Fogfájós tapír, tüdőgyulladásos elefánt, oroszlánok fogamzásgátlása: milyen az állatkerti állatorvos munkája?

Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor? A Debreceni Állatkert állatorvosának ilyen esetei még nem voltak, de azért rengeteg érdekességet mesélt nekünk oroszlánok, vízilovak és tapírok gyógyításáról.

Rácz Sarolta

2022. Augusztus 08.

A július végi hőség a Debreceni Állatkert lakóit is megviseli, még a sivatagi róka is csak az árnyékban szunyókál a nagy melegben, a hóbaglyok is a kifutójuk mellé helyezett hűtésüket szolgáló ventilátor közelében állnak, élvezik a frissítő levegőt. „Talán a nagy nyári melegben van a legtöbb egészségügyi probléma az állatok esetében – mondja Dr. Bodó Zsuzsanna, az állatkert állatorvosa, aki végigkalauzol bennünket a parkban. – Ilyenkor problémamentesen kell elérhetőnek lennie az állatok hűsölési lehetőségeinek, a folyamatos vízellátásnak, és hűtött takarmánnyal is szolgálunk számukra. Ezeknek ilyen időben különösen örülnek.”

Zsuzsanna gyerekként rövid ideig biológus szeretett volna lenni, a madarak különösen érdekelték, végül állatorvosként végzett, jelenleg a Debreceni Állatkert lakóinak egészségéért felel. Munkája tele van szakmai kihívással, gyógyított már túletetett struccot és tüdőgyulladásos elefántot, de az oroszlánok fogamzásgátlása és a pávián sérvének sebészi ellátása is rá tartozik. „Az ember azért lesz állatorvos, mert szereti az állatokat, de azok nem feltétlenül szeretik őt” – meséli.

debreceni állatkert állatorvos Debrecen állatok

Fotó: Lőw Barnabás

Ha Zsuzsanna megjelenik valamelyik kifutónál, akkor a „páciensek” egy része érzékeli, hogy olyan „helyzet van”, ami számukra nem feltétlenül lesz kellemes. „Van egy oroszlán, aki azonnal támadásba lendül, amikor meglát.” Azért akadnak olyanok is szép számmal, akik örülnek, amikor az állatorvos belép hozzájuk. A gyűrűsfarkú makik azonnal odarohannak, az ölébe ugranak. A meleg fogadtatás nem feltétlenül az önzetlen szeretetről szól, az állatok érzik, hogy a látogatás mazsola osztásával jár együtt. A bátrabbak még azt is megengedik maguknak, hogy Zsuzsanna zsebe felé nyúlkáljanak, ahol a csemegét sejtik. Fejlett szociális érzékük más téren is megmutatkozik. „Az anyukák időnként rábízzák a gyerekeiket más nőstényekre a csoportból, így jutnak egy kis énidőhöz.” A tapírok nagyon barátságos állatok, a gondozóik elé mennek, a hasukra fekszenek, vakargatásra várnak. „A bőrük meglehetősen vastag, azért is fontos ez, mert a természetes élőhelyükön a bozótosba rohannak, amikor feltűnik egy ragadozó állat.” A reggeli rutinnak számító kör az ő kifutójuknál ér véget.

A prevenció és a „tudatos családtervezés” fontossága

Az állatorvos (mint ahogyan a „rendes” orvos) nem csupán a betegekkel, hanem az egészségesekkel is foglalkozik. A prevenció kiemelten fontos, például védőoltások, féregtelenítések formájában. „Mindig arra a megoldásra kell törekedni, ami a legkevesebb stresszel jár az állat számára – mondja Zsuzsanna. – Ha például délben, negyven fokban vesszük észre, hogy beteg egy állat, és akkor próbáljuk befogni, azzal talán csak rontunk a helyzeten. Mindig mérlegelni kell a befogással járó előnyöket és hátrányokat.” Természetesen egyetlen gyógyszercég sem áll neki vakcinákat fejleszteni például szibériai tigrisek számára, így a háziállatok gyógyászatában használt szereket alkalmazzák számtalan esetben. „A macskafélék mind azt a kombinált oltást kapják meg, amit a házimacskák.” Időnként azonban meg kell gondolni, használják-e ezeket a szereket. A pingvinek nagyon érzékenyek a maláriára, az Afrikából érkező és továbbvonuló vadmadarak a hordozói ennek a kórokozónak. A malária megelőzésére alkalmas szer csökkenti az amúgy sem túl szapora pingvinek tojásainak termékenységét.

Hóbagoly hűsöl a ventilátor előtt (Fotó: Lőw Barnabás)

A fogamzásgátlás szintén orvosi kérdés, több faj esetében szükséges. A hím kivonása a csapatból nem mindig oldható meg, például helyhiány miatt. Sok állatfaj esetében viszont kifejezetten szerencsés egyben tartani a „családot”. „Oroszlánoknál a gyerekek szeretik megfigyelni a különbséget a hím és nőstény oroszlán között.” Viszont például pont ennél a fajnál kiemelten figyelni kell a „tudatos családtervezésre”. „Egy genetikailag nem kívánt vemhességből született utód kizárásra kerül a tenyészprogramból, a megszületett utódoknak nehezebb helyet találni egy másik állatkertben.” Oroszlánok esetében létezik hímeknek használható visszafordítható fogamzásgátlás, de ezt nem szívesen vetik be. „Ha lecsökken náluk a tesztoszteronszint, akkor sörényük is csököttebbé válik, nem marad olyan látványos.” A végleges ivartalanítás is megoldás lehet, de ennek sok állatfaj esetében szigorú szabályai vannak, bizonyos fajoknál a döntés joga nemzetközi tenyészprogramok kezében van.

A megfelelő genetikai állomány és az ezt célzó tenyészpár felállítása többek között azért is jelentős, mivel léteznek „repatriáló”, a természetbe való visszatelepítést célzó programok, és nem mindegy, hogy mennyire „legény a gáton” az, aki a vadonba kerül majd. „Szigorúan szabályozott, hogy melyik egyed engedhető vissza. Nem egyik napról a másikra engedik őket el, először egy olyan helyre kerülnek be, ahol az életben maradáshoz szükséges dolgokat megtanulhatják.” Ezek a kísérletek nem egyszer végződnek negatív eredménnyel, de például Debrecenből vörös pandák utaztak Rotterdamba, ott csatlakoztak több társukhoz és végül együtt engedték őket szabadon természetes élőhelyükön, Indiában.

Fotó: Lőw Barnabás

A „gyerekvállalás” körülményei is szükségessé tehetik a park munkatársainak beavatkozását. Szerencsére a szülés és az utódok gondozása leggyakrabban zökkenőmentesen történik, de előfordulhat, hogy az állatkerti körülmények miatt „nem szocializálódik” kellően egy-egy faj egyede. „A zsiráfok csordában élnek, a nőstények az anyjuktól, nagyanyjuktól lesik el, miképp kell gondozni egy utódot. Ha nem lát ilyet, megtörténhet, hogy nem tudja, mit tegyen a borjával.” Más állatoknál is előfordulhat, kiváltképp első ellésnél, hogy az anya megzavarodik, rohangál, ahelyett hogy nyugodt helyre bújna. Amikor pedig világra jön az újszülött, nem tudja, mit csináljon vele, nem gondozza. Az állatkerti gondozók ilyenkor hagynak időt a nősténynek, hogy egymásra hangolódjanak a picivel, léteznek praktikák, amivel segíteni lehet a folyamatot, ha viszont ez nem történik meg, akkor közbeavatkoznak. Nemrég az egyik kis zsiráfot nevelték fel. „Éjszaka is háromóránként etették tápszerrel.”

Az állatkertben nincs természetes szelekció

A gondos tartás mellett is előfordulhatnak egészségügyi problémák. Sőt, a biztonság miatt megjelenhetnek a civilizációs betegségek is. „Az állatkertben nincs természetes szelekció, a vadonban nem ismert problémák jelennek meg, például az öregedéssel járó elváltozások. Ha egy zebrának porcproblémája van, és nem tud úgy mozogni, akkor hamar zsákmánnyá válik, felfalják. Itt állatkerti körülmények között gyógyszereket kap, és fájdalommentesen használja a lábát.” Az állatkert lakói között van egy krónikus szívbetegséggel élő idős pókmajom, akinek Amazónia esőerdejében esélye sem lenne a túlélésre, de Debrecenben rendszeresen megkapja a szívműködését támogató gyógyszereit, és éli világát.

Az állatok ösztönösen próbálják titkolni tüneteiket, hiszen, ha elesettnek látszanak, akkor a természetben könnyen zsákmánnyá válhatnak vagy a ranglétrán rosszabb helyre kerülhetnek. Az állatgondozók ismerik a rábízott állatok minden rezdülését és azonnal jelzik az állatorvosnak, ha feltűnik nekik, hogy az állatok bágyadtak, elhúzódnak a csapattól, nem esznek, a szőrzetük gyakran csapzottá válik. Ilyenkor előfordul, hogy ki kell emelni őket a társaik közül, majd kezdetét veszi a vizsgálati sor és a gyógykezelés. Bőrbetegségek, különböző atkásodások, bélproblémák inkább tipikusnak mondhatóak egy állatkerti állatorvos praxisában, de a traumás sérülések is viszonylag gyakoriak. Ilyen esetben hímek verekednek össze, jellemzően azon, ki párosodjon a nősténnyel. Probléma lehet, hogy a látogatók engednek az állatok kéregetésének, édességgel vagy chipsszel kínálják azokat, de ennek elkerülésére a gondozók külön figyelmet is fordítanak. Így is előfordulnak szomorú esetek az emberi gondatlanság miatt. „Az egyik kazuárunk boncolása során egy teniszlabdát találtunk a bélrendszerében, amit valaki bedobott hozzá.”

Fotó: Lőw András

Állatoknál nincs külön fogorvos, viszont fogászati problémák náluk is előfordulhatnak. „A ragadozók fogaira nem jellemző, hogy szuvasodnának, náluk inkább a traumás fogsérülések fordulnak elő, például törések.” A kezelés módja fajonként eltér, hiszen élettani sajátosságaik változatosak, például a rágcsálóknak foggyökerük sincs, helyette egy úgynevezett germinatív szövet található, amiből folyamatosan nő a fog állománya.

Hogyan lehet operációt végrehajtani egy pontyon?

Az állatorvos sok esetben gyógyszert ír fel a négylábú, tollas vagy pikkelyes páciensek számára. Ezek egy jó részét a kisállatgyógyászatból veszik át, eredetileg háziállatok számára fejlesztették ki. Az állatkerti állatoknál is előfordulhatnak daganatos megbetegedések, ez szintén részben a hosszabb élettartalom következménye. A gyógyszergyárak a daganat terápia során használható szereket a kísérleti fázisban állatokon kezdik vizsgálni, így ezekből is lehet tudni, melyek lesznek hatásosak.

Az állatok nem feltétlenül együttműködőek, nem minden esetben szednék be önként és dalolva a gyógyszereket. Kivételek akadnak, a vízilovak például annyira jól kijönnek a gondozóikkal, hogy mindenféle „trükközés” nélkül adagolhatták nekik a szemcseppeket, amikor erre volt szükség. De a szívbeteg pókmajom gyógyszereit a kedvenc gyümölcsjoghurtjába kell keverni, hogy elfogyassza. „Ha a majmok rájönnek, hogy valamilyen ételben gyógyszer van, akkor képesek attól fogva elutasítani azt a táplálékot.” Ilyen esetben az állatorvosnak és a gondozónak kreatívnak kell lenniük, át kell beszélniük, hogy milyen csellel vegyék rá az állatot a „kezelés folytatására”.

A diagnózis felállításában – és így a gyógyítás folyamatában – a különböző orvosi műszerek, az ultrahang készülék, az MR és a CT is szerepet kaphatnak. Zsuzsanna egy állatorvosi rendelőben is dolgozik, az ottani hordozható röntgenkészüléket ki tudják hozni az állatkertbe. Ezzel vizsgálták meg az egyik tapír foggyökértályogját, az így kapott információ alapján sikerült eldönteni, hogy menthető-e még a fog. Időnként előfordul, hogy műteni kell a betegeket, legutóbb egy aranykezű tamarin esetében kényszerültek erre. Az állat ikreket várt, de az egyik kölyök farfekvésben volt, nem tudta világra hozni, így császármetszést kellett végrehajtani. „Műtő az állatkert területén nincs, az engedéllyel kiszállítható állatokat állatkórházban lehet operálni. Egyes fajokat, például az oroszlánokat, tilos kivinni az intézmény területéről.” Nekik még nem volt szükségük műtétre, de ha ez megtörténne, akkor az állatkerten belül kellene kialakítani egy erre alkalmas helyszínt. Érdekesség, hogy a halak operálása is megoldott az állatorvos-tudomány számára. „Az elaltatott állat kopoltyúján egy cső segítségével folyamatosan áramoltatnak át vizet, miközben a teste szárazon van és elvégzik rajta a szükséges beavatkozást.”

Fotó: Lőw Barnabás

Az orvosok egyetlen faj, a homo sapiens gyógyítását végzik, de így is szakosodnak, a szemészet vagy a bőrgyógyászat külön szakterületére. Erre gondolva emberfeletti teljesítménynek látszik, hogy egy orvosnak nagyszámú fajt kell gyógyítania, úgy, hogy sok esetben az ellátottak nem is egy rendszertani osztályba tartoznak, így felépítésük, szervezetük működése nagyon eltérő lehet. A munkát nagyban megkönnyíti, hogy a különböző állatkertek között világszinten szoros az együttműködés. Rendszeresen zajlanak nemzetközi konferenciák, ahol a szakemberek Londontól Sydney-n keresztül Debrecenig megosztják egymással, hogy egy általuk tartott állatoknak milyen betegségeik voltak, és milyen gyógymódokat alkalmaztak. De ha betegség üti fel a fejét a parkban, akkor is lehet számítani a „többiekre”. „Ha például valamelyik kengurunak vagy papagájnak egészségügyi problémája van, akkor felvesszük a kapcsolatot azzal az állatkerttel, ahol az adott faj koordinátora dolgozik, hiszen hozzá fut be minden információ, ami a faj gyógyításával kapcsolatos.” Időnként humán orvosokkal is együttműködnek. „A makákó műtése előtt aneszteziológussal konzultáltunk, mert ott speciális volt az altatás módja. De a szívbeteg pókmajomnál is szóba került a humán kolléga az EKG vizsgálat kapcsán.”

Mi történik az állatkert lakóival haláluk után?

A legfelkészültebb és legelhivatottabb orvos sem tud mindig gyógymódot találni, az állatkertek lakói sem élnek örökké, van, hogy eljön a pillanat, amikor a beteg vagy öreg állatot el kell altatni. A döntést az állatorvos és a gondozók közösen hozzák meg. „Erre akkor kerül sor, amikor úgy ítéljük meg, hogy az állat szenvedése nem elviselhető. Létezik egy skála, ami támpontot ad, olyanokat alapdolgokat veszünk figyelembe, hogy az állat mennyit mozog, mennyit eszik például. Előfordulhat, hogy a fajtársai bántják a legyengült állatot, időnként észrevehető, hogy fájdalmai vannak: hunyorog, fogja a fájdalmas testrészt.” Az elhunyt állatot sok esetben egy állat-egészségügyi intézménybe szállítják, ahol felboncolják, majd utána a test egy közös hamvasztóba kerül. „Vannak esetek, amikor például az állat vagy bizonyos testrésze a Magyar Természettudományi Múzeumba kerül. Ilyen esetekben a tudományt szolgálják tovább.”

Fotó: Lőw Barnabás

Az állatkerti álatorvos a lelki egészségre is figyel. A Covid miatti lezárásoknak volt egy érdekes hozadéka ebből a szempontból. „Hollandiában tartottak egy konferenciát kifejezetten az állatjólétről, itt ismertették egy nagyon friss vizsgálat eredményeit. A Covid időszakában az állatkerteket lezárták, nem mehettek látogatók az állatkertekbe; azt nézték, hogy ez miképp érintette az állatokat. A fajok nagyobb része nehezen viselte a helyzetet, egyesek azért, mert a látogatók látványa szórakoztatja őket. Mások, például a halak és a pingvinek azért szeretik a nyüzsgést, mert ilyenkor tumultust érzékelnek maguk körül, és kevésbé érzik úgy, hogy ők lesznek majd a kiszemelt prédák.” A tudomány egyértelműen fogalmaz: járjunk állatkertbe, ne csak magunk miatt, hanem az állatok öröméért is.