt, műanyagba bugyolált termékkel. Egyszerűen kéznél voltak, és mi szeretjük, mert kényelmes. Járhattunk volna vászonszatyorral vagy fonott kosárral bevásárolni már a nejlonéra fénykorában is, de ez magunktól eszünkbe sem jutott. Bezzeg mikor bevezették, hogy fizetni kell a nejlonszatyorért, mi voltunk a legjobban felháborodva.

Halott teknősök, műanyaggal teli bálnagyomrok kellettek ahhoz, hogy megtegyük azt a pluszerőfeszítést, hogy magunkkal visszük a saját szatyrunkat a boltba. Most pedig úgy kövezzük meg azt az áruházláncot, amelyik még nem nejlonszatyormentes, mintha soha egyet sem vettünk volna a kezünkbe azelőtt.

A műanyagot a mi rohanó életvitelünkhöz igazítják

Na de, ugye, mi szuper elfoglaltak vagyunk, így miután büszkén vállon veregetjük magunkat, hogy már nem használunk nejlonszatyrot, rohanunk is tovább. Folyton sietünk valahova, nincs időnk a fenekünkön ülve meginni még egy kávét sem, inkább elvitelre, műanyag tetővel, műanyag keverőpálcával kérjük. Az ebédünket is futva fogyasztjuk, és ha megenni is alig van időnk, hogy lenne már pont arra érkezésünk, hogy megfőzzük, ételhordóba tegyük, amit aztán még el is kell mosogatni!

Nincs nekünk ilyenekre időnk, ezért a sarki szupermarketben vagy épp a kávézóban kikapjuk a hűtőből az előrecsomagolt szendvicset, a felszecskázott salátát, desszertnek meg jöhet egy kis gyümölcssali. Persze a szendvics műanyagba van bugyolálva, a saláta műanyag tálban, műanyag villával, műanyag zacskóba zárt szósszal és még egy másik zacskó maggal érkezik, a gyümölcssalátához pedig egy újabb műanyag doboz és evőeszköz dukál. Valahol útközben, az autóban, az irodában, a gyerekre várva, az iskola épülete előtt betoljuk a több műanyagot, mint ételt tartalmazó ebédünket, és már repül is a kukába a csomagolás, hisz pont az a legjobb benne, hogy nem kell a mosogatással bajlódnunk.

Háborogva szörnyülködünk a környezetszennyezés miatt, és követeljük, hogy bambuszból, fából, rizs- meg kölespasztából gyártsanak nekünk eldobható tányérokat meg evőeszközöket, de az eszünkbe sem jut, hogy tartsunk egy villát a táskánkban, és azt ne adj’ isten, minden étkezés után elmossuk.

Nos, a gyártók nem fognak helyettünk dolgozni, nekik a műanyag a legolcsóbb, és ha mi nem érünk rá főzni meg ételhordókat és evőeszközöket mosogatni, akkor érjük be azzal.

Az egészség műanyagba csomagolva érkezik

Persze ahhoz, hogy a túlhajszolt életvitelünket fenn tudjuk tartani, egészségesnek kell maradnunk, amihez sok zöldséget és gyümölcsöt kell fogyasztanunk, lehetőleg abból is a biót. Na persze a termelői piacra nincs időnk kimenni, a hátsó kertben paradicsomot vagy barackfát tartani meg aztán pláne nincs, hisz az macera, így marad a szupermarket polcáról leemelt biozöldség.

És ezzel újra életre hívunk egy rettenetet, amit én csak úgy hívok, hogy divatbio. A figyelmünkre és pénzünkre vadászva a bioimage-építés során a gyártók a különlegességre, a nem mindenki számára elérhetőségre, a divatosságra helyezik a hangsúlyt, a vegyszermentesség már szinte másodlagos. A divatbio a zöldségek felső kategóriájába sorolja magát, és akár egy prémiummárka, nem kíván keveredni az olcsóbb, mindenki számára elérhető tucattermékekkel.

Ez már a boltbeli pozicionálással kezdődik, hiszen amíg az öt különböző alma jól megfér egymás mellett, a bioalma egy másik részlegen figyel, a többi biotermék társaságában. Na és természetesen agyoncsomagolva műanyaggal, hiszen rá kell tenni a hatalmas bio feliratot, valamint meg kell óvni még a széltől is, na meg persze attól, hogy összetévesszék őket a halandó, vagyis nem biozöldségekkel.

Így lesz egyesével műanyagba csomagolva a biopadlizsán és -brokkoli, bezacskózva a banán, a fokhagyma és a paprika és szó szerint minden, ami bio, az egészség jegyében.

És mivel mi egészségtudatosak vagyunk, és persze a környezetet is óvni akarjuk a vegyszerektől, ezért büszkén pakoljuk a kosarunkba a biotermékeket és a töménytelen műanyag csomagolást, ami, halkan megjegyzem, legalább annyi kárt tesz, mint egy permetezőszer.

Nehéz fejben tartani, hányszor megy a gyerek suliba a héten

A másik kedvencem a jó szülőségre aspirálás. Szinte bármit hajlandók vagyunk megvenni, ha a gyerekünk egészségéről és boldogságáról van szó. De ha magunkra sincs időnk főzni, hogy lenne már a gyerek uzsonnáját elkészíteni, porciózni és ételhordóba csomagolni?

Milyen szerencse, hogy az áruházak megteszik helyettünk! Az almát és a répát is 60 grammonként csomagolják, külön kis műanyag zacskókba, majd öt zacskót egy nagy műanyag zacskóba, hogy nehogy elfelejtsük, hány napon megy suliba a gyerekünk. Mindezt a 300 gramm almát vagy épp répát a hat darab zacskóval három kiló áráért adják, de mit számít az, hiszen mi jó szülők vagyunk, egészségesen tápláljuk a gyerekünket.

Igaz, hogy közben a bolygó belefullad a műanyaghulladékba, így mire a gyerekünk felnő, már lehet, hogy nem terem se répa, se alma, de kit érdekel? Papolunk neki a környezetvédelemről, miközben több műanyaghulladékot rejt a tízórais doboza, mint egy szelektív szemetes, viszont megspóroltunk egy csomó időt.

Ő aztán alaposan kiélvezi az élet jó dolgait (Fotó: iStock)

Tudom, hogy a gyerek jobban szereti az almát, ha az fel van neki kockázva, viszont akkor vagy szánjuk rá az időnket, vagy tanítsuk meg neki, hogyan kell egy egész almát megenni, ne vegyünk meg inkább hat műanyag zacskót!

Nemcsak a gyümölcsöket, de a kekszeket, piskótákat és az italokat is pont ezen az elven sózzák ránk a boltban, és észre sem vesszük, sokszor több csomagolást veszünk, mint élelmiszert. Kis adagokban jön minden, mert akkor a gyerek megeszi egyszerre, meg könnyen meg tudja fogni, és a táskájába is könnyen be tudjuk tenni. Így érkezik 180 gramm keksz nyolc darab „cuki“, 22 grammos minicsomagban, amit persze még egy kilencedik, nagy műanyag zacskó rejt, és így lesz másfél-két decinként porciózva még a víz is, naná, hogy bájos kis műanyag üvegekben.

A  műanyagmentes hónap szóljon a time managementről!

A műanyagmentes július kapcsán érdemes lenne azt átgondolnunk, hogy mi az, amit megveszünk, helyettesítünk, amikor műanyagot vásárolunk. Ha arra jutunk, hogy ez az idő, a kényelem és a gondoskodás érzete, akkor nem elég, ha a fogunkat összeszorítva valahogy túléljük a júliust műanyag nélkül, majd augusztusban megkönnyebbülve visszatérünk a rossz szokásainkhoz, hanem inkább azt gondoljuk végig, hogy mikor lett az egész életünk egy rohanás!

Gondoljuk végig, mikor ittunk utoljára kávét csészéből, egy kellemes beszélgetés kíséretében, az elviteles pohár műanyag fedele nélkül. Emlékezzünk vissza, milyen öröm, mikor megjelennek az első paradicsomok a balkonládában, és ezt ne cseréljük műanyagba bugyolált biozöldségre. Szánjuk rá az időt, hogy a gyerekkel elmenjünk kulacsot és ételhordót venni, olyat, ami neki tetszik, hogy azt örömmel használja sokszor, újra és újra, akkor is, ha abban egészbe tesszük bele az almát és a kekszet, és nem kis színes zacskókban.

De legfőképp ne mutogassunk ujjal a gyártókra és az áruházakra, mert ők csak azt árulják, amire nekünk igényünk van: vagyis a műanyagba csomagolt időt. Hiszen a fő szabály, hogy ha nincs kereslet, elhal a kínálat is. Ide kellene eljutni!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top