A novemberünk idén is szomorkásan indult, mint mindig, de hát ilyen ez a halottak napja. Igaz, nem mindenhol! A világon sok helyen ugyanis őrületes fiesta közepette emlékeznek az elhunytakra – amit igyekeztünk is megmutatni nektek.
Teljes tanácstalanság
Az „óvodás szülőket” még mindig a beiskolázási szabályok változása tartotta lázban (és egy részüket dühítette). Szülők egy csoportja még videóüzenetet is küldött az illetékes miniszternek, amelyben követelte a kötelező hatéves kori beiskolázás visszavonását. A köznevelési törvény nyári módosítása értelmében jövőre a gyereket nem ismerő hivatal dönt az esetleges további egy év óvodai nevelésről.
Elég sokan eleve nem is tudnak kiigazodni a változó szabályok között, ezért készítettünk nektek egy összeállítást a legfontosabb kérdésekkel.
November végére aztán megérkeztek a pontosítások is: mikor és mit kell tennie a szülőnek, ha szeretne felmentést a kötelező beiskolázás alól.
Fotó: MTI/Rosta Tibor
De van kihívás az iskolásoknál is. Szintén módosítási javaslat szól arról, hogy 2020. április 1-ig minden alternatív iskolának fennmaradási engedélyt kellene kérnie az oktatási minisztertől, aki lényegében saját belátása szerint dönthetné el, melyik iskola nyithat ki jövőre, és melyik nem. Amelyik iskola ezt a kérvényt nem nyújtja be, annak automatikusan be kellene zárnia jövőre. A változtatás a leghúsbavágóbban az országos óvoda- és iskolahálózatot működtető Waldorfot érinti – ebben a cikkünkben írtunk a reakciókról.
Zaklatók és gyilkosok
Télen pattant ki az újabb színházi zaklatási ügy: a Katona József színház közleményben tudatta, hogy „egy szerződéses munkatársa több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett”, a nemzetközi hírű rendező, Gothár Péter kedden maga állt a nyilvánosság elé azzal, hogy róla van szó. Mint írja, egy éve „erkölcsileg elfogadhatatlan módon” közeledett a színházban egyik munkatársnőjéhez.
Mivel a rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is dolgozik, ott is vizsgálat indult, ám ott nem találtak semmi elmarasztalót.
Feltűnt nekünk, hogy ezúttal is feltételes módban megfogalmazott bocsánatkérést kapott az áldozat, ezért megkértünk titeket, szavazzatok arról, hogy az utóbbi évek szexuális zaklatói közül kinek az elnézéskérése fogadható el szerintetek. (Annak mindenesetre örülünk, hogy ezeket az ügyeket legalább már nem söprik a szőnyeg alá.)
Fotó: MTI
Arra számítottunk, hogy november 5-én kiderül, hogy az Alkotmánybíróság helyt ad-e a lúgos orvosként elhíresült Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának, aki többek között azt állítja, hogy helyrehozhatatlan és súlyos károkat okoz számára a börtönbüntetése (tizenegy év letöltendő), és kéri annak megsemmisítését. Ezért az egyik hazai női közösség demonstrációt hirdetett, tiltakozva az ellen, hogy a magyar bíróságok „túl lassan” ítélik el a családon belüli erőszak elkövetőit, ha egyáltalán elítélik őket. Naná, hogy Neményi Márton kollégánk ott volt a helyszínen!
Sajnos a tüntetés hatástalan volt: az AB-n egy darabig tologatták, majd teljesen levették a napirendről az ügy tárgyalását. „Jóérzésű ember joggal teszi fel a kérdést: hány év mehet el büntetlenül egy áldozat életéből a jogorvoslatra? Összességében mennyit lehet még elvenni egy áldozat idejéből? Hiszen minél később kerül pont az ügy végére, annál később következik be a szükséges felépülés, a feledés és a gyógyulás” – kelt ki magából Hercsel Adél.
Fotó: Neményi Márton
Van, aki sajnos bele is hal a bántalmazásba. Az utóbbi években hatalmas vihart kavart annak a darnózseli hentesként ismert férfinak az ügye, akit azzal vádoltak, hogy 2014-ben hidegvérrel megölte, majd feldarabolta a feleségét. Nagy Jánost eddig kétszer felmentették, a Győri Ítélőtábla harmadszorra végül október végén hét év börtönbüntetést szabott ki rá, ám nem emberölésért, hanem könnyű testi sértésért – az RTL Klub Házon kívül című műsorának interjújából idéztünk.
Nem szeretünk nemek közt különbséget tenni, de valahogy azt látjuk, vége-hossza nincs a férfiak által elkövetett erőszakos cselekményeknek. A nők különösen akkor kerülnek életveszélybe, amikor megpróbálnak kilépni egy kapcsolatból. Novemberben Orosz Bernadett ügye sokkolt minket. A nő fotókat tett közzé a Facebookon saját felismerhetetlenségig összevert arcáról. A tettest meghallgatása után mégis elengedték, Bernadett szerint a rendőrök azzal indokolták ezt, hogy az illető „bűnbánó magatartást tanúsított”. Végtelenül szomorú ez az ügy, az is, hogy ilyen megtörténhet, de az még inkább, hogy egy áldozat hiába kér, nem kap valós segítséget.
Azért olykor születnek végre ítéletek is – novemberben például kényszerítés miatt is elítélték a bicskei gyermekotthon volt igazgatóját. Első fokon 2 év 3 hónap börtönbüntetést kapott, a szexuális erőszak miatt jogerősen kiszabott 8 év fegyház mellé, merthogy már felfüggesztett igazgatóként próbálta helyettese segítségével rábírni az egyik ellene valló gyereket, hogy vonja vissza a vallomását.
Az egyik ok: egyenlőtlenség
Az, hogy ennyi mindent meg lehet tenni nőkkel szinte bántatlanul, sajnos a társadalmi egyenlőtlenségeknek is köszönhető. Novemberben jött ki az Európai Bizottság jelentése, miszerint az Európai Unió tagországaiban élő nők még mindig 16 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ezt úgy is lefordíthatjuk, hogy a nők két hónapot ingyen dolgoznak férfi kollégáikhoz képest…
Hogy a kérdés milyen összetett, és milyen mélyen gyökerezik a tudatalattinkban, arról látványosan beszélt Zvolenszky Zsófia filozófus, aki hiába ért a szakmája csúcsára, a konferenciákon még mindig tőle kérik a kávét, csak mert nő…
Fotó: Neményi Márton
És aminek örülhettünk:
Van azért jó hír is e téren: százharmincegy éves működése során most először kerül nő a Financial Times élére (persze döntse el mindenki, hogy akkor ez most jó hír-e). A főszerkesztői pozíciót Lionel Barber Roula Khalafnak adták.
A Baltimore-i Képzőművészeti Múzeum pedig bejelentette, hogy jövőre csak nők alkotásait vásárolja meg állandó gyűjteménye gazdagítására. Az igazgató szerint ilyen radikális lépésre van szükség ahhoz, hogy helyre lehessen billenteni az egyensúlyt a férfi és a női képzőművészek között. Perfekt!
Persze bőven van mit sepregetni itthon is. A Hosszúlépés. Járunk? mozgalom vette észre, hogy Budapesten szinte egyáltalán nincsenek jelentős egyéniségeket bemutató, nőket ábrázoló szobrok. „A nőalakok többsége névtelen, jó részük legfeljebb allegorikus tartalommal bír: rengeteg a „tavasztündér”, az „anya gyermekével”, a „munkásnő” és a „kiváló véradó”, de csak kevés olyan nőnek van szobra, akinek valódi történelmi, társadalmi jelentősége van” – hangsúlyozzák, egyúttal kezdeményezték több példaképnek számító nő megmintázását. Most úgy néz ki, Szenes Hanna lehet az első…
Még egy kis szívmelengetés a végére: az nlc idén úgy döntött, hogy ezúttal nem gyerekeknek, óvodáknak vagy nehéz helyzetű családoknak gyűjt. Ahhoz kértük a segítségeteket, hogy idős emberek ünnepét tegyük szebbé. Olyan cipősdoboz méretű ajándékcsomagokat vártunk tőletek, amiket a csepeli Olajág Idősek Otthona lakóinak szóló meglepetésekkel raktok tele. Azóta természetesen át is adtuk az ajándékaitokat, amiket ezúton is köszönünk. ITT nézhetitek meg erről készült videónkat.
